Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

130 35í. országos ülés 1903 deczember g-én, szerdán. badságát és függetlenségét jellemzi, sőt annak mintegy mértékét képezi az, hogy a kezdeményezésnek mekkora joga van a parlamentben magában, a kezdeményezésnek mily joga nyujtatik az egyes képviselőknek. Mert a képviselőház és minden törvényhozó testület nem lehet egyszerű szavazógép, a mely csupán a kormány javaslatait bírálja és azok felett hoz határozatot, de kell, hogy az eszmék kiforrásának, a gondolatvilág előrehaladásának, a politikai tervek megvalósításának erős műhelye legyen. (Derültség és mozgás a szélsöbaloldalon). Ki az a bömbölő? (Derültség a baloldalon; felkiáltások: Az öreg veterán!) Mert ha nem műhelye a haladásnak, az elvek czélszerü megfogalmazásának és helyes alkalmazásának, akkor a képviselőház a maga kezdeményezési jogát elvesztette. A mire a házszabályok jogot és alkalmat nyújtanak, azt mi ne semmisítsük meg azzal a példával, hogy hónapokon keresztül az indítványok indokolására, a mi pedig voltakép csak egy beszédet jelent, megvonjuk az alkalmat. Alkalmat adni kötelesek vagyunk, azután teljesen meggyőződésünktől függ, hogy mi azon javaslat mtenczióit helyeseljük-e vagy nem, és ha nem helyeseljük, további tárgyalásra nem fogadjuk el, de a képviselői véleménynyilvánításnak azt a szabadságát, hogy ide a képviselők törvényjavaslatokat vagy indítványokat benyújthatnak és azokat megindokolhatják, ne méltóztassanak elkobozni ilyen hallgatag módon, mert ez a parlamenti életnek egyik hatalmas vívmánya, a melylyel a magyar parlament dicsekedhetik; és engem sem vezet egyéb ezen felszólalásban, mint az, hogy a parlament és a képviselők jogait igyekezzünk megőrizni, megoltalmazni és biztosítani. (Helyeslés balfelöl. Várady Károly: T. ház! Elnök : Mihez kíván szólani ? Várady Károly: Az indítványokhoz, illetve a házszabályokhoz. A nélkül, hogy az országnak drága idejét a legkisebb mértékben elvonni akarnám a legfontosabb tárgytól, mely ez idő szerint az ujonczjavaslat, illetve az azt megelőző javaslat, mégis kötelességemnek érzem én is, hogy a házszabályok czimén én is panasz tárgyává tegyem azt az eljárást, a melyet az indítványokkal mindenesetre szándék nélkül, de mégis követ a ház. Én osztom minden tekintetben azt, a mit az előttem szólott t. képviselő ur kifejtett, hogy t. i. az inditványozási, kezdeményezési jog egyik, talán legfontosabb joga az egyes képviselőknek, összességében magának a háznak is, és igy nem lehet oly simán elnézni, ha egyes indítványok nemcsak heteken, de hónapokon keresztül a t. ház tárgyalásai alá nem kerülnek, sőt még az illető indítványozó arra sem kap alkalmat, hogy indítványát előterjeszthesse. Ha már most figyelembe veszszük, hogy a t. ház nem ilyen mértékkel mér az interpeilácziók dolgában, mert hiszen azokra minden szerdán és szombaton alkalom van — holott ez sokkal kisebb jog, mert az interpellálás joga inkább ellenőrzési jog, az inditványozási jog pedig bármely legfontosabb közjogi kérdést, intézményt is érinthet és annak szervezését, továbbfejlesztését vagy módosítását tárgyalhatja, — akkor egészen csodálatos, hogy a t. ház nem követte az eddigi módot arra, hogy az indítványok tekintetében legalább is hasonló módon járjon el, mint az interpeilácziók tekintetében, holott az inditványozási jog a maga lényegében sokkal monumentálisabb jog, mint az interpellálás joga. Ha tekintjük a napirendet, látjuk, hogy Rátkay László a Himnusznak törvény utján való szabályozása tárgyában már hónapok előtt bejegyzetté indítványát, és igazán senki nem mondhatja azt, hogy mikor egy teljesen elavult, a közjoggal teljesen ellentétes, soha helyesnek el nem ismert idegen, külföldi nótát húzgálnak itt folytonosan, nem tudom miféle ünnepélyes alkalmakkor, különösen, mikor ő Felsége, mint az országnak főkapitánya, s nem mint hadura, valahol megjelenik, az ilyen ne birna azzal a fontossággal, hogy a t. ház azt meghallgassa, annak előterjesztésére időt szabjon és egyáltalában a felől tárgyaljon és határozzon. Itt van továbbá Mukits Simon indítványa az ipartörvény módosítása tárgyában és Holló Lajos indítványa a gazdasági ismétlő-oktatás tárgyában. Hisz sokat hallunk beszélni arról . a sajtóban is, itt is, hogy térjünk át már a gazdasági kérdésekre. Nagyon helyes; magam is helyesnek találom, hogy az ország gazdasági ügyeit elővegyük és azokat szervezzük, helyesebben létesítsük és egyáltalában a fejlődés útjára vezessük. De hogyha ilyen indítványokat a t. ház mellőz és még csak meg sem hallgat, akkor igazán nem lehet megérteni, mit gondoljon az ember: vájjon az a kívánság, hogy gazdasági intézmények mozdittassanak elő, komoly-e, vagy csak olyan czimfelirat, a mely komoly értelemmel nem bir? Miután az indítványok fontossága kétségtelen, én is arra kérem a t. házat, kegyeskedjék azon három indítvány tárgyalására, a melyek be vannak jegyezve, ezen a héten, vagy a legközelebbbi héten határnapot tűzni, hogy végre ezek a bejegyzett indítványok, azok fontosságához képest, elővéteasenek és elintéztessenek. Ezt kívántam röviden megjegyezni. (Helyeslés bálfelöl,) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A mig az interpeilácziók tárgyalására nézve a háznak egy kötelező határozata van, a melynek értelmében szerdán és szombaton az interpeilácziók megtételére át kell térnie a háznak, tehát itt a ház nem tehet egyebet, mint hogy erre bizonyos időt szakit: addig a házszabályok értelmében a ház az indítványok tárgyalására akkor tűz ki időt, a mikor jónak látja. Bn azt hiszem, hogy a ház rendes körül-