Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-353

353, országos ülés 1930 szabályok erőszakos megváltoztatását czélozták. (Ügy van! halfelöl.) Hiszen, t. ház, mi ez más, mint a .hatalomnak szájába adása, tudtára adása, hogy itt nem kell egyéb, mint a fenyegetés, (Ugy van! balfelöl.) nem kell egyéb, mint megsuhogtatni a korbácsot, (Ugy van! bal felöl) és akkor itt megszűnik minden ellentállás. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen ha ezt tudta volna a katonai kormány, akkor, a midőn az ujonczlétszám emelése ellen folyt a küzdelem, akkor egyszerűen ide küldte volna gr. Tisza Istvánt; az keresztülgázolt volna a házszabályokon, és akkor Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és társai talán az ujonczlétszámemelést is magadták volna. (Ugy van! balfelöl.) T. ház, mi ezen az utón — bármennyire tiszteljük Kossuth Ferencz t. képviselő ur egyéniségét, — őt nem követjük. (Helyeslés balfelöl.) A t. képviselő ur itt bizonyos jogi nyilatkozatot kivan a háztól, a mely az ő felfogása szerint reparálná az alkotmánysértést, a mely a chlopyi hadipa.rancs által elkövettetett. (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Én azonban azt kérdem, hogy kihez intézték ezt a chlopyi hadiparancsot ? Ugron Gábor: Ugy van! Lovászy Márton: Ehhez a házhoz, vagy a szabadelvű párthoz, vagy a függetlenségi párthoz? Nem, hanem a katonákhoz (Ugy van! balfelöl.) és azt lefordították német, tót és oláh nyelvre. Ez a hadiparancs talán még ma is ott van minden katonának a bornyujában. (Ugy van! balfelöl.) Ebben a hadiparancsban esküjére figyelmeztették a katonaságot és az a katonaság ennélfogva ma is készen áll arra, hogy ha itt nagyobb nemzeti ellentállást találnak, azt legázolja. Ilyen veszedelmes támadást a nemzet alkotmányos jogai ellen a ház egyszerű nyilatkozatával, egyszerű határozatával hatályon kivül helyezni nem lehet. (Ugy van! bal felől.) A t. képviselő ur beszédének e részében találok egy kifejezést, a mely, megvallom, épen Kossuth Ferencztől igen rosszul esett és a mely azt mondja, hogy a magyar vezényleti nyelv csak kis részlete a nemzet szuverenitásának. Én ennek a felfogásnak jogosultaágát el nem ismerem. A nemzet nyelve és nyelvének érvényesülése legnagyobb állami szervezetében: a hadseregben, nem kis része a szuverenitásnak. (Ugy van! balfelöl.) Ez a nemzet 1790 óta folytatja azt a küzdelmet, hogy nyelvének érvényesülését az állami élet minden megnyilvánulásában diadalra juttassa (Ugy van! balfelöl.) és ha mi kivívjuk a magyar szolgálati és vezényleti nyelvet, akkor ez, ha nem is jelenti a magyar állam teljes közjogi kiépítését, de jelenti hivatalos szervezetében való teljes kiépítését a nemzeti államnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha mi kivívjuk a magyar szolgálati és vezényleti nyelvet, ezzel megteremtjük azt a nagy erkölcsi fölényét a magyar fajnak ebben az országban, a mely okvetlenül kel!, hogy döntő deczember 7-én, hétfőn. 109 kihatással legyen épen a nemzetiségekre. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A magyar szolgálati és vezényleti nyelv egyszerre eldönti ennek az országnak nemzetközi helyzetét, (Igás! Ugy van! balfelöl.) mert ha ugy áll a dolog, hogy a magyar állam és a magyar nemzet nem uszályhordozója a germán áradatnak, akkor azok a kis fajok, melyek itt körülöttünk laknak, bizalommal közeledhetnek és csatlakozhatnak hozzánk. A magyar vezérleti nyelv kivívása azt jelenti, hogy a nemzet mostani megalázott és becsületétől megfosztott állapotából felemelkedjék. (Elénk helyeslés és taps bal felöl) Nem kis részletkérdés ez; a magyar vezérleti és szolgálati nyelv nekünk becsületünk, életünk, jövőnk és mindenünk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Beszéde végén Kossuth Ferencz t. képviselő ur Mohácsot és Tömörít emlegette. Én elismerem a történelmi analógiáknak jogosultságát, mert vallom annak a régi latin közmondásnak az igazságát, hogy: história magistra vitae, de azután az analógia legyen. Már pedig, a ki a magyar nemzet mai helyzete és 1526-iki helyzete között a legcsekélyebb analógiát, a legcsekélyebb hasonlóságot tudja felfedezni, az ugyan merész fantáziával van megáldva. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Akkor a ma gyár nemzet a világnak legnagyobb akkori katonai hatalmával, a törökkel állott szemben, ma pedig kivel áll szemben ? Az osztrák németséggel és azok vezéreivel, Lueger úrral és a Formanekekkeb (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nohát, a ki Lueger és Formanek urakat a világverő, világhódító Szolimánnal hasonlítja össze, annak történelmi értéke nem valami túlságosan erős. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én azt vallom, hogy ha a t. képviselő ur egy másik analógiát alkalmazott volna, sokkal helyesebben járt volna el. B. Kaas Ivor: Tomori meg tudott halni a hazáért, nem pedig megadta magát! Lovászy Márton: Mert én ugy látom, hogy ha ez a harcz kifejlődött volna, akkor a mi nemzetünk helyzete sokkal inkább a II. József korabeli állapothoz hasonlított volna. (Ugy van ! Ugy van! balfelöl.) Akkor is a nyelv kérdése volt az ütköző pont, akkor is az uralkodónak németesitő törekvései keltették fel a nemzeti ellenállást, és akkor sem nyúlt a nemzet fegyverhez, ugy, mint ma sem nyúlna, hanem igenis passzív rezisztencziával, tántorithatlan akarattal, jogaihoz való ragaszkodással sikerült 9 évi ellenállás után végre is megtörni azt a megtörhetetlennek és engesztelhetetlennek látszó császári akaratot. Holló Lajos: A protestánsokat pedig akkor is bolondították! Lovászy Márton: Pedig milyen óriási különbség van az erőviszonyokban! II. József korában milyen kicsiny, szegény, elmaradott volt a magyar nemzet és milyen hatalmas a császári hatalom, mely akkor az egész német-római birodalomra támaszkodott. És mégis kilencz évi ellenállás