Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-353

106 353. országos ülés 1903 deczember 7-én, hétfőn. A t. miniszterelnök úrtól sem veszem rossz néven, hogy ó* ilyen egyoldalú megegyezést létesített. 0 végre is az erőviszonyokat mérlegelte és azt hitte és hiszi, hogy az neki elégséges, ha a legnagyobb ellenzéki párttal, annak vezérével ilyenféle megegyezést köt. Mondom tehát, nem veszem rossz néven, csupán egyet vagyok bátor a t. miniszterelnök urnak — sajnálom, hogy nincs itt — figyelmébe ajánlani, egy olyan férfiúnak véleményét az ilyen dolgokról, a kinek emléke, a mint ő mondotta és pedig méltán, szent előtte. Tisza Kálmán egy levelét idézem, a melyet Grissingenből irt 1873-ban egy barátjához, a melyben ezeket mondja (olvassa): »Az alkalmak szülhetnek ugyan erkölcsileg is helyes, életképes koalicziókat, de a mit mesterségesen csinálnak, mindig károsak és az egyeseken is rendesen megboszulják magukat.« Majd azután igy folytatja: sKoalicziót, fúziót, vagy bármi mást csinálni a kulisszák mögött nem az én kenyerem. Parlamenti nyilt vitákból kell annak kinőnie, ha helyes akar lenni a megoldás, (Helyeslés balfelöl.) akkor megérti az ország, akkor politikai esemény lesz, ha máskép, akárhogy történik is, csak intrika válik belőle (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) az elveik mellett várni nem tudók közötU. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.') Én, t. képviselőház, ezzel a tárgygyal tovább foglalkozni nem kívánok, a konzekvencziák levonását a t. miniszterelnök úrra bizom, és áttérek annak a nyilatkozatnak érdemi ríszére, a melyet itt Kossuth Ferencz ur tett, a melylyel a maga és pártjának eljárását megokolta. Kossuth Ferencz t. képviselő ur mindenekelőtt disztingvál az ellenzéki harczmódok között és kétféle ilyen módot állapit meg: a rendes parlamenti küzdelmet és a rendkívüli eszközökkel folytatott küzdelmet, a melyet ő parlamenti forradalomnak nevez. Hivatkozik arra, hogy a függetlenségi és 48-as párt 35 éven keresztül a rendes parlamenti eszközökkel folytatta itt a küzdelmet. Én hivatkozhatnám itt kivételekre, a melyek szerint igenis eltért a függetlenségi párt a rendes parlamenti küzdelemtől. Felhívhatnám Kossuth Ferencz t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy a mikor attól eltért, mindig sikereket is aratott. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Utalhatnék a Szápáryféle közigazgatási törvényjavaslat ellen folytatott küzdelemre, utalhatnék a Bánffy Dezső kormánya ellen folytatott küzdelemre. Azonban elfogadom ezen tételt, elfogadom azért, mert tényleg katonai kérdésekben a függetlenségi és 48-as párt most először alkalmazta a rendkívüli parlamenti eszközöket, minthogy az 1889-ikí vitát obstrukcziónak, rendkívüli eszközökkel folytatott parlamenti küzdelemnek nem nevezhetjük. Mikor tehát igy áll a dolog, mikor a függetlenségi párt csupán rendes eszközökkel folytatta 35 éven keresztül katonai kérdésekben a küzdelmet, akkor én azt a kérdést vagyok 'bátor intézni Kossuth Ferencz ti képviselő úrhoz, hogy vájjon mit ért el e 35 év alatt ezekkel a rendes parlamenti eszközökkel? Vájjon a rendes küzdelem mellett nem érták-e el azt, hogy a mi közjogi állásunk katonai kérdésekben az 1867-iki törvényben lefektetett állásponthoz képest hanyatlott, megrosszabbodott ? (Helyeslések a szélsőhaloldalon.) Vájjon nem értük-e el azt, hogy 35 év alatt a hadseregnek nemzeti irányban való fejlődése úgyszólván nullára sülyedt le? (Helyeslések a szélsobaloläalon.) Ugron Gábor: Rosszabb mint volt! Lovászy Márton: És mikor ezt a teljesen negatív eredményt konstatáljuk, akkor Kossuth Ferencz t. képviselő ur maga Is elismeri, hogy ennek a most már egy év óta rendkívüli eszközökkelfolytatott parlamenti küzdelemnek igenis voltak sikerei. Én ebben a véleményében nem osztozkodom teljesen. Hiszen ha minket hiúság vagy taktika vezetne, sokkal helyesebb volna, ha ország-világ előtt hangos szóval hirdetnők, hogy mi sikereket és győzelmeket arattunk. De mi ezeket valódi sikereknek nem tartjuk, mert ha ezzel az eredménynyel végződik a mi nemzeti küzdelmünk, akkor mi ennek a czélját meghiúsítva látjuk. {Helyeslések a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz t. képviselő ur fezt mondja, hogy mi sikereket értünk el. Nos, ha sikereket értünk el, akkor a logikai konzekvenczia az, hogy ez az eljárás helyes és ez az az eljárás, a melyen valódi eredményeket tudunk elérni. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) Mert miért tudott a hatalom épen a katonai kérdésekben olyan nagy eredményeket elérni? Azért, mert századokon át SZÍVÓS, következetes és soha a czélt szem elől nem tévesztő politikát folytatott (Helyeslései; a szélsobaloldalon.) és ezzel szemben a nemzet, habár ragaszkodott is jogaihoz, habár azokból egy jottát soha fel nem adott, habár mindig megőrizte a törvényes állapotot papiroson és a törvény betűjében, de sohasem tudott erős, kitartó, következetes és SZÍVÓS küzdelmet folytatni. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) Épen ezen küzdelem mutatja, t. képviselőház, hogy egy következetes, SZÍVÓS, tántoríthatatlan politikával szemben eredményt nem érhetünk el e téren másként, mint ha szintén hasonló SZÍVÓS, erős és tántoríthatatlan politikát folytatunk és én hiszem is, hogy kitartással, a czélhoz való erős ragaszkodással ezeket a kérdéseket meg lehetne oldani, a mi által nemcsak megnyugvást eremtenénk a nemzet számára, hanem lehetőséget nyújtanánk arra is, hogy a nemzet valahára felszabadulva ezeknek a kérdéseknek nyűgétől, figyelmét azokra a nagy kulturális és gazdasági feladatokra fordíthassa, a melyek megoldása nélkül az európai nemzetekkel nem versenyezhetünk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De azt látjuk, hogy ez az úgynevezett megoldás ennek a katonai kérdésnek tulajdonképen mindkét részét teljesen nyitva, megoldatlanul hagyja, mert két része van a katonai kérdésnek.