Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-353
353. országos ülés 1903 deczember 7-én, hétfőn, 107 Az egyik a hadsereg nemzeti irányban való átalakítása, a másik a hadsereg létszámának és terheinek emelése. Az első részt illetőleg két álláspont áll egymással szemben. Az egyik az, a mely Chlopy-ban hangzott el, a melyik megerősíttetett a gr. Khuen-Héderváry Károly volt miniszterelnökhöz intézett királyi kéziratban, a mely kimondotta az öröklött jogokat és azt a rendithetetlen elhatárpzást, hogy ezeket az öröklött jogokat az uralkodó utódjára is át akarja származtatni. A másjk álláspont az, a melyet a parlament készül elfoglalni, a mikor ki fogja mondani azt, a mi törvényeink számtalan helyén megvan, hogy minden jog forrása a nemzet, és hogy a katonai kérdésekben is a nemzeti szuverenitás érvényesül. (TJgy van! a széhőbáloldalon.) Ez a két állá|pont egymással teljesen merev ellentétben van, és ha ezek az ellentétek igy fenmaradnak, akkor ezek a konfliktusoknak, a bizalmatlanságnak, a megrázkódtatásoknak nemcsak csiráját rejtik magukban, hanem azoknak egész láncz^latát fogják magukkal hozni. (TJgy van! a szflsobalóldalon.) A másik részt én ép ilyen megoldatlanul, ép igy nyitva Játom. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam hivatkozik arra, hogy azt a támadást, azt a kísérletet, a mely a katonai létszámnak és terheknek emelésére vonatkozott, avval az ellenállással visszavertük. De vájjon hosszú időrf vertük-e vissza? Mondhatjuk-e, hogy visszavertük annyi időre, mig a nemzet jogai teljesedésbe mennek? (TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Figyelmeztetem Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat arra, hogy e kormány megalakulásának épen az az alapja, hogy a katonai terheket növelje. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha meg akarjuk ítélni a kormány vezérirányát, akkor nemcsak, a mostani nyilatkozatában a miniszterelnök urnak, hanem a régi nyilatkozataiban is megtaláljuk azt a vezérfonalat, a melynek alapján ez a kormány létrejött és a mely őt vezeti. Itt van a miniszterelnök urnak a legutóbbi delegáczió alkalmával, 1902. június 2-ikán mondott beszéde. (Zaj. Elnök csenget. Olvassa): »Attérve már most magára a költségvetésre, ÓD, t. orsz. bizottság, mindenekelőtt örömmel üdvözlöm azt, hogy végre-valahára az első határozott lépés megtörténik véderőnk védképességének fokozása tekintetében. Én abban az erős meggyőződésben vagyok, hogy évek óta aggályos volt az a stagnáczió, a mely ezen a téren felmerült, aggályos, szemben azokkal az erőfeszítésekkel, a melyek más államokban történtek, és hogy nekünk akár tetszetős ez az igazság, akár nem, számolnunk kell azzal a körülménynyel, hogy a mi véderőnk fejlesztése jelentékeny áldozatokat fog a nemzettől igényelni. És én azt tartom, hogy minél előbb, annál jobb, még pedig nemcsak a katonai biztosság, nemcsak az ezzel összefüggő politikai czélok tekintetéből, hanem gazdasági és fmancziális szempontokból is, mert az bizonyos, hogy olyan időkben, midőn fölismer tetnek egyes nagy czélok, midőn áthatja a köztudatot az, hogy ezek a nagy czélok jelentékeny anyagi erőfeszítéseket ve:;znek igénybe, mindenkire pressziót gyakorol ez oly irányban, hogy a másodrendű kérdésekben, a kevésbbé elodázhatatlan szükségletek tekintetében, fokozott takarékosságot tanúsítson. (Zaj.) És én félek tőle, hogy az utolsó esztendőkben ugy a hadügyi, mint egyéb állami kiadások tekintetéből is tettünk olyan kiadásokat másod- és harmadrendű szükségletek kielégítése terén, a melyektől jobb lett volna tartózkodni, hogy az igazi nagy czélok száraára konczentráljuk és tartsuk épségben azt az erőt, a melylyel rendelkezünk.« (Zaj) Várady Károly: Ez az oltáriszentség! Molnár Jenő: Előre látta, hogy miniszterelnök lesz. mert más ilyen programmot nem adott volna. Lovászy Márton: Én konstatálom azt, hogy a mosl felolvasott nyilatkozatban foglalt intenczió hajszálig egybevág azzal az intenczióval, a mely a miniszterelnök ur itt elmondott programmbeszédében foglaltatik. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Ezt segíti a függetlenségi Kossuth-párt! Lovászy Márton : November 6-ikán elmondott programmbeszédóben is azt mondotta a miniszterelnök ur (olvassa): »Az én nézetem szerint emelni fog kelleni a közeljövőben a katonai terheket is.« A mikor ezt hangoztatja a miniszterelnök ur, ugyanakkor hangoztatja az állami élet egyéb terén a legmesszebbmenő takarékosságot, ugyanakkor a nagy nemzeti czéloktól vonja el azt az erőt, a melyet a múlt kormányzatok odaszántak. Hogy csak egyre utaljak, itt feküdt már a ház asztalán Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur telepítési törvényjavaslata. Ez nagy konczepczió volt, a melynek alapján valóban egy uj honfoglalás indulhatott volna meg, (TJgy van! a haloldalon.) a mely a föld nélküli magyar kisgazdák ezreinek és ezreinek juttatott volna földet és idekötötte volna őket ehhez a hazához. A miniszterelnök ur erről programmbeszédóben egy szót sem szólott, a miből csak azt kell és azt lehet következtetni, hogy ezt a nagyszabású és igazán nemzet-regeneráló tervet teljesen elejtette. (TJgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, Kossuth Ferencz t. képviselő ur nem hivatkozhatik arra, hogy azt a támadást visszavertük, mert ez a támadás ma is megvan és annak a támadásnak épen ez a kormány az inkarnácziója. (TJgy va,n! a, baloldalon.) Miután a katonai kérdésnek mind a két része ekként nyíltan és megoldatlanul maradt, egészen természetesnek, logikusnak és elkerülhetetlennek látom én azt, hogy ebben a kérdésben már igen rövid idő múlva ujabb összeütközéseknek és megrázkódtatásoknak van ez a nemzet 14*
