Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-353

353. országos ülés Í903 foglalt egész határozottan, nyíltan és világosan állást. (Ugy van! a baloldalon.) Felesleges dolog volna, t. ház, ennek a megnyilvánulásnak egyes fázisait itt ismertetni. (Halljuk! a baloldalon.) Hisz ezek a t. ház előtt ismeretesek. Hivatkozhatnám a küldöttségekre, a melyek — jól jegyezzük meg — nem csupán a katonai létszámemelésnek megszüntetését kívánták, hivatkozhatnäm a kérvényekre, a melyek szintén nem csupán azt kívánták, hogy a nemzet attól a nagy tehertől mentessék meg, hanem e kérvények majdnem mindegyikében hangoztatva voltak a nemzeti jogok, a nemzeti zászlónak, nemzeti jelvénynek, nemzeti nyelvnek érvényesülése. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hivatkozhatnám a küldöttségekre is, a melyek szintén a mellett foglaltak állást, de hivatkozhatnám a vidéki szabadelvű pártok egész sorozatára, . . . (Ugy van! a baloldalon.) Molnár Jenő: Kecskemét! (Mozgás a jobboldalon.) Lovászy Márton: . . . a melyek sorban egymásután a magyar vezényleti ós szolgálati nyelv mellett foglaltak állást. T. képviselőház! A mikor ezt látjuk, a mikor ekkéni megmozdult az ország, a mikor az általunk kitűzött czél mellett foglalt állást az országnak, mondhatnám, egyetemes közvéleménye, akkor nekünk most már becsületbeli kötelességünk az, (Igaz! a baloldalon.) hogy a mi álláspontunk, az általunk kitűzött czél mellett rendületlenül megálljunk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és a harczot, a mennyire véges erőnktől telik, előbb abba ne hagyjuk, a mig e kitűzött czélt el nem értük. E czél, e jelszavak, e programm mellett indult meg a harcz, és annak dramatikus változatai során kormányok buktak. Megbukott a Széli-kormány ; e nagy nemzeti mozgalom buktatta meg. Ez a nagy nemzeti mozgalom volt az, a mely meghiúsította gróf Tisza Istvánnak első kabinet alakítási kísérletét, ez a nemzeti mozgalom és a nemzeti közvéleménynek ez a megnyilvánulása volt az, a mely gróf Khuen-Héderváry Károly kormányát zátonyra jutatta, ezekben a fázisokban végre elérkeztünk gróf Tisza István második kabinetalakitási kísérletéhez, a mely — a mint tudvalevő dolog — sikerült, a kormányt gróf Tisza István megalakította és helyét itt a házban elfoglalta. Ezzel a kormány-alakítással szemben nekünk természetesen állást kell foglalnunk abban az irányban, vájjon oly kormány-e ez, a melylyel szemben mi a harczot megszüntethetjük, vagy a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam mondotta, a parlamenti küzdelmet a rendes mederbe terelhetjük? Erre a kérdésre azokból folyólag, a miket az imént mondtam, önkéntelenül folyik a válasz, mert hiszen a t. kormány nem hozta meg azt a kitűzött czélt, ennélfogva a küzdelmet abba sem hagyhatjuk. (Helyeslés balfelöl.) Mikor ebbe a fázisba érkezett a dolgok KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. deczember 7-én, hétfőn. 105 fejlődése, akkor történt egy esemény, a mely látszat szerint is valóban ugy tekinthető, mintha fordulatot jelképezne e válság történetében. Értem ez alatt azt az állásfoglalást, illetve azokat a nyilatkozatokat, a. melyeket itt tegnapelőtt a legnagyobb ellenzéki pártnak elnöke, Kossuth Ferencz ur tett, a mely nyilatkozat visszhangot idézett elő a másik oldalon és a melynek az a következése, hogy a harczosoknak, a küzdőknek igen jelentékeny része a küzdelmet abbahagyta. Mikor előttünk áll a czél, mikor megérlelődött bennünk az az elhatározás, hogy a czélért tovább küzdünk, akkor e jelenséget mi figyelmen kivül nem hagyhatjuk, e jelenséggel nekünk foglalkoznunk kell és így nekem meg fogja engedni a t. képviselőház, hogy az itt tegnapelőtt elhangzott nyilatkozattal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt hiszem, ezzel nem térek el tárgyamtól, mert feltettem magamban, hogy szigorúan a tárgyhoz ragaszkodom, nem térek el azért, mert hiszen ezek a kérdések, de maga ez az egész válság, a melynek ez megoldása akar lenni, tisztán katonai kérdések körül forog, tisztán katonai természetű. Megtörtént az, hogy Kossuth Ferencz ur itt felszólalt, preczizirozta a maga feltételeit, ezeket a kormány elfogadta és ennek folytán az ő részükről kimondatott, hogy tovább a harcznak rendkívüli eszközeivel nem élnek. Hát, t. képviselőház, én nem akarok rekriminálni. Igaz ugyan, hogy általános szokás az egész világon az, hogy mikor valakivel fegyvertársi viszonyban vagyunk, ezt a fegyvertársi viszonyt akczeptáljuk és czéljaink érdekében felhasználjuk, akkor a békét sem szoktuk megkötni a nélkül, hogy legalább is azzal a fegyvertárssal szóba álljunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De, mondom, én ezt nem panaszképen említem fel, csak konstatálni kívánom azt, hogy az ilyen eljárás semmiképen sem alkalmas arra, hogy itt a parlamentben megteremtse azt a szükséges harmóniát, a melynek a pártok között meg kell lennie, (Ugy van! balfelöl!) ha nem akarjuk azt, hogy a parlamenti életnek menete döczögős és kinos legyen. Epén erről az oldalról {A szélsőbaloldalra mutat.) igen sokszor hallottuk ócsárolni azt a megegyezést, azt a paktumot, a mely négy vagy öt esztendő előtt a Széli-kormány alakulása előtt köttetett, holott annak a paktumnak épen az a nagy előnye volt a mostani megegyezés felett, hogy az az összes pártok hozzájárulásával történt, hogy az az összes pártok által ratifikáltatván, csakugyan alkalmas volt arra, hogy a parlamentben bizonyos időre békés állapotot teremtsen, a mint láttuk is, hogy négy éven keresztül a parlament tárgyalásainak menete nyugodt, normális és szabályos volt, és meg vagyok róla győződve, hogy ez a nyugodt tárgyalási modor tovább is folyt volna, ha azt az oktalanul és makacsul bedobott katonai kérdések meg nem zavarták volna. (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) 14