Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-337
337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. 91 karát sértette volna meg. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt pedig senki fel nem tételezte, senki nem állította. így tehát én nem sérthettem meg az egész szepesmegyei tisztviselői kart, hanem állításaim csakis azokra vonatkoznak, a kik hibákat követtek el, a kik visszaélésekben vagy mulasztásokban hibásak, bűnösek. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt a megjegyzést tartottam szükségesnek a mai napon tenni. Münnich Aurél képviselő ur egyéb megjegyzéseire majd más alkalommal térek vissza. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Münnich Aurél képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Kubik Béla: Szoldateszka;(Zaja jobboldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Münnich Aurél: T. képviselőház! Már szombaton kijelentettem, hogy én természetesen semmiféle tekintetben nem akarok az interpelláczió érdeméhez hozzászólani, mert ahhoz semmi jogom nincs. Egynéhány személyes természetű megjegyzést tettem azért, mert Nosz Gyula képviselőtársam engem többször aposztrofált. Most két megjegyzésemet kifogásolja. Az egyik az, hogy én szemrehányást tettem neki, hogy személyes dolgot hozott a képviselőház elé. Hát, ismétlem, hogy történt a dolog. (Halljuk ! Hallyuk.') Kosz Gyula képviselő ur bizonyos memorandumot dolgozott ki, ez a memorandum sua forma — mint voltam bátor már megjegyezni — tárgyaltatott a megyei közgyűlés előtt . . . Ugron Gábor: Az nem határoz! Az a kérdés, hogy igaz-e vagy nem! Tudjuk, hogy megy az a megyei közgyűlésen ! (Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon, Elnök csenget.) Münnich Aurél: Méltóztassék engem kihallgatni ! Kubik Béla: Ott is bele szokott a katonai dolgokba? Ez nem katonaság! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Münnich Aurél: ... és ott a személyes támadásokra igenis megkapta Nosz Gyula képviselő ur a választ. Ennek a bizottságnak a jelentése ugyanis tárgyalva lett a közgyűlés előtt a nélkül, hogy Nosz Gyula képviselő ur, vagy egy elvtársa, barátja, a ki ugyanazon politikai nézeteket és elveket vallja, a melyeket ő — mert hiszen fel kell tételezni, hogy Szepes megyében van olyan barátja — ez ellen felszólalt volna. Ergo, konstatálva lett egyhangúlag, hogy mindaz, a mit az elnökletem alatt álló bizottság referált, teljesen helyénvaló és igaz. Ez tehát el van intézve. Ugron Gábor: Ez még nem következés! Münnich Aurél: Bocsánatot kérek, hiszen egyhangú határozatról van szó! Hiszen ellenzékiek is voltak ott! Nosz Gyula: Nem voltak! Münnich Aurél: Én ugy tudom, hogy voltak. De ha nem: hát akkor miért nem jöttek el ? Nosz Gyula: Én itt interpelláltam! Ugron Gábor: Láttunk már megyei közgyűlésen egyhangúlag valótlanságokat határozni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Münnich Aurél: Másodszor kifogásolja a képviselő ur, hogy én azt mondom, hogy ő a szepesmegyei tisztviselőket meggyanúsítja és megrágalmazza. Nohát épen ezen kifogása erősit meg ebben a kijelentésemben, mert azt mondja, hogy ő csak konkrét adatokat hozott elő, hogy azon hatósági közegek, a kik visszaéltek, illetőleg bűnösök a visszaélésekben, lelepleztessenek. Hát bocsánatot kérek, ez nem rágalmazás és nem gyanúsítás? Annyival inkább az, mert az a bizottság, a mely ki volt küldve, teljesen valótlanóknak mondja ki ezen konkrét adatokat. Nosz Gyula: Felolvastam! Münnich Aurél: Én újból appellälok, t. képviselőtársaim igazságérzetére . . . Ugron Gábor: Fegyelmi vizsgálatnak kell lenni! Münnich Aurél: . . .és Ugron Gábor képviselő ur igazságérzetére elsősorban, méltóztassék elolvasni a memorandumot, tessék elolvasni a mi jelentésünket és hogyha nem fog nekem igazat adni a képviselő ur, akkor én fogok tőle bocsánatot kérni, hogy felszólaltam. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a 404. számú törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha az országnak mindenki által elismert igazán súlyos helyzetében valaki arra határozza el magát, hogy a ház előtt fekvő javaslatnak törvényerőre emelését tőle telhető minden erejével meg fogja akadályozni, akkor a legnagyobb gonddal kell vizsgálnia a körülményeket és fokozott figyelemmel kell latolnia azon eshetőségeket, a melyek ezen eljárása következtében felmerülhetnek. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Nessi Pál: T. képviselőház ! Én megfontoltam az esélyeket, meggondoltam a következményeket és nyugodt öntudattal és emelt fővel állok itten, midőn kijelentem azt, hogy ezen javaslat törvényre emelkedését tőlem telhető minden erővel meg fogom akadályozni. (Helyeslés a ssélsöbaloldalon.) Meg fogom akadályozni azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ebből a helyzetből kibontakozást csak ugy nyerünk, a rendes parlamenti állapotokat visszaállítani csak ugy vagyunk képesek, hogy ha igenis mindent elkövetünk, hogy a kormányzatot mindaddig lehetetlenné tegyük, míg végre a nemzet12*
