Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-336
84 336. országos ülés 1903 november ií-én, szombaton. régóta birja már a bélai vadászatot potom áron, daczára annak, hogy eddig még egy krajczárt sem fizetett, rendbe fogja hozni. Végül igér a városnak egy vasutat, illetőleg 800.000 korona hozzájárulást a vasúthoz. Ezt azonban én azért nem vehetem figyelembe, mert vagy van szüksége Hohenlohe herczegnek arra a vasútra és akkor ez itt csak czií'raság, vagy pedig szüksége van a városnak és akkor adja oda a pénzt a városnak és majd a város fogja kiépíteni ugy, a mint akarja. Münnich Aurél: Jaj de rosszul van informálva ! Nosz Gyula: Eltekintve ettől, volt egy utóajánlat is, de ez nem tartozik a lényeghez. Én csak arról beszélek, a mi akkor történt. Megjegyzem, elvből is ellensége vagyok annak, hogy midőn egy város ingatlanairól és létének alapfeltételeiről van szó, az összefüggésbe hozassék egy vasúttal, a mely lehet a városnak előnye is, nem is. Ez a 800.000 korona azonban a város részéről semmiféle ellenőrzés alatt nem lehetett volna. Szepes-Béia városának képviselőtestülete ezzel szemben nézetem szerint nagyon korrekt álláspontra helyezkedett, mikor először is azt mondta, hogy ezt a vasúti ügyet ki akarja küszöbölni, másodszor, hogy tekintettel arra, hogy tél van és a természetben nem lehet megnézni, hogy mit kivan és mit ad Hohenlohe, majd tavaszszal tárgyalnak a fölött érdemlegesen. De a kisebbség L is, bár elvben bele akart menni a dologba, keveselte a vételárat. Ez az ügy megfelebbeztetvén, Szepes vármegye törvényhatóságához került. Itt a következő határozat hozatott. Iiöviden fel kell olvasnom, mert különben alig hinnék el az urak, hogy ily határozat hozatott. Mikor arról van szó, és azt hirdeti a magyar országgyűlés és a magyar kormány, hogy a magyar földnek nem szabad idegen kézre kerülnie, akkor ez a vármegye a következőket mondja (olvassa): »Határozat. SzepesBéla város képviselőtestületének f. é. 92. szám alatt hozott határozata féloldalik és a képviselőtestület utasittatik, hogy herczeg Hohenlohe birtokvásärlási, illetőleg részben birtokcsereajánlatát a legközelebbi, esetleg külön e czélra összehívandó rendkívüli közgyűlésen vegye érdemleges tárgyalás alá.« B. Kaas Ivor: Ez tulajdonjoga a városnak! Nosz Gyula: Az indokok ekkép szólnak (olvassa): »Hohenlohe herczeg javorinai birtokának kikerekítése czéljából a határos és SzepesBéla város tulajdonát képező 3700 holdnyi terjedelmű ingatlanokat megszerezni óhajtván, ezek vételára fejében tekintélyes értékeket ajánlott a városnak.« Azután azt mondja, hogy fel kellett oldani a városi határozatot, mert (olvassa).'. . . »nem felel meg a város köz- és vagyoni érdekeinek ... és a város nincs biztosítva az iránt, vájjon Hohenlohe herczeg ajánlatát ez ideig fenn fogja-e tartani ... És a vármegye közönsége alaposnak tartja a képviselőtestület kisebbségének azt az aggodalmát, hogy a kínálkozó alkalomnak ok nélküli elszalasztása nem felelne meg annak a kötelességszerű és előrelátó gondosságnak, a melyet épen Szepes-Béla város évről-évre nyomasztóbb anyagi helyzete a képviselőtestülettől követel.« Ebben a határozatban a vármegye közönsége szembe helyezkedett először a magyar országgyűlés és a magyar kormány azon álláspontjával, hogy a magyar föld magyar kézen tartandó, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) másodszor pedig a városi autonómiával, a melynek még foszlánya is megszűnt akkor, ha egy város még azt sem mondhatja ki, hogy mikor kíván egy idegen ember vételi ajánlata felett határozni. De ellenkezik harmadszor ez a tulajdonjoggal is. Mert a város megszűnt tulajdonos lenni, ha a vármegye azt mondja, hogy azonnal tárgyaljon érdemlegesen ezen dolog felett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De még más szempontból is kifogás alá esik ezen határozat. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis, hogy a város nyomasztó helyzete évről-évre rosszabbodik. Hát Szepes-Béla városa ezen határozathozatal előtt másfél, legfeljebb két évvel alakult rendezett tanácsú várossá, akkor pedig meg kellett vizsgálni a városnak anyagi helyzetét, hogy vájjon elbirja-e a városi átalakulással járó terheket. Hogyan vizsgálta meg tehát a megye a város anyagi helyzetét, ha két évvel később azt mondja, hogy évről-évre nyomasztóbb annak anyagi helyzete? Azután a kisebbség is azt mondja, hogy csekély a vételár, a megye ellenben azt mondja, hogy tetemes értékeket igér Hohenlohe herczeg, és siessen a város, mert különben kérdés, hogy meg fogja-e kapni. Lehet-e feltételezni azt, hogy Hohenlohe herczeg ilyen körülmények között meg fogja javítani az ő ajánlatát ? T. ház ! Végül még azt is kell ezen határozattal kapcsolatosan bizonyítanom, hogy egyrészt ez az ingatlan, a melyet Szepes-Béla városától követelnek, sokkal többet ér, mint a mennyit Hohenlohe herczeg ajánlott érte, másrészt pedig bizonyítékokat fogok a tekintetben is felhozni, hogy ennek a városnak anyagi helyzete abszolúte nem olyan desperátus. Azon a területen, a melyet Hohenlohe megszerezni akar, a sterilis rész alig 300 holdnyi. Erdő van több mint 1000 hold. Es pedig a legnagyobb részben álló erdő, a melyből 100.000 köbméter haszonfát lehet vágni. A többi pedig elsőrangú havasi legelő, a minő csakis ezen a területen van, mivel mészkőalapon nyugszik. Erre a legelőre pedig a városnak szüksége van, mert különben a lakosság legnagyobb része kivándorol Amerikába, minthogy állattenyésztésből él. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Barátok között is legalább kétszer-háromszor annyit ér ez a birtok, mint a mennyit Hohenlohe herczeg érte ajánlott.
