Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

82 336. országos ülés 1903 nt A 30.000 frtos kölcsön tekintetében, a mely nem volt jóváhagyva, azt mondja a bizottság, hogy 29.643 frt 74 krajezár volt ilyen kölcsön. Én természetesen . kerek összegben beszéltem. Nagyon jellemző megint a bizottságra nézve, hogy azt mondja, hogy én magam is vettem fel 2300 frt ilyen kölcsönt, de nem tartja szükségesnek a t. bizottság megmondani azt az óriási különbbséget, vagy legalább nem fejti ki nyíltan, hogy mig én visszafizettem 23.000 frtot és csak 2000 frtot vettem fel, addig az, a miről én szólok, az adósságnak folytonos szaporodását jelentette. A kettőt tehát összehasonlitani nem lehet. Magát az adósságot, tehát az általam ál-litott tényt elismeri a bizottság. Ép ugy van a 30.000 köbméter túlvágással, csak azt mondja, hogy ez be lett jelentve a minisztériumnak. Igenis, én bejelentettem, de akkor nem volt még bejelentve. Azután a tiltott legeltetésről van** szó. Itt is olyan általános kifejezésekkel él a bizottság, de nem mondja meg azt, hogy nem igaz. Nagyon jellemző, hogy azt a miniszteri határozatot az árvaügyben, a mely ügyben — mondom — egy egész város izgalomban volt, miért nem adták ki. Azt mondják: kizárólag irodai munkamegtakarítás szempontjából közölték csak a rendelkező részt. Hát egy ilyen fontos ügyben irodai munkamegtakarításról lehet szó ? Tartozom ehhez hozzáadni még azt is, hogy én privátim jobban vagyok értesülve. Az oka ennek t. i. nem az volt, hogy munkát akartak megtakarítani, hanem az ok az volt, hogy a sújtott városi főjegyző ment oda kérni, hogy ne adják ki ezt a határozatot. Ez sokkal érthetőbb és nézetem szerint sokkal emberibb magyarázat, mintha ilyen fontos ügyben csak irodai munkát akartak megtakarítani. Érdekes különben megint a bizottsági jelentésnek az a megjegyzése, hogy azt mondja: mindezekben a dolgokban különben nem gróf Csáky Zénó a hibás. Hát emiitettem én csak egy embert, egy nevet is a memorandumban? Minek védenek tehát meg ebben olyan embereket, a kiket én nem támadtam? Azt, hogy eddig még nem kaptam értesítést az én lemondásomról, egyszerűen így indokolja: »Itt tehát a vármegyei hatóság részéről szabálytalanság nem történt, mert a felmentvény megadása különben is a képviselőtestület hatáskörébe tartozik. Ha tehát a lemondását tartalmazó közgyűlési határozat ki nem adatott, ez kizárólag a városi hatósági közegek elnézése és hibája.« Ez^pedig teljes elismerése annak, amit mondtam. Én nem mondtam, hogy ez vagy az a közeg hibázott, csak tényt konstatáltam. Végül érdekes, hogy a 900.000 koronás ügyben beadott felebbezésemre miért nem kaptam értesítést. Azt mondja, hogy ezt a határozatot közölte a főispán a várossal, »de miután Nősz Gyula felebbezése egészben el lett utasítva, nem tartotta szükségesnek őt arról értesiteni«. ovember lh-én, szombaton. Hát ez is indok? Ha el lesz utasítva, nem lesz értesítve ? De mond a t. bizottság még olyanokat is, a melyek a tényállásnak valóban nem felelnek meg és biztos vagyok, hogy e tekintetben csak felültették a t. bízottságot. Azt mondja pb, hogy az erdőnél a helyesebb kezelés csak én utánam kezdődött és hivatkozik egy intézkedésre 1899-ből, hogy t. i. a széltörésekért befolyt vételár takarékpénztárba tétetett és csak akkor használtatott fel, mikor a sor reá került. Ha jobban utánanézett volna a bizottság, látta volna, hogy ez én tőlem ered és csakis a tényleges befizetés történt később, vagyis 1899-ben. Épugy azt mondja ez a bizottság, — és jóformán gyanúsít ezzel, — hogy én mintegy megszöktem az én polgármesteri állásomból. Azt mondja: felmentést, helyettesítést senkitől sem kért, és lemondását az alispánnak be nem jelentette, hivatalát senkinek sem adta át, a polgármesteri helyiség Wertheim-szekrényének kulcsát is addig tartotta magánál, mig azoknak kiadását a helyébe megválasztott polgármester nem követelte. Hát, t. ház, mikor 13 uri ember együtt ül és alapot keres arra, hogy egy tizennegyedik felett pájezát törjön, akkor elvártam volna, hogy ez a bizottság jobban nézze meg ezen iratokat, mert megtalálta volna, hogy én le is mondtam, helyettest is kértem, hivatalomat át is adtam, csak meg kellett volna nézni egy pár nappal előbb. Én t. i. szeptember hóban lemondtam állásomról, akkor helyettesemnek a hivatalt átadtam s a legnagyobb gondossággal jártam el. Miután még szabadságom idejének lejárta előtt lemondtam, természetesen nem mentem vissza a hivatalt még egyszer átvenni, és azután megint átadni, ennek értelme nem lett volna. Mégis ilyeneket vesz be a bizottság, sőt még a Wertheimkulcsot is emliti, a mi természetesen a nagyközönség előtt gyanúsnak tűnik fel. Hát, t. ház, ebben a bizonyos pénztárban én őriztem néhány könyvet, a melyet a régi irattárból mentettem meg, és ezt is át akartam adni helyettesemnek, a ki azonban arra kért, hogy halásszam az átadást arra az időre, a mikor rendben lesz a polgármesteri választás. De a ki elolvassa a bizottság jelentését, komolyan azt hiheti, hogy én megszöktem az állásomból. Szombathy György: Nem tartozik ide! Nosz Gyula: Engedjen meg a t. ház, hogy erre is tegyek egy észrevételt. Frázisokat hallunk itt nagyon sokszor az igazságról, de nagyon különös volna az, ha a képviselőház elzárkóznék ezen kérdések tárgyalásától akkor, mikor az igazság gyakorlati formában jelenik meg. Nekem nincs módom arra, hogy én az egész országos közigazgatásra gyakoroljak befolyást, de azt a jogomat senki el nem veheti, hogy én akkor és ott fogjam meg az igazságot vagy igazságtalanságot, a hol erre jogom, okom és alkalmam van.