Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-336
336. országos ülés Í903 november lí-én, szombaton. 81 korlati közigazgatási adattal támogattam. Ezen memorandumra a bizottság elismeri először, ho CT y a kereskedelem megszűnt. A mi itt a zsidókkal kapcsolatos, az nem tartozik ide, azért nem olyasom fel. A földbirtok értékére vonatkozólag pedig azt mondja a bizottság, bogy a városokban még nagyobb arányban sülyedt a földbirtok értéke, mint a bogy én előadtam, de máskülönben nem sülyedt. Azután ezeket tartalmazza : ^egyebekben minden habozás nélkül elismerjük, bogy a képviselő ur »a szepesmegyei állapotokat jellemző jeientésében« néhány, egyébiránt közismeretes, részben felette sajnos tényt konstatált, mert hiszen, mint épen ráutaltunk, igaz, bogy megyénk összlakossága megígéri, még pedig, fájdalom, a keresetképesek arányszámának hátrányára, a mint ez másként nem is lehet, mivel a keresetképtelenek, eltekintve a szülőket követő gyermekektől, csakis a legritkább esetekben szokták hazájokat elhagyni, — a mint igaz az is, hogy a régi hires bányászat megszűnt, hogy érczeket nyers alakban visznek ki a külföldre, hogy sok az idegen vállalkozó és munkás és hogy a kisipar, melynek a múltban megyénk közgazdasági életében olyannyira kiváló szerepe jutott, az újkori átalakulások hatálya alatt, u. m. egyébiránt másutt is, jentékeny visszafejlődést szenvedett; minálunk pedig első sorban a hazafias, német városi elem rovására.* Ez lényegileg ugyanaz, a mit én mondtam. A tekintetben, hogy ennek az általános nemtörődés az oka s hogy ezen segíteni lehetne, azt mondja a bizottság: »A nélkül, hogy feladatunknak tarthatnók ez alkalomból a szepe3 megyei közigazgatás minőségének aprecziálásával foglalkozni, csak azt tartjuk megjegyzendőnek, miszerint lehetséges ugyan, hogy az országos kormányzat vagy a törvényhozás egyik-másik felmerült bajon segíthetne vagy talán segíthetett volna, de azt hiszszük, minden alapot teljesen nélkülöző érvelés, ha a memorandumban elpanaszlott visszásságok a megyei közigazgatással okozati összefüggésbe hozatnak.« Tehát itt is egy véleményen vagyunk, csak a megyei közigazgatást igyekszik a bizottság teljesen tisztára mosni. ííekem erre csak egy észrevételem van. Ez akadémikus diskusszió volna, hogy mit lehet összefüggésbe hozni, mit nem, de a törvényhozásnak és a kormánynak figyelmét valakinek csak kötelessége lett volna felhívni. Arról pedig itt nincs szó, hogy a megye ezt valamikor megtette volna és a házban szintén nem hallottam felszólalást ilyen irányban. Mikor pedig én ebben az irányban, senkit sem sértve, bizalmasan, négyszemközt a miniszterelnök urnak szólottam pár szót, akkor előáll az egész vármegye és azt kiáltja: meg kell kövezni! Ez az igazság ? Münnich Aurél; Ezt senki sem tette! Nosz Gyula: Áttérek már most arra a pár adatra, a mit a gyakorlati közigazgatásra KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906, xix. KÖTET. mondottam. Ezek az észrevételek röviden a következők: Azt mondottam, hogy hivatalomat körülbelül a következő állapotban vettem át, megjegyezve azt is, hogy akkor Szepes vármegye a mintavármegye elnevezését birta, sok volt a hátralék, az irattár rendetlenségben volt, részint a hivatalnokok lakásán, részint a hivatalnokok fiókjaiban, mert néha tiz irat közül egyet sem talált az ember; árvanyilvántartás nem létezett; 40.000 frt sikkasztás tűnt ki. A városi pénztár üres volt, 30.000 forint be nem jelentett adósság létezett, a mit én eltitkolt deficzitnek neveztem, 30.000 köbméter tűlvágás létezett. Mindez ellen pedig senkinek kifogása nem volt, illetve súlyosabb büntetések nem alkalmaztattak. Azután előadtam, hogy 1894-ben, mikor a városi árvaszék ellen fegyelmi eljárás volt elrendelve, mely ügy természetesen az egész városi közönséget izgalomba hozta, a miniszteri véghatározatnak csak rendelkező része lett nekünk kiadva, az indokolást tartalmazó fontos rész pedig, a hol az árvaszéknek bűnlajstroma volt benne, nekem pedig véletlenül egy kis dicséret foglaltatott, vissza lett tartva a megyei levéltárban. Most több éve már, bogy lemondottam mint polgármester, a mai napig nem kaptam erre választ. Azután 1899-ben vagy 1900 ban felebbeztem egy 900.000 koronás kölcsíinügyben, a mai napig nem kaptam választ, daczára annak, hogy régen el van költve a jjénz. Mit mond e tekintetben a bizottság ? Azt mondja (olvassa): »Igen természetes, hogy ez az interregnum nem volt alkalmas arra, hogy az 1886-tól 1889-ig terjedő üresedés után megválasztott, különben kötelességtudó és tisztességes, de nem eléggé erélyes polgármester — az előzőről szól — á meglazult fegyelmet és rendet helyreállítsa.« Tehát nem volt rend. Azután azt mondja: »Senki sem tagadja, hogy dr. ISÍosz Gyula erélyes kézzel nyúlt a vezetéshez s hogy az — majdnem másfél éves — interregnum alatt felszaporodott hátralék feldolgozását, a rend és a fegyelem helyreállítását kötelességszerüleg szorgalmaztam Tehát nem volt rend és fegyelem ; ezt mondottam én is. Arra nézve, hogy hiányzott az árvanyilvántartás., ezt mondja: »A hiányzó árvanyilvántartás felfektetését és rendes vezetését a közigazgatási bizottság már előbb szorgalmazta.« Tehát nem volt árvanyilvántartás. Azt mondja, hogy munkába vétetett; ilyen általánosságban beszél. A 40.000 frtos sikkasztást természetesen nem tagadhatja, de jellemző a bizottságra, hogy mikor én egészen röviden említem azt, bizonyítékokat hoz fel, jegyzőkönyveket csatol a tekintetben, hogy ezt nem én fedeztem fel. Hát, t. ház, én abban a memorandumban nem állítottam, de itt nyilvánosan állítom, hogy azt igenis én fedeztem fel és ezt Münnich Aurél ép olyan jól tudja, mint én. íi
