Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

66 336. országos ülés 1903 november lh-en

7 szombaton. akkor, a midőn a diplomácziai jegyzékváltás folyt, a dualisztikus álláspontot és ennek keretében Magyarországnak állami függetlenségét kifejezésre juttatta. Ezt csupán ennek az igazolására kívántam felhozni. De minthogy Magyarország is féltette alkotmányos jogait a CBászári czim felvételének tényétől, s gyanítva azt, hogy a császári czim felvételének államjogi további íendencziája is van és pedig, hogy abban olyan tendenczia lappanghat, hogy a császár ebben a czimben, ebben a fogalomban egy magasabb állami egységbe foglalja össze mindkét állam területét és így a magyar nemzet állami önállóságát és függetlenségét elhomályosítja, az országgyűlés aggályait kifejezésre juttatta, és a midőn 1804-ben erre vonatkozólag a császári pátens megjelent, akkor Ferencz a nemzetet kijelentése által arról biztosította, hogy ez csak az ő és a császári ház fényének emelése szempontjából történik, a nélkül, hogy Magyarország alkotmányos függetlenségére ebből bármi néven nevezendő következtetést a jövőre nézve vonni lehessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az erre vonatkozó császári pátensnek ezt a részét a ház szives türelmével felolvasom. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondja ebben a császári pátensben (olvassa): »A czimfelvétel, tekintettel az uralkodóház ősi fényére és az uralkodása alatt álló független fejedelmek és fejedelmiségeket magában foglaló államainak nagy terjedelmére és népességeire történt. Az uralkodó maga és utódai számára független államainak osztatlan birtokában az ausztriai örökös császári czimet és méltóságot a főherczegi ház neveként fölveszi, ele ugy, hogy az összes királyságok, fejedelemségek, tartományok eddigi czimeiket, alkotmányukat, jogukat változatlanul megtartandják. Különösen pedig áll ez a magyar királyságra és a vele egyesitett országokra.« Ez magának a császári pátensnek szövegszerű idézése. Ha már ezt a császári pátenst a Habsburgok Magyarországgal szemben minden állam jogi konklúzióival együtt be akarják tartam vagy pedig ezt betartani kénytelenek, nyilvánvaló, hogy anmik a közös hadseregnek, a mely Magyarország haderejét és az osztrák örökös tartományok haderejét egyesíti magában, a melynek alkotó részét képezi a magyar hadsereg is, sem a sárga-fekete zászló, sem pedig a kétfejű sas jogszerű czimerét nem képezi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát a vitának bármily értelmet tulajdonítunk, ezt a küzdelmet végczéljára nézve bármiképen irányítjuk, egyetlenegy ténynyel tisztában kell lennünk: azzal, hogy a hadsereg jelenlegi jelvénye és czimere époly erőszakkal oktrojált dolgok, mint a mily erőszakkal oktrojálta az államfő a magyar hadseregre a német szolgálati és vezényleti nyelvet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Becsempészték! Gál Sándor: Ha már a kérdés taglalása körül a történelmi igazságok konklúzióihoz eljutottunk, akkor abban az esetben, hogy ha az államfő saját államfői jogait alkotmányosan, — a mit én kétségbevonni elvileg nem akarok, — kivánja gyakorolni az 1867 : XII. t.-cz. szerint a hadsereg szervezete, vezérlete és vezénylete körüli kérdésekben, akkor vita és nézeteltérés nemzet és uralkodó között csak abban az esetben fejlődhetik ki, ha az uralkodó megszegi azon alkotmányos jogait és kötelességeit, melyeknek megtartására esküt tett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha nemzetünk életéhen, az alkotmányos múlttal ellentétben álló hadiszervezettel találkozunk, s így oka van a nemzetnek az állami élet egy organizmusával szemben nemzeti szempontból kifogásokat felhozni, arra az esetre alkotmányjogunknak az 1867. évi XII. t.-cv.ikkben is elismert jogosítványait a nemzet részéről igénybevenni feltétlenül kötelességünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen jogosítvány a 12. §-nak ama rendelkezésében van lefektetve, hogy »a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítése és az ujonezok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását a nemzet a maga részére tartja fenn.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Helyezkedjünk az államjogi elméletnek arra az álláspontjára, a mely talán a mi nemzeti küzdelmünknek hátrányára dönti el a felségjog kérdését. Én ugyan nem helyeslem, de a t. miniszterelnök ur végtelenül nagy szószólója ennek. Kövessük az ő államjogi gondolatmenetét egy pillanatra, nézzük, hogy kezelte ő ezt a kérdést odafent a szabadelvű pártban; és ebben az esetben is, minthogy csak feltételek megszabása mellett hajlandó az országgyűlés a kormányzat materiális eszközeit a kormány rendelkezésére bocsátani, ennek a küzdelemnek teljesen legális alapja van, épen az 1867: XII, törvényezikkben, mert annak 11. és 12. §-ai egymást államjogi szempontból kiegészítik. A 11. §. homályos rendelkezése talán a felségjogokat kibővítheti olyan határokig, a hol a nemzeti közszabadságnak, esetleg pedig a nemzet alkotmányos jogainak sérelmére válnék. De mivel ennek korrektivumát a 12. §. megadta, és mivel a nemzet fentartotta magának azt a jogot, hogy az ujonczjutalék megajánlásának a feltételeit ő szabja meg, kétségtelen, hogy az a politikai párt és az a kormány, a mely ezen feltételek megszabásának útjába akadályokat gördit, nem a nemzet érdekeit, nem a nemzet közvéleményét képviseli és a nemzet törvényhozó testületében egy pillanatig sem maradhat meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mivel pedig ezek az aggályok a hadsereg szervezetében kétségtelenül fenforognak és mivel ezen aggályokat és azon nemzeti nagy sérelmeket, a melyeket a törvényhozó testület tanácskozásai során is felhozott, mindeddig megszüntetni nem sikerült, nemcsak kötelezettséget nem