Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

336. országos ülés 1903 november lk-én; szombaton. 67 ismer arra nézve ez a párt, hogy az ujonczjutalék megajánlásához hozzájárulását megadja, de sőt egyenes kötelességként jelentkezik az, hogy ezen javaslat törvényerőre emelkedését minden alkotmányos és törvényes fegyverrel megakadályozza. (Helyeslés a szélsl'bahldalon.) Hogy az alkotmányos fejedelmi jogok milyen értelmezést nyertek Bécsben, arra nézve hivatkozom a hires chlopyi parancsra. Allamjogi szempontból azt másnak tekinteni nem lehet, mint 1849. márczius 4-ének. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A kettő közt legfeljebb annyi különbség ismerhető fel, hogy mig akkor a nemzet szive vérének hullatásával védte alkotmányos jogait és szabadságait, és a mig akkor a nemzet fegyverrel a kezében győzelmesen verte vissza az osztrák hadsereg különben is alkotmányellenes megjelenését, és a mig akkor a szabadságharcz kellő közepét, azt az időpontot választották ki Bécsben Magyarország államiságának és a magyar nemzet önállóságának letöréséhez, a mikor a hadiszerencse némileg hozzájuk szegődött: addig ma azt az alkalmat használták fel, mikor a nemzet ilyen vitális kérdés tekintetében a békés és alkotmányos küzdelemben meghasonlottnak látszott. Ezek azok az indokok, a melyek alapul vételével a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, sőt pártom nevében a következő elleninditványt terjesztem elő (olvassa): » Miután a közös hadsereg szervezetében a magyar nemzet nemzeti és állami érdekei nem érvényesülhetnek, utasítja a ház a kormányt, hogy az önálló magyar nemzeti haderő létesítésére vonatkozólag nyujtson be haladéktalanul törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen elleninditványomnak a megokolásával talán ez alkalommal nem is volna feltétlenül szükség foglalkoznom, (Halljuk! Halljuk!) és ha mégis foglalkozom, ezt teszem kizárólag abból a szempontból, hogy azok az elvek, azok az eszmék, a melyek nemzeti törekvésünknek közös czélját képezik, a parlamenti tanácskozás rendjén is kifejezésre juttathatók legyenek. T. ház! Mi, a függetlenségi párt a honvédelem minden kötelezettségeivel tisztában vagyunk; érezzük azt a nagy felelőséget, a mely minket és az egész nemzetet terheli a tekintetben, hogy nemzeti életünket, alkotmányos intézményeinket a kültám adások ellen is hatályosan és kellelőleg megvédhessük. De hogy ezt a közös czélt, a melyre nézve a különböző pártok között eltérés sem lehet, elérhessük, én azt hiszem, legegyszerűbb módja ennek az, hogy ha a t. ház ezen elleninditványomat elfogadni szives lesz, mert ez a nemzet, a mely az áldozatoktól soha vissza nem riadt, ez a nemzet, a mely a hadviselésnek minden dicső tetteire hivatkozhatik, ez a nemzet, a mely semmi néven nevezendő küzdelmei közepette az ő hazafias köteességének teljesítéséről meg nem feledkezett, lekötve csak addig van, a meddig hadiszervezete olyan, a melyet ő nemzetinek, a magáénak nem nevezhet. Ha az önálló magyar hadsereg szerveztetik és felállíttatik, én azt hiszem, hogy bármily nagy válságok is fenyegessék nemzeti életünket, bármily nagy válságok fenyegessék a trónt, bármily nagy válságok fenyegessék az ő hatalmi éleiét, az első és legrettenthetetlenebb támasza épen az a magyar hadsereg lesz. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nyegre László jegyző: B. Kaas Ivor! (Az elnöki széket Jaiabffy Imre foglalja cl.) B. Kaas Ivor: T. képviselőház! Azokra a törvényjavaslatokra vonatkozólag, a melyeket most tárgyalásra tűzött a t. ház határozata, az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, határozatot nem hozott. Ennek folytán . én nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy, mint azt az előttem szóló tehette, a pártértekezlet megállapodását képviseljem. Van azonban a múltra nézve egy, a párt határozatából beterjesztett javaslat, a melyet a párt az akkori ujonczjavaslatra vonatkozólag nyújtott be, mintegy 9 hónappal azelőtt, és a melyben az akkor beterjesztett, magasabb létszámot követelő törvényjavaslattal szemben ez a párt azt kívánta, hogy a kormány olyan törvényjavaslatot terjeszszen be, a mely a régi létszám alapján áll. Ez megtörtént. Az a törvényjavaslat, a mely a ház asztalán fekszik, a régi létszámot fogadja el; én tehát azon alapon állva, melyen e párt áll — t. i. a 67-es törvény alapján — és azon határozat szerint, melyet a párt akkor hozott és a mely a pártot, azt hiszem, ma is köti, nem ellenezhetem ennek a törvényjavaslatnak a megszavazását. Azonban van a törvényjavaslatok mellett most ezen katonai kérdésekben egy igen fontos más momentum is, és ez a bizalom kérdése. (Uoy van! TJgy van! a baloldalon.) Senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy ha az ellenzéknek bármely pártja az objektív okok mérlegelése mellett ma a kormány javaslataihoz szegődik, ebből az a téves felfogás származhatnék, mintha ez a párt azt a politikát, azt a rendszert és azon férfiakat, a kik e rendszert vagy politikát képviselik, támogatná. (TJgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) Ezen felfogás ellen nekünk határozottan tiltakoznunk kell és ezen szempontból én a kérdést ugy kivánom pertraktálni, hogy beszédem necsak magának a törvényjavaslatnak szövegét, hanem egyszersmind az ahhoz fűzött politikai momentumokat is ölelje fel. Előttem szóló t. képviselőtársam már felvetette, hogy az ujonczmegajánlás joga feltételekhez köthető; hiszen maga a törvény 12. §-ában világosan deklarálja, hogy az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeit és a szolgálati időnek meghatározását a törvényhozás magának fentartotta.