Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

62 336. országos ülés Í903 november lk-én, szombaton. nálnám. (Helyeslés jóbbfelől. Mozgás és zaj a szélsobálóldalon.) T. ház! Még egy más kérdésben is kívánok felszólalni. (Halljuk! HaVjuTc! jobbfelöl.) Az imént hangzott el itt egy szó felszólalásom első részében ; (Halljuk ! Halljuk.') az a szó, hogy »vizet!« Nem először hangzott el itt ez a kiáltás. Elhangzott az tegnapelőtt is, do jogosulatlanul. Akkor, a midőn Holló Lajos képviselőtársam támadta a jegyzőkönyv helyességét és hivatkozott arra, hogy a csütörtöki ülésre tartozó határozat csak pénteken reggel hozatott meg, akkor én azt mondtam, hogy az önök komédiázása volt ennek az oka. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a széls'ibaloldalon.) Ma is ez a meggyőződésem, és ebben igazságom is van. (ügy van! jóbbfelől. Mozgás a szélsobálóldalon.) Es akkor önök, — bánom is én, hogy kik; egy vagy több, vagy akár mind — azt kiáltották közbe, hogy »vizet az öregnek!« (Derültség a bal- és a szélsobálóldalon. Zaj jóbbfelől.) Csak legyenek nyugodtak; akkor ez oldalról megkapták rá a feleletet, hogy »szájko3arat, kényszerzubbonyt nekik!« Nem én mondtam; (Nevetés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jól van, jól! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) az én feleletem nem ez volt; az én feleletemet most mondom meg önöknek; az én feleletem az, hogy ugy tudom, nem először történik ez a közbeszólás, hogy »vizet!« (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Halljuk! jóbbfelől.) Hát legyenek nyugodtak, majd nem fognak nevetni, mert én ezt önöknek torkukra forrasztom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha az a közbeszólás először hangzik fel, az lehet egy vicez, hogy jó vagy rossz vicez-e, az megítélés dolga; a mikor másodszor hangzik fel, akkor már sülyedt, akkor legalább is unalmas, a mikor pedig harmadszor vagy több izben hangzik el, akkor ennél is alacsonyabb; nemcsak hogy nem okos közbeszólás, de ennél is rosszabb, mert nem is találó. (Egy hang a szélsobálóldalon: Ez igazi) Azt a vizet, a melyet nekem szántak, tartsák meg önök maguknak. (Helyeslés jóbbfelől. Derültség a szélsobálóldalon.) Megmondom azt is, hogy miért. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Zaj. Elnök csenget.) Önöknek van arra szükségük ; önök közt vannak azok az agyak, a melyeknek velejében vannak azok a tekervények, (Derültség a bal- és a szélsobálóldalon.) a melyek azon frivol gondolatokat és kigondolásokat nemzik, (Derültség és felkiáltások a szélsobálóldalon: Hiszen ott ül a kigondoló bizottság! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) a melyeknek alapján azután a közönségnek, a teljes nyilvánosságnak kizárásával itt óraszámra operettszerüleg rendezett és keresztülvitt zárt üléseket folytatnak . . . (Ugy van! jobb felöl. Zaj a szélsobálóldalon.) Holló Lajos: Mi köze hozzá! Sréter Alfréd: . . . olyan zárt üléseket, a melyek ennek a parlamentnek nívóját mindig lejebb és lejebb sülyeszti. • (Ugy van! jobbfelöl.) Nohát én undorral fordulok el az ilyesmitől! (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a napirend harmadik pontja. Szólásra következik: Trubinyi János jegyző: Gál Sándor! Gál Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ide s tova egy esztendeje már annak, hogy elkeseredett harcz folyik a nemzet életében, a mely végczéljában odairányul, hogy azokat a jogokat, melyek a nemzetet történelmi és jogtörténelmi alapon megilletik, a nemzet részére ez a párt megmentse és fen tartsa. Még ha mindazon sérelmek, a melyek ezen keserű és hosszas vita alatt felszínre hozattak, orvosolva lettek volna és hogyha a magyar nemzetnek a hadi szervezettel szemben jogai oly bázison nyugodnának, mely a nemzet részére ós a nemzet alkotmányos szabadsága részére teljes megnyugvást nyújtana, abban az esetben is a jelen kormány által előterjesztett katonai javaslat ellen a függetlenségi pártnak a parlamenti küzdelem, a parlamenti harcz legélesebb fegyverét kellene alkalmazni, (Helyeslés a szélsobálóldalon.) A legélesebb fegyvert kell, hogy alkalmazza azért, mert erre a pártra itt a parlamenti küzdelem terén kettős kötelezettség hárul. Egyrészt védeni és megmenteni a nemzet alkotmányos jogát, szabadságát, másrészt pedig a parlamenti tanácskozás rendjén a maguk integritásában fentartani a parlamenti elveket, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobálóldalon.) és a kormány akkor, midőn a jelen helyzetben és a jelen körülmények között ezt a katonai javaslatot tárgyalás alá idehozta, nem élhetek enyhébb kifejezéssel, hanem legalább is azt kell, hogy mondjam: a legszembeszökőbb, a legfrivolabb parlamenti csinyt követte el, (igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobálóldalon.) különösen akkor, a midőn egy uj kormány megalakulása alkalmával a kormány bemutatkozására irányuló programm felett megindult parlamenti vita beszüntetésével saját czéljának jogosulatlan elérése végett a katonai javaslatoknak tárgyalás alá kitűzését indítványozta és ezt a parlamenttel elfogadtatta. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobálóldalon.) Távol áll tőlem az a gondolat, hogy a felségjogokat bármi tekintetben kétségbe vonjam, azoknak keretét megszükitsem; de viszont ezzel olyankor, midőn a felségjogok nem olyan módon és nem olyan keretben érvényesülnek, a mely az alkotmányos követelményeknek megfelelne, midőn a Felség saját tényei által magát a parlamentáris elvekkel és szabályokkal ellentétbe helyezi, semmi sem tart engem vissza attól, hogy ezeket a túlkapásokat, túllépéseket a parlament előtt ^felszínre hozzam. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Jogunk van megbírálni!