Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-336

336*. országos ülés 1903 november ík-én, szombaton. 63 Gál Sándor: A kormány kinevezésének joga kétségtelenül a királynak felségjogát képezi. Ezt a jogát a Felség csak alkotmányos formák között és bizonyos erkölcsi kötelességek mellett gyakorolhatja. A Felség kinevezésének ténye még a kormányt mindazon eszközök birtokába nem juttatja, melyek egy parlamenti tanácskozáshoz, egy nemzet politikai életének vezetéséhez és irányításához feltétlenül szükségesek. És milyen jelenséggel találkozunk a jelen kormány kinevezése és programmjának elmondása alkalmából ? (Halljuk! Halljuk !) Akkor, midőn a nemzet törvényhozótestülete a saját jogát érvényesiti az által, hogy a kormány programmját bírálat tárgyává teszi, a felett nézetét kifejezésre juttatja, akkor tnlteszi magát a kormány azon a parlamentáris elven, hogy azokat az erkölcsi jogosítványokat is megszerezze, melyekre neki a pártok álláspontja vagy az összparlament elvi álláspontja szerint feltótlenül szüksége van, a vitát bezárja és a parlamenti erőszak egy bizonyos nemével (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) tárgyalás alá hozza a katonai javaslatokat, a mi végeredményében nem jelent egyebet, mint igénybevételét a nemzet azon áldozatkészségének, mely a nemzet rendelkezése és diskrécziója alatt áll. (Ugy van!Ugy van! a szélsőbaloldalon.) . Ez a parlamentáris hiba természetszerűleg maga után vonta a legsúlyosabb alkotmányjogi sérelmet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A hadsereg fennállásának vagyoni érdekei a nemzet rendelkezése alatt állanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát, hogy egy bizonyos kormányzat az ő kormányzásához szükséges eszközöket megszerezhesse, elsőseiben is szükséges alkotmányjogi szempontból, de parlamentáris szempontból is az, hogy alkotmányos és parlamentáris módon rendelkezési jogot nyerjen mindazon anyagi eszközök felett, melyek a hadsereg fentartásához feltétlenül szükségesek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormánynak tudvalevőleg ez idő szerint indemnityje nincs, tehát a vagyoni jogok feletti rendelkezést semmi tekintetben, semmi irányban, semmi mértékben nem gyakorolhatja. Egy éve, hogy a kormányzat költségvetés nélkül történik. És erre vonatkozólag a miniszterelnök ur azt a könnyelmű kijelentést engedi meg magának, hogy ha már eddig törvénytelen alapon és módon kormányoztak, semmit sem változtat az a dolgon, ha ez a törvénytelen állapot általa mesterséges utón még egy bizonyos ideig fentartatik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kinek a parlamentarizmusról ilyen felfogása van és a kinek nyilatkozatában a törvénytiszteletnek és alkotmányszeretetnek csak ily foka nyilvánul meg, az az én nézetem szerint már ezen felfogásánál fogva is teljesen képtelen arra, hogy egy nemzet politikai vezetését, egy nemzet államügyeinek elintézését kezeiban tartsa, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát ő, a ki elsősorban és minden alkalommal, ha érdekei azt kívánják, a parlamentarizmus szabályainak integritására hivatkozik és ha ő bizonyos, meg nem engedett, mondhatom, nemzetellenes czélokat a parlamentáris szabályoknak ily frivol megsértésével képes elérni és ha a parlamentarizmussal szemben ily kísérletre vállalkozik, akkor ő nem az az egyén, a ki ebből a bonyodalomból és küzdelemből azt a nemzetet oly módon kivezesse, a mely a nemzet erkölcsi és alkotmányas jogának diadalát jelentené. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek lehetnének azok az előzmények, a melyek mint általános szempontok irányithatják felfogásomat a jelenlegi kormánynak jiarlamenti helyzetére vonatkozólag. Magának a parlamentarizmusnak alaptanaival és alapelveivel is érdemes volna foglalkoznom; még pedig azért, hogy az a kormány, a mely intézkedéseiben, nyilatkozataiban a parlamenti szabályokra hivatkozik, lássa be, hogy épen azon elvekkel, azon erkölcsi és alkotmányjogi szabványokkal jön ellentétbe, a melyekből az ő hatalmi élete származik. Azonban ezen kérdés tüzetesebb fejtegetése oly tág térre vezetne el, a melyre a szükséges idő egyrészt talán rendelkezésemre sem áll; de másrészt azt hiszem, hogy ily hosszas fejtegetéseket fizikumom se tudna kibírni. Épen azért ezekkel végezve, áttérek magának a törvényjavaslatnak politikai méltatására, a melyet kettős szempontból kivánok taglalni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A 48-as és függetlenségi párt semmi néven nevezendő oly állami organizmus fentartásához, mely alkotmányos önállóságunkat és függetlenségünket veszélyezteti, sem erkölcsi hozzájárulását nem adja, sem az arra szükséges materiális eszközöket a kormánynak rendelkezésére nem bocsátja, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen kérdésben a függetlenségi párt felfogásának és meggyőződésének már félszázados múltja van, tehát ha éa azokat az elveket és indokokat itt felsorolnám, a melyek indokolják ennek a pártnak ebben a tekintetben való magatartását, legalább is az ismétlés bűnébe esném. Megelégszem annak kijelentésével, hogy a függetlenségi párt a katonai javaslatokat már elvi álláspontjából kifolyólag is egyáltalán meg nem szavazza. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A kérdés ezen ágával körülbelül végeztem volna. Hogy azonban a katonai javaslatokat más szempontból is kritika tárgyává kívánom tenni, erre vonatkozólag indokul felhozom azt a kettős feladatot, a melyet az e padsorokat kitöltő párt a mi parlamenti életünkben teljesíteni köteles. Egyrészt, mig a nemzet történelmi és jogtörténelmi múltját fentartja, s mig történelmi jogainknak és jogtörténelmi jogosultságunknak ellenőrzésére vállalkozik, addig másrészt tekintettel azon pártalakulásokra, pártviszonyokra, a- ma-