Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

50 335. országos ülés 1903 november i3-án, pénteken. lást foglalt el a curiai bíráskodásról szóló tör­vénynyel szemben is ; (Igaz ! Ugy van! a szélső­baloldalon.) pedig ezek talán eléggé szabadelvű, eléggé liberális törvények voltak. A delegácziók­ban pedig az igen t. kormányelnök ur, ugy emlékszem, sobasem a nemzeti érzületnek volt a szószólója, (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) hanem inkább mindenkor a bécsi udvar­köröknek gondolatolvasója volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Uray Imre: Egy ujabbkori Neukom volt! Hellebronth Géza: Méltóztassék tehát meg­engedni az igen t. kormányelnök urnak, hogy mi az ezen padokon ülő függetlenségi képviselők épen képviselői kötelességünkből kifolyólag már magáért ezen okból a katonai programm iránt bizalommal nem viseltethetünk és nem fogad­hatunk el semmi oly törvényt sem, a mely ezen katonai programm megerősítését és azon szerve­zetnek, a mely a programmban továbbra is fen­tartani szándékoltatik, kiegészítését és megerő­sitését vonná maga után. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Sőt tovább megyek, t. ház, a mint beszédem elején is elmondottam, nemcsak az a kötelességünk, hogy erre a költségeket meg ne szavazzuk, meg ne ajánljuk, hanem el­lenkezőleg, minden törvényadta eszközzel ezen törvényjavaslatnak törvényre emelkedését meg kell akadályoznunk, (Igaz! Ugg van! a szélsö­haloldalon.) Mert, igen t. kormányelnök ur és t. ház, mi 11 hónapon keresztül nem azért küz­döttünk, a mit most hozott ide a t. miniszterelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Nem azért ébredt fel a nemzeti közvélemény és nem ezt kérik azok a kérvények ott, nem ezért emelték fel szavukat a törvényhatóságok, a népgyűlések ezrei és a szabadelvű körök igen nagy tömegei, hanem igenis a nemzeti nyelvért, (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) a nemzeti zászlóért, (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) a nemzeti czimerért (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) és a nemzeti becsületért. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Ezért küzdöttünk és küzdünk ma is és ezért küzdött, t. uraim, az egész nemzet közvéleménye. (Igaz! Ugy van! a szélsöhalol­dalon.) És én a t. kormányelnök urnak szavai­val végzem a beszédemet, a midőn azt mondom, hogy e nagy nemzeti küzdelmünkben elbukha­tunk, megtörhetnek bennünket, t. ház, de lelki­ismeretünk nyugodt marad, mert kötelességünket teljesítettük. {Elénlc helyeslés a szélsöhaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el, ha­nem bátor vagyok a t. háznak egy határozati javaslatot benyújtani, a mely a következőképen szól (olvassa): »Utasittatik a kormány, hogy a benyújtott katonai javaslatok visszavonásával, a hadsereg magyar részében a magyar szolgá­lati és vezénjleti nyelvet érvényesítse.« (He­lyeslés a szäsőhaloldalon.) Ajánlom a t. háznak ezen határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk lidyeslés a szélsöhaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! A tanácskozást folytatjuk. Következik ? Trubinyi János jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. ház ! A rendkívüli parlamenti helyzet és általában rendkívüli vi­szonyok képezték már hosszú idő óta akadályát annak, hogy ez a törvényjavaslat, valamint az ezután következő ujonczmegajánlási javaslat eb­ben a házban tárgyalás alá vehető és letárgyal­ható legyen. T. ház! Ha mérlegelem egyrészről e javas­latok fontosságát, másrészről pedig azon rend­kívüli körülmények súlyát, melyek e javaslat tárgyalását akadályozták: azt látom, hogy az e házban minden oldalról elhangzott szemrehá­nyásoknak van bizonyos jogosultságuk, mert azt magam is kénytelen vagyok elismerni, hogy itten a kötelességeknek egy bizonyos kolliziója forog fenn, és talán a kötelességeknek ezen kol­liziója képezi igazi akadályát annak, hogy e javaslatok tárgyalásra nem ,'kerülhettek, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Azonban, t. képviselőház, épen, mert a kötelességeknek ilyen kollizióját látom fenforogni, nem tarthatom helyeseknek azon rendkívüli eszközöket, melyek­kel e javaslat a mai ülés napirendjére hozatott. (Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt tehát magához a javaslathoz szólanék, legyen szabad kitérnem azon előzményekre, melyek e javaslatok napi­rendre hozatalát akadályozták, s azon legköze­lebbi előzményekre is, a melyek folytán ez a javaslat mégis napirendre került. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. képviselőház! Csak egész röviden uta­lok arra, hogy e házban már hónapok óta folyt a parlamenti küzdelem azért, hogy az ujonezok meg ne szavaztassanak, az ujonczmegajánlásról szóló javaslatok tárgyalás alá ne vétessenek. E küzdelemben el kellett buknia már két kor­mánynak, s tagadhatatlan, hogy e küzdelemben már azzal is bizonyos sikereket ért el az ellen­zék — ha egyebet nem is fogadnánk el siker­nek — hogy lekerült a napirendről az ujoncz­létszám óriási felemeléséről szóló törvényjavas­lat, a mely kétségtelenül rendkívüli terheket szándékozott az országra róni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A legutóbbi napokban megalakult egy uj kormány, a mely merész elhatározással vállal­kozott arra a feladatra, hogy ha törik, ha sza­kad, ő ezeket a javaslatokat letárgyaltatja és a mögötte ülő nagy többséggel el fogja fogadtatni. Ezt a tervét legalább részben keresztülvitte e javaslat napirendre hozása által olyképen, hogy a saját programmja feletti vitát félbeszakittatta és ennek félbeszakításával, mielőtt azon pro­gramm felett a képviselőház határozhatott volna, mielőtt ezen programm felett az eszme­cserék befejeződtek és tisztáztattak volna: ezt a tör fény javaslatot napirendre hozta.

Next

/
Thumbnails
Contents