Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

335. országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. 49 beavatkozását nemcsak elfogadja, hanem törvényesnek, helyesnek elismeri. Ennél abszolutisztíkusabb nyilatkozat nem hangzott el Magyarország miniszterelnöki székében. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A t. kormányelnök urnak ezen nemzetellenes, alkotmánysértő nyilatkozatai folytán jutottam abba a helyzetbe, hogy a kormányelnök urnak programmját, különösen katonai programmját nemhogy elfogadnám, hanem azt veszélyesnek minősitem, az országra, alkotmányunkra, s ezért képviselői és hazafiúi kötelességemnek tartom, hogy ellene minden törvényes megengedett eszközzel a küzdelmet tovább folytassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur jónak látta programmbeszédében rámutatni azon szomorú tényre, hogy a nemzeti akarat oly mérvű megnyilvánulása, a mint mi azt kifejeztük, t. i. a nemzeti nyelv érvényesülése, nem lehetséges, az uralkodói akarat ellenállása folytán. Hogy azt helyesen tette-e a kormányelnök ur, mikor belekapaszkodott a királyi palástba, előretolta magát a király felséges személyét és belevitte a pártharczok indulatai közé, a felett vele nem vitatkozom, hanem egy eredményt bátor vagyok ebből konstatálni, s ez az, hogy a legalkotmányosabb uralkodó alatt lett országvilág előtt bebizonyítva, hogy a mi alkotmányunk tulajdonképen nem egyéb, mint egy leplezett abszolutizmus (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a mi alkotmányunk, törvényeink addig jók, mig alkalmasak az uralkodói akarat irásbafoglalására és végrehajtására, (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) de a mint ez a nemzet fel meri emelni szavát és törvényes jogát érvényesíteni óhajtja, a mint alkotmányos jogaival a nemzet javára élni akar. az alkotmány semmi egyébbé nem válik, mint egy lomtárba való ócska köpenyeggé, a mely alól azután nagyon is kilátszik az abszolutizmus lólába, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Sokat hallottuk, hogy az abszolutizmussal ijesztgetnek, azzal fenyegetnek. Erre csak azt vagyok bátor mondani: a nyílt abszolutizmus, nem mondom, hogy jobb, de mindenesetre olcsóbb volna ezen mostani leplezett abszolutizmusnál . . . Uray Imre • Tisztességesebb volna ! Hellebronth Géza: ... és legalább megmentené a nemzetet az öngyilkosságtól, megmentené a lassú haldoklás kínjaitól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon furcsa alkotmány az, a hol az egyik tényező, az uralkodó mindig csak követel és parancsol, a másik tényezőnek, a nemzetnek pedig nem jut egyéb osztályrészül, mint folytonos megadás, folytonos meghajlás, folytonos fizetés, ugy pénz-, mint véradó tekintetében. Nagyon furcsa atyai jó sziv az, t. kormányelnök ur, a melynek szeretete csak addig terjed, a mig vele szemben folyton csak szolgalelkeket talál, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de a mint az a nemzet fel meri emelni csak kérőszavát, óhajtását, akkor annak az atyai szívnek, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. annak a szeretetnek kapui rögtön becsukódnak és akkor azt mondják rögtön, hogy a király haragszik, és jön a legnyersebb, vad, brutális erőszakkal való fenyegetés. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t, kormányelnök ur egész programmbeszédét, katonai programmját is azzal kezdette, hogy irányelvül, vezérelvéül felállította a szabadelvüséget és a nemzeti szellemet. Hát ez nagyon szép és helyes dolog volna, ha a t. kormányelnök urnái ez a szabadelvüség jelszava nemcsak puszta frázis voLia. De engedjen meg a t. kormányelnök ur, ha mi ezt nem olyan nagy bizalommal fogadjuk, mint a hogy ő talán azt kivánja; hiszen arra nekünk igen nagy okunk és jogunk van, hogy ne fogadjuk olyan nagy bizalommal, mert akár a t. túloldalnak, és az abból megszületett kormányoknak 35 évi munkálkodását vizsgáljuk, akár pedig a t. kormányelnök urnak eddigi politikai működését tekintjük, bizony igen kevés reményünk marad nekünk arra, hogy ennek a kormánynak, a melynek élén gróf Tisza István ur áll, kormányzása valóban szabadelvű is legyen. Valamennyi kormány, a mely 35 év óta, 1867 óta, ebből a t. többségből csak kialakult, mindig a szájára vette a szabadelvű jelszót, és nemcsak bemutatkozásakor, hanem egész kormányzásának ideje alatt folyton a liberalizmust hangoztatta. Felvették ezt a tetszetős jelszót és a liberalizmus dörgő harsogtatása mellett kivetkőztették önök uraim Deák Ferencznek a hagyatékát, a 67-es törvényt, még abból a kis nemzeti köntösből is, a mivel azt Deák Ferencz ellátta, és sütkéreznek a lojalitás melegítő sugaraiban. A szabadelvüség álarcza alatt behozták önök a virilizmust, a mivel megteremtették a plutokracziát, a szabadelvüség álarcza alatt a liberalizmus dicsőségére osztogatták a czimeket, rangokat tengerszámra, a mivel fentartották önök továbbra is a nagy osztálykülönbséget, a liberalizmus zászlaja alatt megteremtették önök a legmereveb^ czentralizácziót, a mivel eltemették a megyei önkormányzati rendszert, a mely pedig igazán szabadelvűbb volt, mint az önök czentralisztikus rendszere. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És még ezzel sem elégedtek meg: a liberalizmus álarcza alatt beledobták ennek a nemzetnek a testébe a felekezeti üszköt, hadd boruljon lángba az egész ország, csak az önök érdekeit, az önök egyéni hiúságát kielégítő ál-liberalizmus diadalt arasson. Ha még ez is liberalizmus, bátran elmondhatjuk azt, hogy még Oroszországban is van liberalizmus. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De magának a t. kormányelnök urnak eddigi működése sem sok reményt nyújt nekünk arra, hogy a szájába vett liberalizmus valóban liberalizmus lesz kormányzása alatt. Hiszen, ha nem csalódom, a t. kormányelnök ur nagyon ellenezte és nagyon ellentétes állást foglalt el az összeférhetlenségi törvénynyel szemben és ugy emlékszem, hogy szintén nagyon ellentétes ál7