Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

468 3í8. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. A kibontakozás utjául tehát a programúiban lefektetett megállapodásokat jelöli meg. Tehát ebben világosan benne van, hogy a programúiban foglalt békefeltételeket is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Méltóztassék a t. miniszterelnök urnak, mint a szabadelvű párt vezérének megnézni, vájjon a szabadelvű párt jegyzőkönyvében igy van-e ez fölvóve. Meg fog róla győződni, hogy igy van. A határozat, a melyet ezen inditvány következtében a többi fölszólalások után báró Podmaniczky Frigyes, a szabadelvű párt akkori és mostani elnöke, mint egyhangú határozatot kimondott, igy szól: A szabadelvű párt mint egyhangú határozatot kimondja, hogy a párt ugy a békepontozatokat, mint Lukács Béla indítványát — tehát egymás mellé állitja a kettőt — elfogadja; (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Aha! Aha!) ezt a párt általános élénk helyeslése és tapsai közt kimondja. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Ez nem kitöltetlen váltó, urak! Ez a váltó ki van töltve! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Babó Mihály: Azt gondolom, hogy ezek után a túloldalon ülő t. képviselőtársaim a t. miniszterelnök úrral együtt, szívesek lesznek elismerni azt, hogy a paktum nyilatkozatai, tehát a békepontozatok a szabadelvű párt értekezletének tárgyát képezték. (Ellenmondások jobbfelöl: Az nem mindegy! Más a paktum, más a kormányprogramon !) Tehát ne méltóztassanak állítani, hogy azok az értekezlet tárgyát nem képezték. A t. miniszterelnök ur felszólalásai egyikében, a tegnapi, vagy a mai ülés folyamán idevágta a mi szemünk közé, hogy mi becsületről és a szó szentségéről ne beszéljünk. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : hgy van! Politikai becsületről!) Bocsánatot kérek, politikairól van szó, én az egyéniről nem beszélek. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: Nincsen kétféle becsület! Babó Mihály: Bizonyosan nem akart a t, miniszterelnök ur sem semmit személyi vonatkozásban érteni, ugy is mondta. Hát én nem akarok belemenni annak a kérdésnek a taglalásába, hogy vájjon gróf Khuen-Héderváry úrral szemben a függetlenségi és 48-as párt részéről mi történt és miért történt; (Felkiáltások a jobboldalon: Csak beszéljen!) ezt lesz alkalmunk tisztázni. (Elnök csenget.) Én csak ismétlem azt, a mit többször ismételt maga Kossuth Ferencz képviselőtársunk és pártelnököm és maga gróf Khuen-Héderváry Károly akkori miniszterelnök ur is, hogy azok a tárgyalások, megbeszélések minden obligó nélkül történtek. Mandel Pál: A függetlenségi párt egyhangú párthatározata volt! Babó Mihály: No hát ebben nincsen obligó nélküli nyilatkozat, hanem igenis kötelezettségről volt szó, a melyet teljesíteni kellett volna. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most már csak azt a kijelentést kell megtennem, hogy a lapok közlése szerint engem a tegnapi zárt ülésben a mélyen t. házelnök ur rendreutasított volna. Nincs tudomásom róla. Annyit tudok nyugodt lelkiismerettel állítani, gondolom, nem fogja szavaimat kétségbe vonni senki, hogy a rendreutasitásra okot nem szolgáltattam. Nincs is megmondva, hogy miért történt. Tehát én, mondom, nem akarok még a felett sem vitatkozni, hogy vájjon zárt ülésben lehet e valakit rendreutasítani vagy sem; de egyet tudok, azt, hogy én az erőszaktól nem zajjal, hanem néma megvetéssel szoktam elfordulni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni . Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Egyszerűen felolvasom tegnapi nyilatkozatomat, méltóztassék azt nyugodtan meghallgatni és azután véleményt alkotni a felől, hogy a mit a t. képviselő ur most felolvasott, áll-e ellentétben azzal, a mit most mondok. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap ezt mondtam (olvassa): »A menynyire emlékezetem terjed, bocsánat, ha egy nuance-ban talán jóhiszemüleg tévednék . . .« (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Aha!) Semmiféle »aha<'; tessék végighallgatni! (Zaj. Elnök csenget. Folytatólag olvassa.) ». . . maga ez a paktum vagy pártközi megegyezés a szabadelvű part határozatainak tárgyát soha nem képezte. Én ugy emlékezem, de könnyű lesz meggyőződni róla. Széll Kálmán miniszterelnök I ur igenis előterjesztette nemcsak programmját, i de tájékoztatta a pártot az iránt, hogy micsoda ! javaslatok elfogadására nézve egyezett meg ő az ellenzéki pártokkal. A szabadelvű párt a kormány ezen előterjesztését magáévá is tette és kijelentette, hogy azokat a javaslatokat kész elfogadni.« Ezt mondtam. Polónyi Géza : Békepontok! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék a miniszterelnök urat beszédében folyton zavarni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt mondtam és ez a tényeknek teljesen megfelel. Mert a szabadebü párt konferencziáján az a paktum előterjesztve nem lett, hanem igenis a kormányelnök ur szóbeli előterjesztést tett, előadta azon javaslatok tartalmát, (Halljuk! Halljuk!) a melyeknek elfogadására nézve az ellenzékkel ő megegyezett és a párt igenis kijelentette, hogy ezeket a javaslatokat elfogadja. Ez azfaz obligó, a melyet a párt vállalt saját magával és vezérével szemben; ezt az obligót be is váltotta, azokat a javaslatokat elfogadta és azok a javaslatok mind törvényerőre emelkedtek és mindaddig, mig meg nem változtattatnak, természet-