Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-348
454 34-8. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. nyájan, mikor a mi alkotmányos gyakorlatunk folytonossága megakad, mikor egy éven keresztül nem teszünk mást, mint vitatkozunk és justementpolitikával egy álláspont mellett szilárdan megállunk. Az egyik álláspontot legalább menti az, hogy háttérben odatámaszkodunk a legnemesebb, legmagasztosabb nemzeti ideálokra. De az önök álláspontját elitéli az, hogy egyszerűen odatámaszkodnak a rideg hatalomnak, a velünk ellenséges lábon álló császárságnak kegyeire. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. ház! INTem magam mondom ezt a kifejezést, mert történelmi munkára hivatkozom. Magyarországnak államférfiai és politikusai közt volt egy kiváló tehetség, a kinek elhunytát gyászolhatja minden magyar ember. Ez az ember volt Grünwald Béla. Évtizedeken keresztül egy szent eszmét tűzött ki maga elé czélul és azt mondta: Magyarország reorganizáczióját, ujjátereintését nem lehet másként megkezdeni, mintha a közigazgatási visszaéléseket erős kezekkel kiszoritjuk az életből és jogot, igazságot adunk a közigazgatási sérelmek keresésében minden magyar embernek. Ez megoldja a nemzetiségi kérdést is, ez tisztázza a belső állapotokat is és megadja a magyar nemzetnek azt a hatalmas jogot, hogy az áílamfelség egységében nemcsak a birói tiszt, nemcsak a törvényhozás egyesül, hanem a közigazgatás is. Az állam kiválogathatja az alkalmas egyéneket, oda teheti veszedelmes nyelvhatárokra és pontokra azokat az alkalmas embereket, a kik ott a magyar nemzeti politikának érvényt szereznek tehetségükkel, erejükkel és egységes nemzeti politikát csinálnak. Ezt az eszmét könyvekben megírta, a parlamentben képviselte, évtizedeken keresztül úgyszólván ennek az eszmének volt az iránymutatója. Mikor bejött ide a házba és először megpendítette, Tisza Kálmán volt az, a ki a múlt iránt való obiigóból egyszerűen kijelentette, hogy ő ezt a törekvést nem helyesli, ő a megyék autonómiáját teljes mértékben fentartani és javitani akarja és oda kényszeritette Grünwald Béla képviselőtársamat, hogy megvált attól a párttól és az ellenzék padjain képviselte tovább is az ó' politikáját. Képviselte egész addig, mikor a viszonyoknak ereje és hatalma addig érlelte a dolgokat, hogy Tisza Kálmán sem tudott ellenállni a nyomásnak. Lassanként kisajátította Grünwald propoziczióit; sőt Szapáry idejében még törvényt is hoztak, a melyet, ha végre nem hajtottak is, de legalább elvileg kimondták a közigazgatás államosítását, a mivel most is még adósunk a kormány. Ekkor Grünwald magányába visszavonulva, belátta, hogy az ő eszméit mások, avatatlan kezek hajtják végre. Megírta azt a munkáját, a mely Magyarország jogtörténelmi és társadalmi viszonyainak hü tükre, és a mely őt, mint irodalmi embert is egyikévé teszi a legnagyobb magyar politikusoknak. 0 nyilatkozik ezen munkájában ugy, hogy Magyarországnak az volt az egyetlen szerencsétlensége, hogy nemcsak küzdenie kellett nemzeti életéért állandóan, hanem egy ellenséges császársággal kellett folytonosan birkóznia. Ez a múlt, a mely ránk nehezedik, minden tapasztalataival ismét életre kelt. Ott látjuk a történelmet megismétlődni egyes alakjainkban, most Tisza Istvánban, a ki múltjához, — és ismétlem — családi tradiczióihoz hiven . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: Atavismus! Lengyel Zoltán : Most már nem szent a Tiszacsalád ? (Zaj a szélsőbal-oldalon.) Tegnap még szent volt! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hock János: Kérem, én történelmi tényekre hivatkozom és be fogom bizonyítani, hogy ugyanazt a következetes politikát folytatja az udvari hangulatra és akaratra való tekintettel Tisza István, a mit folytatott Tisza Kálmán és a mit folytatott hajdan az ő nagyatyja: Tisza Lajos. (Uqyva.n! Ügy van! a szélsöbaloläalon.) B. Kaas Ivor: Előbb ellenzéki volt, azután lett konzervatív! Azt elhallgatta. (Zaj.) Hock János: Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy akkor, mikor Magyarországon tényleg a nagy szabadelvű áramlat nemzeti igényekért, nemzeti eszményekért birkózott nemcsak a házban, hanem az ország minden vidékén, az egyes megyékben is, — mert akkor a megyei institucziók voltak ugyszólván deczentralizácziói a nemzeti érverésnek, azok voltak a lüktető erei a nemzeti élet vérkeringésének —Bihar vármegyében mit cselekedett Tisza Lajos mint adminisztrátor. A nemzeti eszmények és jogok ellenében állt oda egyszerűen a császári önkénynek zászlaja alá és szolgálatában állott a nemzet igaz ügyei ellenségének. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A szabadelvüség legerősebb oszlopa akkoriban, Beőthy Ödön, Beőthy ükos atyja, ütközött vele Biharmegyében. 0 volt az, a ki kimondotta Tisza Lajosról ezt a jellemző ítéletet: olyan mint a kéményseprő., minél magasabbra hág, annál piszkosabb. (Elénk derültség, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) És nemcsak Beőthy Ödön, a ki a szabadelvű irányzatnak exponense volt, hanem olyan konzervatív gondolkozású politikus is, mint a milyen Széchényi volt, azt mondotta róla Beőthynek: te Beőthy, mi mind a ketten egyformán áldásos munkát végzünk a hazára, én is, te is, Tiszát szabályozunk. (Derültség balfelöl.) T. ház! De maga Tisza Lajos is később belátta, hogy az az ő eltévelyedése, melylyel a nemzeti jogokat megtiporta és az udvari akaratnak egyszerűen uszályhordozójává lett, erkölcsi bűnhődéssel jár az emberi lelkiismeret előtt is, mert csak ideig-óráig lehet azt a benső hangot elhallgattatni. (Ugy % vanl Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Önmagával meghasonulva vonult vissza, önmaga tört pálczát múltja felett, és azt hiszem, e családi tradiczióban ide I is fogja követni Tisza István, mert rövid idő
