Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

3í8. országos ülés Í903 november 28-án, szombaton. 455 múlva be fogja látni, hogy egy nemzet akarata ellen egy ember, bárminő tehetség, hárminő hatalmi szempontokra támaszkodik, gyenge, mert azt a nemzet ellenállásával össze fogja törni, mint azt a nádszálat, a melyre valaki támaszkodik. (Elénk' helyeslés és taps a bal- és szélsÖbaloldalon.) Azért hiába fenyeget most gr. Tisza István bennünket; hiába mondja azt, hogy ezzel az elemmel pedig el kell bánni. B. Kaas Ivor: Mi csirkefogók! (Derültség.) Hock János: Ugyanezen tradicziókat láttuk képviselve a miniszterelnök ur édesatyjában is, a ki másfél évtizednél tovább tartotta kezében a nemzet sorsának intézését és a kit a történelem méltán fog egykor felelőségre vonni azokért az alkotmányos formák alatt elkövetett nemzeti jogfeladásokért, a melyekkel egymásután iparkodott közjogunk kincstárából kivenni a legdrágább kincseket. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Emlékezünk arra a harczra, a midőn az egész ország talpra állt és egyértelmüleg foglalt állást a véderővita alkalmával kifejtett nagy küzdelemben, a mely megbuktatta Tisza Kálmánt, a kit elsodort a nemzeti áramlat. Pedig ő az egész országban felállította hatalmi instrumentumait. Nem volt az országnak olyan része, a hová ő pártpolitikájának csápjaival ki ne nyúlhatott volna, a melyekkel ezt az országot egyszerre ne tudta volna mozgásba hozni és akarata szerint kormányozni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De daczára annak, hogy hatalmi alapokra épitve kormányzatát, évtizeden át megvetette ágyát kormányelnökségének, mégis összetörte őt a nemzeti ébredésnek legelső lehellete. /Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 0 is gyengének mutatkozott, mert a történelmet egyes emberek irányithatják, de azt végső czélja felé mindig egy magas akarat viszi. Erkölcsi törvények uralkodnak az egész világon, a melyek súlyukkal keresztülgázolnak mindenen. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaldalon.) A nemzetek sorsát és történetét a gondviselés vezetteti az ő magas czóljai szerint. Minden egyén az ő szabad akaratának teljes súlyával és értékével vesz részt ebben a küzdelemben, de a végső irányt az a kéz adja meg, a melyet sokan csak azért nem látnak, mert az is árnyékot vet önmagára. De annak vezetését érzi mindenki, érezni fogja a nemezis alakjában a miniszterelnök ur is. Erezni fogja, ha az a nemzet, a melyre ő most hivatkozik, a melynek szolgálatot akar tenni, vissza fogja utasítani őt, elmondván, hogy csak a hang Jákobé, de a kéz az Ézsaué! (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kétségtelen, hogy államférfiuhoz illő és szép munka az, mikor valaki a nemzet alkotmányos életének kizökkent kerekét vissza akarja tenni a maga rendes kerékvágásába és ezáltal äz államélet folytonosságát meg akarja óvni, törvényes útra akarja irányítani. Es kétségtelen, hogy nemcsak a mi parlamentünknek volna szüksége ilyen tapintatos vezetőre, de belátjuk mindnyájan, hogy Európaszerte válság előtt áll a parlamentarizmus. Az a nimbus, a melyet még a múlt században is a nemzetek a parlamenthez fűztek, kezd elhalványodni és én is Polónyi Géza képviselőtársammal joggal hivatkozhatom Bismarckra, a ki kimondotta, hogy a parlamentárizmas csak eszköze a kormányzásnak, de a kormányzás joga előbbutóbb ismét a legitim fejedelmek jogává lesz. Nálunk ilyen őszinte ember nincsen, mert Bismarcknak csak a vaskezét látjuk a miniszterelnökben, de sem az őszinteségét, sem az ő nagyszabású nemzeti politikáját programmjában kidomborodni nem látjuk. Boncza Miklós: Meg kell várni! Hock János: Bismarck sorompóba állott igenis nyíltan az ő császári urának akarata mellett, de miért ? Mert abban a császárban ő a legelső német embert látta, mert tudta, hogy benne legnagyobb mértékben ég és lángol a szellem, a mely a német egységet megteremtette és a melyet Erancziaország terein vérük hullatásávab ragasztottak össze az elesett német harczosok. És tudta, hogy a császár a jelenlegi politikai viszonyok között az egyedüli összetartó kapocs, a mely egységessé teheti a nagy német birodalmat és benne ő csak eszközt látott arra a magasztos czélra, a melylyel a nemzeti politikát akarta szolgálni. (TJyg van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur ellenkezőleg mit akar ? A nemzeti egységet akarja megbontani, letiporni és összetörni az ő császári urának akaratáért. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ha a nemzeti önérzetből és a faji sovinizmusból csak egy századrésze /volna meg a miniszterelnök úrban annak, mint a mennyi lojalitás és készség a felső akarat teljesítésére van benne, bátran bíznám e nemzet sorsának intézését az ő kezére ; de attól félek, hogy itt is ismétlődni fog az ő kormányzati jövőjében a családi tradiczió, a mely soha nem számol ennek az országnak jogos igényeivel, feladott minden reményt, minden nemzeti álláspontot azért, hogy a hatalmat megtarthassa és kezelhesse. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Személyi politika sem volna csodálandó ily körülmények közt! B. Kaas Ivor: A Tisza-dinasztia! Zboray Miklós : Pardon, Kaas képviselő urat rendreutasítom. (Élénk derültség és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Megsértette a szent családot!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot! Kérem azt is, szíveskedjenek a tárgyalás komolyságát megóvni. (Nagy zaj a szélsöba loldalon.) Várady Károly: Nincsen házszabály!