Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-335
november 13-án, pénteken. 40 335. országos ülés 1903 teszi közzé, a mely napon az ülés tartatik. Már most megtörténhetik, hogy a megelőző ülésen nagyon sok képviselő nincs jelen, ezek tehát nem tudják az elnökségnek álláspontját, a minek következtében olyan kevés nyilvánosság, maguknak a képviselőknek is olyan kevés résztvétele kövétkezhetik be ezen üléseken, hogy ezt a tényt sem lehet e helyen szó nélkül tudomásul venni. (TJqy van! Ugy van! a bal- és a széhöbaloldalon.) A harmadik, a mely ellen szintén tiltakozásunkat kell kifejeznünk, az, hogy az elnökség a kérdéseket nem szabályszerűen tette fel. En nem vonom kétségbe, hogy a ház többsége a kérdések korrekt feltétele mellett is elfogadta volna a miniszterelnök ur javaslatát és igy az eredmény ugyanaz lett volna, mint a kérdések szabálytalan feltevése mellett. Azonban, t. báz, a t. elnök urnak az elnöki székben kötelessége megvédelmezni a képviselőknek és a ház minden oldalán ülő pártárnyalatoknak azt a jogát, hogy a kérdések feltevéséhez hozzászólhassanak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert bocsánatot kérek, az csak egynéhány percznyi időhaladékot vett volna igénybe, ha én, a ki magam részéről a kérdés feltevéséhez szólásra jelentkeztem — mert az elnökségnek a kérdés feltételére vonatkozó kijelentését részben megkorrigálni óhajtottam volna, — szólhattam volna, (Felkiáltások t a jobboldalon: Akkor már szavaztunk!) Én tehát megfosztattam azon jogomtól, hogy a kérdés feltevéséhez szólhassak, pedig jelentkeztem azonnal, mihelyt az elnök ur a kérdést kimondta. Az én szólási jogom érvényesítésének nem képezheti akadályát az, hogy ugyanazon perczben a t. túloldalon lévő képviselőtársaim — elismerem szintén jóhiszeműen — felállottak, mert a kérdés feltevésének jogerős megállapítása előtt szavazni nem lehet, bármennyire is akarnának egyesek sietni a szavazással. (Ugy van! Ugy van! a széhöbaloldalon.) A negyedik szempont, a melyet már tegnap felhoztak és a melyet szó nélkül nem hagyhatunk, az, hogy épen a tegnapi ülésen lett az elnök ur által egy preczedens első fele felolvasva, a mely gróf Apponyi Albert t. képviselő ur és akkori házelnök eljárásából van merítve, t. i, hogy az ülést nem kell befejezni aznap, hanem azt át lehet vinni a másik napra is az esetben, ha a következő ülés napirendje még megállapítva nincs. Ezt mint preczedenst méltóztatott elfogadni egy üléshői kifolyólag, a melyiken gróf Apponyi Albert elnökölt. Ámde ugyanazon az ülésen gróf Apponyi Albert beszédében egy másik preczedens lett felállítva. A ház kimondta azt, hogy a házszabályokat ugyanolyan szellemben kívánja alkalmazni, a mint azokat a t, elnök ur elődje mindnyájunk elismerése mellett az alkotmányosság és a házszabályok szellemének megfelelően kezelte. El lett határozva, hogy ugyanilyen szellemben történjék a kezelés továbbra is. Itt e preczedens világosan meg lett állapítva, a t. elnök ur azonban e preczedenstől eltért és ez által — szerintünk — egészen önkényesen magyarázta a házszabályokat s azoknak jogosulatlan hatályt adott. (Ügy van! Ugy van' a baloldalon.) T. képviselőház ! Egy ilyen eset önmagában nem bir talán nagy jelentőséggel, de méltóztassanak figyelembe venni, hogy épen a tegnapi ülés folyamán történtek milyen benyomást gyakorolnak mindenkire. Mindenkire azt a benyomást gyakorolják, hogy a t. miniszterelnök ur pártjával és pártjának hozzájárulásával quasi begyakorolja magát — fegyvergyakorlatokat tartva — a házszabályoknak az eddigitől eltérő magyarázatába. Ezek ma még kisebb jelentőségű ügyekre vonatkoznak. Az első alkalma az volt, hogy a főrendiházhoz való átírásban teljesen preczedens nélküli módon jártak el és a miniszterelnök ur a t. többségnek ahhoz való hozzájárulását kierőszakolta. A második eset, a midőn az elnök ur onnan, abból a székből a házszabályokhoz való hozzászólást azzal utasítja vissza, hogy ő aggályosnak tartja, vájjon van-e joga az illető képviselőnek a házszabályokhoz szólani vagy nincs. A harmadik eset a tegnapi indítványnak najürendre tűzése és végül negyedik a gróf Apponyi Albert ssellemétől való eltérés. T. ház! Mindezek magukban véve kicsiny jelentőségűek, de ebbe a miniszterelnök ur pártját folytonosan belevive, tapsokra ragadtatva, velük ez irányban bizonyos gyakorlatokat elkövetve, lassankint mégis csak az következik, hogy lerázza magáról a lelkiismeretnek azt a fékét, a melyet minden politikus és minden önálló ember önmagára rak és ennek következtében később talán erőszakosabb tettekre is képes lesz a t. miniszterelnök ur a maga ilyképen begyakorolt pártját reábirni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy az alkotmányosságot, a melyre a miniszterelnök ur tegnapi beszédében annyira súlyt helyezett, mi nem becsüljük épen annyira, mint a t. miniszterelnök ur. Ezek a mi kapaszkodásaink az alkotmányosság egyes foszlányaiba, szálaiba épen azt mutatják, hogy mi azt meg akarjuk óvni a t. miniszterelnök ur gyakorlatával szemben. Mert felfogásunk szerint nem az az alkotmányosság, hogy megőriztessék a parlament bizonyos formáiizmusa, hogy itt egy többség a felsőbb hatalom tetszése szerint mindenféle irányban »bejukkolható«, hogy igy bizonyos szolgálatokat tehessen annak a felsőbb hatalomnak; a parlamentarizmust épen a formáiizmus nyűgétől kell megszabadítani, hogy a nemzet abban ne jogainak elnyomóját, hanem támaszát birhassa. (Ménk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azok a nagyon lelkes dolgok és eclat-k, a melyeket némelykor látunk, mint pl. tegnap is, a midőn a t. miniszterelnök urnak tegnapi,
