Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

335. országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. 41 szerintem alkotmányellenes indítványa is olyan nagy tapsokra ragadta a túloldalt: nem bírhatnak bennünket arra, hogy eltérjünk azon út helyességének vallásától, a melyet követünk, mert ezek a tapsok mindig hallhatók, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) valahányszor olyan miniszterelnökök vannak itt, a kikneh helyzetét a t, túloldal ezáltal erősíthetni véli. (Ugy van! a szélsöba

1 oldalon. Mindig ugyanazok tapsolnak!) Épen az előző miniszterelnök idejében,- a midőn mi egy éjjeli ülésen azt a kivonulást csináltuk, mert szerintünk indítványa alkotmányellenes volt: arról az oldalról az invektivák és személyes sértések olyan jeleivel találkoztunk, a minőket a tegnapi napon, hála Istennek, nem is hallottunk. Minden kormányzat megkapja ezt a hódoló elismerést a túloldalról, de ez nem mutatja, hogy azon alkotmányellenes felfogás, a melyet ő vall és a mely a tegnapi határozatban s a többi tényekben kifejezést nyert, volna helyes. Ellenkezőleg, a mit mi teszünk, az, megengedem, hogy a kisebbségnek (hgy hang jobb felöl: Terrorizmusa!) ugyan a házszabályokban lévő jogának túlzott kihasználása által jön létre. Ezt mind megengedem. (Mozgás a jobboldalon.) De ezzel szemben áll az a tény, hogy ezen túlzott kihasználás folytán egy felemelt létszámjavaslat visszavonatott és ennek következtében egy minisztérium megbukott; áll az a tény, hogy épen a t. miniszterelnök ur engedményeket hozott létre és hozott a t. ház elé, a melyek alapján ismét egy másik kabinet megbukott. Ennek következtében már a logikai sorrend és a logikai kényszernél fogva nem lehet azt mondani, hogy a mi munkánk romboló hatású volna az alkotmányos életre. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Egymásután — igaz, hogy kabinetválságok révén — de egymásután olyan vívmányokat hozott az ide az ország elé és az ország javára, a melyeket a t. miniszterelnök ur felfogása szerint is ezen harcz eredményeinek kell betudni. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy most már bevégezzem rövid megjegyzéseimet: ha a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a nyelvéhez való ragaszkodás a nemzet nagy rétegeiben, talán legnagyobb többségében ól: mi az az ok, a mely a nemzeti akarat érvényesülését, a mi harczunknak czélját a t. miniszterelnök ur törekvéseiben is megakadályozza és az ő kormányzata által elhárítani és megsemmisíteni kívánja? 0 azt mondja, hogy a felsőbb ellenállás, mondjuk, a koronának vagy a trónnak ebben az irányban való vonakodása. De, t. ház, hiszen bármennyire lojális legyen is egy képviselőház, legyen is egy ország és egy nemzet: a független nemzeteknél sehol sem megy odáig, hogy a nemzet jogát, a nyelvéhez való ragaszkodását a koronának vagy tanácsosai akaratának alárendelje. Hiszen mi attól meg nem ijedünk, a. mit a miniszterelnök ur mint rémet állit elénk, hogy ez által a konfliktusoknak nem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. tudom milyen tömegét fogjuk előidézni. Hiszen nem azok az ezen országra nézve veszedelmes korszakok, a midőn az uralkodók erőszakos eszközök alkalmazásával jönnek ellenünk, hanem azok, a midőn az úgynevezett »jó császárok« békés eszközökkel igyekeznek elnyomni a nemzeti közszellemet. Ferencz császárnak vagy Mária Teréziának az uralma: ezek a békés korszakok voltak mindig veszedelmesek a nemzetre, a nemzet jogaira. De ha erőszakra akart a hatalom átmenni, akkor a nemzet mindig feleszmélt s ez által a nemzeti jogok keresztülvitelét eszközölte. Ennek következtében mi az alkotmányosság ellen való vétségeket és törekvéseket visszautasítjuk és épen abban az eljárásban, melyet a miniszterelnök ur most követni akar egymás után, látjuk a helytelen irányt, a mely ellen védelmet akarunk keresni először saját alkotmányos felfogásunkban, másodszor az elnöknek a házszabályokhoz ragaszkodó érzelmeiben és felfogásában s harmadszor a ház méltányosságában. Ezeket voltam bátor elmondani. A jegyzőkönyvnek ezt a részét kifogásolom és az ellen tiltakozásomat jelentem ki. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Trubinyi Géza jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. ház! Holló Lajos t. képviselőtársam és barátom kifejtette aggályait a tegnap történtek és a jegyzőkönyvbe felvettek iránt. Legyen szabad nekem ezeket egy rövid kijelentésssel kiegészítenem. Én meghallgatva a jegyző urnak felolvasását, konstatálom azt, hogy a jegyzőkönyvben a miniszterelnök urnak indítványa a helyes, első szövegében van felvéve, vagyis ugy, hogy a ház ülését holnap tartsa meg. Ki is mondatott a határozat és ez is felvétetett a jegyzőkönyvbe oly módon, hogy a ház a miniszterelnök ur indítványához képest ma, 1903. november 13-án tartja meg ülését; kihagyatott az a közbeeső indítvány, melyet éjfél után tett meg a miniszterelnök ur, hogy pénteken, 1903. november 13-án tartassák meg az ülés. A tényekkel ellenkezik tehát a jegyzőkönyv. Papp Géza: Hogy lehet igy zavarni! A miniszterelnök interpretálta az ő indítványát! Zboray Miklós : Igaza van Pajm Géza t. képviselőtársamnak, ezt konczedálom. Én is meg tudom érteni, hogy a valószínűség e mellett szól; de én preczedenst nem akarok nyújtani erre. Mert a mi ma megtörténik ilyen csekély, talán lényegtelen dolognál, hogy inditványoztatik, hogy holnap tartassák az ülés és később módosítják az indítványt . . . Münnich Aurél: Az természetes, módosítani kellett! Zboray Miklós: A holnap még Münnich t. képviselőtársam szerint sem lehet ma! Módosítják ugy, hogy pénteken, 1903. november 13-án lesz az ülés . . . Gajáry Géza: Lehet módosítani az indítványokat !