Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

3i8. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. 453 megvitatjuk, megbeszéljük, megszavazzuk, akkor önök teljes joggal értelmezhették volna a házszabályt ugy, mint a hogy most értelmezik. De mikor egyszerűen elnöki csinyt követnek el, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mikor becsempészik a tárgyalás közé olyankor, mikor tudják, hogy a ház figyelme a jegyzőkönyv felolvasásánál, miután formális dologról van szó, nincs is igénybe véve, és a beadványt nem is a jegyző által olvastatják el, hanem az elnök röviden elmondja és a felett napirendre tér: nos hát, t. ház, ez a házszabályoknak nemcsak megsértése, de a ház elnöksége jóakaratának komoly meggyanusitására is ad nekünk okot és alapot, a melyet azután az elnökség kénytelen volt a viták folyamán meghallgatni és a ház több oldalán egyértelmű fel szólalásokkal ezt az eljárást méltán el is Ítélték. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy abban a kemény küzdelemben, a melyet az ellenzék részéről tapasztal, személyellenes politikát észlel. Kétségtelen dolog, hogy valahányszor az elnöki széket döngetik, az mindig annak fáj, a ki az elnöki székben benne ül. És miután Tisza István miniszterelnöki programmját, azt a kormányzati szellemet, a melyet itt velünk megismertetett, s a melyet az elnökségben, mint az ő akaratának expoziturájában naponkint észlelhetünk, tartjuk hibának, helytelenségnek : ne csodálkozzék, hogy a támadás ő ellene irányul. Mi nagyon jól tudjuk, hogy sohasem az az eszköz bűnös, a melylyel ütnek, hanem az a kéz, a mely azt az eszközt irányítja és vezeti. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy az ő programmjának kiegészítő része az az erőszakos eljárás, a melyet a házszabályok kezelésében is lépten-nyomon tapasztalhatunk. Hiszen ha nem tudnók, maga gróf Tisza István kinyilatkoztatta programmjában, hogy ő a vaskéznek, az erőszakosságnak lesz politikai képviselője, ő le akarja törni erőszakkal az ellenzéket. Erőszakkal letörheti, de törvénytelenséggel, házszabálysértéssel nem törheti le a nélkül, hogy csorbát ne ütne erkölcsi egyéniségén, a miniszterelnökségtől elválaszthatatlan személyén, t. i. Tisza Istvánnak magánjellemén is. A támadás tehát Tisza István személye ellen is irányul, mert elválaszthatatlan az intézkedéstől maga az intézkedő. Lengyel Zoltán: A ki sérti a házszabályokat, az személyesen is hibás. Hock János: Tisza István, mikor az ellentétek az országban a legélesebbé fejlődtek, mikor egy nagy harcz vihara dúlt, és a szenvedélyek igazán fel voltak csigázva, az ő miniszterelnöki székfoglalója alkalmával, nem találta az ellenzéki hangulatnak azt az élét, a melyet az ő múltjánál fogva, politikai személyiségénél fogva joggal megvárhatott volna. Talált bizonyos ellenállást, a mely ellenállást kölcsönös jóakarattal, tapintattal a nemzetnek más téren nyújtandó joggal és engedményekkel talán sikerült volna, kiegyenlíteni. De mikor semmi téren nem kapunk engedményeket és azt a kölcsönösséget ugy értelmezi, hogy a kisebbség letiprásával, erőszakos módon, durva fellépésekkel és a személyeknek vérigsértésével és inzultácziójával akar rendet csinálni, akkor ellenkező hatást ér el. Mert a miniszterelnöki székben nemcsak az alkotmányosságnak, de a tapintatnak, a mérsékletnek, az államférfiúi bölcsességnek is helyet kell foglalnia. A miniszterelnök nemcsak pártvezér, hanem az ország első bizalmi férfia, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a korona és a nemzet között közvetítő, neki tehát nem csupán párthatalmi szempontokat kell képviselnie, hanem a nemzet igazi hangulatát is. Odategye kezét a nemzet érző szivére, érezze meg annak minden dobbanását, elégitse ki minden lüktetését. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De a miniszterelnök ur nem egy érző ideg a nemzet testéből; azok a vágyak, nemzeti aspirácziók, a melyek bennünk élnek, az ő lelkét nem bántják, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ő egyszerűen a hatalom rideg kezelésérevállalkozott. Rendet akar csinálni, ez pedig egyszerűen rendőri feladat, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) de nem államférfiúi gondolat, a mely előre nézve a jövőbe, a nemzetnek nagy munkák, nagy eszmék útját jelöli ki, a melyekkel azután a nemzetet egyértelmüleg viheti az alkotmányos és helyes ösvényre. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Minden nagyobb államférfin mellett tán lehetnek kisebb egyéniségek, a kik a munkát részleteiben végrehajtják. Hiszen a mikor a lángeszű Michel Angelo tervezte Szent Péter templomát, nem ugy tervezte, hogy a köveket is ő hordja. Jól tudta, hogy más a teremtő erő, más a végrehajtó erő. Egy miniszterelnöknek teremtő elmének kell lennie, fenn a pártok fölött, hogy egyenes irányt mutathasson az országnak, a közfigyelmet az alkotások terére irányítsa, a nemzeti eszményekkel pedig soha ellentétbe helyezkednie nem szabad. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert a nemzeti eszmény néki levegőt ad a, szárnya alá. Csak ezzel tud emelkedni. Ha pedig a nemzeti eszmények helyett odadobja magát silány eszközül bármely hatalom szolgálatába, akkor szolga, de nem a nemzet vezére. (Igaz! Ugy van! Taps a balés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! Ily tapintatra és bölcseségre főleg szüksége lett volna most az országnak, nehéz viszonyok közt, mert rendes vizeken a közönséges kormányos is tudja irányítani és vezetni a hajót, de a mikor örvények közé jut, Scylla és Charibdis közé, ott tapintatos ember szükséges, a ki mindkét partot figyelemmel kiséri és mindkét igény között egyenesen, tisztán és biztosan halad. A parlamentarizmusnak kétségtelen nagy veszélyét látjuk mind-