Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

452 .JÍ-8. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. Hock János: Én értem azonban a ezélzást, a meljet Perczel Dezső képviselő ur és házelnök ur tett Apponyi fogadásaira vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Ez megindokolása volt az ő bécsi programmjának, megokolása volt annak, hogy a nemzeti ellenállást már rég le lehetett volna törni, ha egy erélyes elnök ül ott, a ki a házszabályokat ugy értelmezi mint ő, és esetleg ugy alkalmazza, mint a hogyan ő akarja. (Nagy zaj balfelöl.) Bakonyi Samu : Bécsi automata! Ott húzzák fel Bécsben! B. Kaas Ivor: Hozzák már Nyitrából a nagy küldöttséget a képviselőház ellenzéke ellen! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék folyton közbeszólani! A szó most Hock képviselő urat illeti. B. Kaas Ivor: Azután majd engemet. Hock János: Talán szabad hivatkoznom a t. ház szives figyelmére, hogy abban a nagy harczban és küzdelemben én nemcsak mint magyar ember, de mint magyar író is ott voltam a magyar nemzeti jogokért vivott harcz egész folyamán, mindenkor szavammal és szavazatommal is támogatván magyar nyelvünk mozgalmát; de politikai felfogásom nekem is az volt, hogy ez a nemzet, ha bizonyos részben beválthatja az ő programmját, ha bizonyos részletfizetéseket kap az ő jogos igényeire nézve, akkor a törvényes ellenállásnak ama formájához, a melyet obstrukcziónak neveznek, ne nyúljon. Ez volt az én álláspontom. Ezt hirdettem a háznak következetesen, de kiemeltem akkor is, ha azonban ezt a jogos nemzeti ellenállást, a mely jóhiszemüleg egyesek szivéből fakadt és a melynek tiszta szándékait, intenczióit senki el nem ítélheti, erőszakkal akarják meggátolni, törvénytelen eszközökkel akarják megtörni, akkor én is. ott fogok állani a küzdelem mellett. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kimondottam, hogy a milyen módon keresem a kibékülést és a milyen módon keresem a békés összhangot, ép olyan erővel fogok tiltakozni az ellen, hogy a magyar nemzet jogos ellenállását, mely itt a kisebbség törvényes védelmében, a magyar nyelvért megnyilatkozik, mihelyt letörni akarják erőszakkal, én is azok között fogok harczolni, a kik eme küzdelemben az erőszaknak, az elnyomatásnak és a törvénytelenségnek eszközeit szenvedik. (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igaz, hogy ezzel szemben önök kimondják, hogy micsoda jogtalanság ós az alkotmány szellemének teljes meghamisítása, hogy égy kisebbség itt majdnem egy éven keresztül igénybe veszi a törvényhozás idejét, hogy nem engedi az alkotmány szellemében a törvényhozást határozni egyéb fontos teendői felett ós megakasztja az államháztartás vitelét és nagy reformoknak, talán az egész országra kiható uj intézkedéseknek állja útját. Hát ez igy van. Kétségtelen, hogy az obstrukczió nem legális fegyver és nem megengedett eszköz. Kétségtelen, hogy 6Z iä nemzet károkat fog szenvedni, de hiszen ez egy harcz, a mely a mi nemzeti nyelvünkért folyik, a harczban pedig áldozatokat kell hozni a nemzeteknek és az egyeseknek egyaránt mindaddig, mig a győzelem biztos diadalt nem hoz a nemzetnek. Addig pedig mindenkinek kell valamit áldozni a nemzeti ügyéért. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen, mikor valaki harczba és küzdelembe megy, vérét és életét veti oda koczkára, tudja, hogy az tőle bizonyos lemondást követel és talán életével fogja megfizetni álláspontját vagy védelmét, de mindezt odadobja cserébe azért a szent eszméért, a melyért meghalni ha kell, de mindenkor áldozatokat hozni és azért harczolni és küzdeni minden magyar embernek kötelessége. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De tegyük fel, t. ház, hogy önök most itt a kisebbség formai ellenállását kifogásolják. Nem hasonló, hibába, esett-e gróf Tisza István, a mikor a kilenczes bizottságban annak egyhangú határozata ellenében a kisebbségi akaratot, vagyis a saját akaratát érvényre emelte? Nem ugyanazt tette-e, hogy a kiküldöttek többségét megobstruálta, és kiugorva a kartellből, felment egy olcsóbb ajánlatot tenni Bécsbe, hogy ezt a jogos nemzeti küzdelmet azután leszerelhesse és elnyomhassa. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha itt egyhangúság uralkodik, ha a 9 es bizottság szolidaritást vallva, egyhangúlag kijelenti a koronával szemben, hogy mi az engedékenység végső határáig elmentünk és mi a koronától nem engedményeket akarunk kapni, hanem fel akarjuk világosítani a nemzet igazi véleményéről, hangulatáról, mert tisztes tolmácsolói akarunk lenni annak a közvéleménynek, a mely Magyarországon ma általános és azt leszorítani nem engedjük, hanem érvényre akarjuk emelni tisztes béke alapján, mert mi nagyobb szolgálalot vélünk tenni a koronának, ha kihúzzuk azt a szálkát, a mely ott a sebben gyötör és nem engedjük ezt a félreértést, a mely a nemzet és a korona között van, kiélesedni; hát ha ezt mondja és teszi gr. Tisza István, és nem olcsóbb ajánlatot nyújt, már régen béke lett volna. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Gr. Apponyi Albert és az uj elnökség értelmezése között tehát nagy különbségek vannak. Apponyi maga is mondta, hogy a házszabály azon felfogását, a melyet az elnökség most itt határozatként kihirdetett, hogy a parallel üléseket, beleértelmezni lehet, megengedi, de egy feltétel alatt: ha t. i. erről de lege ferenda van szó, vagyis ha a képviselőház elé terjesztik és azt mint uj szabályt a képviselőház approbácziójával elfogadja. Ez a paktumtumot természetesen megdönti, mert a ház egyértelmű akaratának sohasem derogálhat egy paktum. Ha ezt önök ide elénk terjesztik, ha