Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

november 28-án, szombaton. 451 3í8. országos ülés 1903 i Többek között az is szemére vetette Per­czel elnök ur gróf Apponyi Albertnek, hogy itt visszaélt a házszabályok 241. §-ával. (Felkiál­tások a jobboldalon: Nem azt mondta!) Világos, hogy ezt mondta, mert fel is olvasta a ház­szabályok 241. §-át, a mely ezt tartalmazza (olvassa): » Kérvényeket nem képviselőknek vagy küldöttségeknek a házba vinni vagy élőszóval előadni nem szabad.« Ezt olvasta fel Perczel Dezső elnök ur. Azt hiszem, nincs közöttünk nézeteltérés abban a tekintetben, hogy ez a vágás senki más ellen nem irányulhatott, mint az ellen, a ki ezen küldöttségeket tényleg fogadta. (Zaj a jobbol­dalon.) Vagy talán a mostani elnökség ellen irányult ? Hiszen ez küldöttségeket nem fogadott. Kétségtelen tehát, hogy .egyenesen gróf Apponyi Albert ellen irányult.,. (Úgy van! a szélsöbalol­dalon.) Leszkay Gyula: Bécsnek szólt az egész! (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Nem a házban fogadta! Hock János: ... a ki csakugyan ugy ér­telmezte a házszabályokat, a hogy azokat jo­gosan és törvényesen értelmeznie kellett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a 241. §. csak kibővítése és magyarázata a 240. §-nak, egy appendix, a mely a másikat fölvilágosítja és mintegy értelmezi. Ez a 240. §. kimondja, hogy kérvényt a házhoz benyújtania csak a ház va­lamely tagjának lehet, a 241. §. pedig ezzel szemben kimondja, hogy sem küldöttségnek, sem ilyen testületnek magának kérvényt benyújtani nem lehet; ezt csak egy képviselő ellenjegyzé­sével teheti, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és az a küldöttség itt a házban meg nem jelen­het, itt kérvényt be nem nyújthat, itt semmi­féle előterjesztést nem tehet, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ide csak a képviselők vannak jogosítva belépni. Ez ennek helyes ér­telmezése, és bocsánatot kérek, Apponyi ezt a tilalmat nem hágta át; akárhány küldöttség volt is itt, azoknak egyetlen kérvényét sem fo­gadta el. Szatmári Mór: Ugy van ! Hock János: Minden kérvény egyes képvi­selőkkel fjaláiratva, törvényes utón adatott be, ugy hogy azt a házszabályok 240. §-a megkö­veteli. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Mi tanúi vagyunk! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hock János: De a mikor az egész ország megmozdul, nem egy közönséges küzdelemről van szó, . . . (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Tallián is fogadott küldöttségeket! Feilitzsch is ! Egy hang a szélsöbaloldalon: De azok neki tisztelegtek!). .. hanem arról, hogy a nem­zet évtizedes politikai meddőségéből kel életre; felébresztette pedig egy nagy és erős nemzeti mozgalom, a mely az ország minden vidékén, minden pártjában erős visszhangot keltett, és ez a küzdelem a legnemesebb, legszentebb jogokért vívatott. . . . B. KaaS Ivor: Azért fog vívatni most is! Nem a személyek ellen! (Mozgás és zaj a bal­és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassék zavarni a szónokot! Hock János: . . . a nemzeti nyelv uralmá­ért a mi törvényes institucziónkban, hadsere­günkben és véderőnkben. Ez ellen a mozgalom ellen hiába iparkodtak kezdetben gátakat vetni a törvényes határok között; az a tüz áthara­pódzott az önök mesgyéin is, sőt az önök sziveiben is lángra gyúlt, és mi közöttünk az ellentét — fölteszem önökről, mint magyar em­berekről — most is csak a politikai opportu­nizmus kérdése lehet, mert én abban a kérdés­ben, hogy a nemzet nyelvének uralmát biztosít­suk és azt intézményeinkbe bevigyük, magyar emberek között különbséget nem ismerhetek, és mert az, a ki nemzetének nyelvét a törvényes institucziókból ki akarja szorítani: az nemzeté­nek egyéniségét adja fel; feladja önálló külön nemzeti jogunkat; föladja önálló nemzeti létün­ket és nemzeti egyéniségünket, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen önök közül bi­zalmas társalgásban, sőt, azt hiszem, még a par­lamentben is hányan meg hányan nyilatkoztak ugy, hogy »ez a harcz nem a magyar nyelv el­len folyik; mi ezen kérdést csak felfüggesztet­tük ; önök most akarják dűlőre vinni a dolgot, de mi az opportunizmus szempontjából nem tartjuk annyira érettnek a kérdést, hogy elke­rülhetők legyenek a nemzet és korona között azok az éles ellentétek, a melyek esetleg ve­szélybe sodorhatják alkotmányunkat.* (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Maga gróf Tisza István miniszterelnök ur is igy nyilatko­zott bizalmasan, sőt a házban tartott beszédjé­nek ilyen értelmű szenzusa is kivehető. (Ugy van! balfelöl.) Tehát, t. uraim, ha önök mindnyájan igy gondolkoznak: akkor épen csak attól a ház­elnöktől akarják megvonni a jogot, hogy a mi­dőn a nemzet törvényes utón, küldöttségileg képviselve idejön, és itt állást foglal a nyelv­kérdés mellett a nép lelkében kigyulladt nem­zeti lelkesedés tüzével, s midőn állást foglal egyéniségünk, nemzeti létünk, nyelvünk mellett, hogy akkor az az elnök azokat a küldöttsége­ket fogadja, és azt akarják, hogy az elnök visszautasítsa ós ezzel példát adjon az ország­nak is, hogy minden jogos nemzeti követelés­nek, minden jogos nemzeti igénynek ott az el­nökség szikláján hajótörést kell szenvednie. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hoüő Lajos: Es azért megrágalmazzák Bécsben! Hock János: Hiszen ha ezt elmulasztotta volna, akkor követett volna el bűnt az ő elnöki hivatása, elnöki teendői és feladatai ellen. Holló Lajos: S ezért denuncziálják Bécsben J 57*

Next

/
Thumbnails
Contents