Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-348
450 34-8. országos ülés 1903 november 28-án, szombalon. Es az a csodálatos, hogy ugyanaz a többség, a mely ezt a bizalmat Apponyi Albertnek megszavazta és a melylyel az ő elvonulását mintegy megédesíteni akarta, most szavakban és tényekben nyíltan Apponyi Albert képviselőházi elnökségi múltja ellen foglal állást. (TJgy van! a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Nem áll!) Annyira állást foglalnak ellene, hogy utódja — Perczel Dezső házelnök ur — bár kijelentette, hogy Apponyit, kit tehetségénél, nagyszabású politikai múltjánál és jelleménél fogva csak megközelíteni akar, mintaképének fog tekinteni és hogy az lesz egyetlen programmja, hogy méltó legyen az ő székét, mint utód, a törvény- és jogtisztelet alapján betölteni. Ki hinné, hogy ugyanez az elnök a mai ülésen felszólalt és a sorok között elég érthetően tudtára adta a háznak, (Ugy van! a baloldalon.) hogy energikus, cselekvő elnök és nem automata akar lenni. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta: Felkiáltások balfelöl: így mondta! Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Szószerint azt mondta: »Eemélem, nem akarják, hogy ott az elnöki székben automata üljön.* (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, egy olyan gyakorlott parlamentaire, mint Perczel Dezső és olyan szónok, a ki anynyira tudja uralni kifejezéseit és annak minden árnyalatát, annak nem szükséges doronggal menni valakire, mert finom, éles vágásokkal is el tudja ítélni azt az embert, a ki az ő erőszakos parlamenti eljárásának mintegy élő tiltakozása ült abban az elnöki székben s a kinek vele való összehasonlítása mindig csak a mai elnökségnek rovására történhetik. (Ugy van! a baloldalon.) Ha tehát valaki kijelenti, hogy én automata elnök lenni nem akarok, ennek egyenes következtetése az, hogy én kezelem helyesen a házszabályokat, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem áll!) a ki pedig eddig kezelte, az ezt automatice tette. (Felkiáltások jobbfelöl: Az sem áll!) Kérem, t. ház, Shakespearenél fordul elő, hogy mikor Hamlet . , . (Felkiáltások a jobboldalon: Ne magyarászon bele olyat, a mit nem mondott! Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nagyon szívesen veszem a képviselő urak felszólalását, ha engem megczáfolni iparkodnak. De bocsánatot kérek, a mikor én szembeállítok két elnöki multat, a mikor én szembeállítok két elnöki ténykedést és rámutatok arra, hogy az egyik a házszabályokat ugy kezelte, hogy pártkülönbség nélkül egyhangúlag tisztelettel és elismeréssel fogadta a ház ezt a kezelést, sőt nemcsak ezt tette, hanem amikor ez az elnök otthagyta elnöki székét, minden párt sietett kifejezni elismerését és tiszteletét (Ugy van! a bal- és a szélsőbal-oldalon.) pártatlan jogtiszteletéért, a melyet részéről tapasztalt és utána jön egy elnökség, a mely alapjában felforgatja a házszabályok ezen kezelését és szembe helyezkedik azzal az értelmezéssel, a melyet azoknak gróf Apponyi Albert ad: nohát akkor könnyű megtenni az összehasonlítást a házszabályok előbbeni és mostani kezelése között, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha mindent le is tagadnának, én az egyszerű tények erejére utalok. Hiszen emlékezik arra a t. ház, hogy csak pár nappal azelőtt szólalt fel itt gróf Apponyi Albert és kijelentette, hogy nem ugy értelmezi a házszabályokat, a mint azokat a ház mostani t. elnöke értelmezte. Ha tehát látjuk a kettő között a különbséget, ha ezt maga a volt elnök is megállapítja, akkor ne méltóztassék erővel összhangot keresni ott, a hol maga a legilletékesebb tényező, maga a ház igen t. volt elnöke is kijelentette, hogy teljes disszonanczia uralkodik a házszabályok felfogása és alkalmazása tekintetében közte és utódja között. De hogy röviden visszatérjek a házszabályokra, a melyekre kiterjeszkedni akarok, Perczel t. elnök ur többek között azt mondja, hogy gróf Apponyi Albert ellen is megnyilatkozott itt a kisebbség, mert hiszen zárt ülésekben ellene is tiltakoztak és eljárását elitélték. Hát, t. képviselőház, nemcsak gróf Apponyi Albert ellen, de Szilágyi Dezső ellen és általában minden elnök ellen, — hiszen emlékezhetünk rá — a vita hevében kritikák hangzottak el az elnök eljárása felől, s a mennyiben ezt a házszabályok megengedték, jogos kritika tárgyává is tette azt az ellenzék. De ez a jogos kritika soha sem hágta át a kritikának tisztességes határát, hogy a jóakaratot is tagadásba vonták volna. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Legfeljebb az történt, hogy egyes tévedésekre figyelmeztették az elnököt, vagy esetleg bizonyos elnöki botlásokat tettek vita tárgyává, de a jó szándékot soha tagadásba nem vették. (Ugy van! a baloldalon.) Ismeretlen eddig az a hang, a mely az elnökség mostani házszabálykezelése ellen felhangzik és én nem mondom, hogy ez a magyar parlament nimbuszának az emelésére vezet, pedig az közkincse a ház minden pártjának. De bocsánatot kérek, a mikor az elnök minden eljárásából látjuk a czélzatosságot, látjuk azt a következetességet, melylyel a kisebbség jogainak a megakadályozására törekszik és az elnöki eljárásban egyenesen a többség nyers akaratát akarja itt érvényre emelni, a mikor ott az az elnök egyszerűen a párturalom szolgálatába szegődik, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) akkor _ ez ellen nekünk kötelességünk tiltakozni, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert az az elnöki méltóság nemcsak a katedra magasságánál fogva áll a pártok felett, de közjogi hivatásánál, czéijánál és méltóságánál fogva kell, hogy ott a törvény szellemének a tisztaságát és azt a kétségbevonhatatlan jó szándékot és bona fidest képviselje, a mely minden pártot egyhangúlag megnyugtathat. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.)
