Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

446 34-8. országos ülés 1903 n> a paktumot. Erről most nem akarok szólam, mert nem ide tartozik a tárgy, de arról is szólok, hogy a házszabályok idevonatkozó szakaszát ő hogyan értelmezte, és hogy 6 is szándékozott parallel üléseket tartani. Álljunk meg ennél a pontnál. Mi az én tudomásom erről? Bizonyára épen az, a mi a t. elnök uré, s ez azután eldönti közöttünk a vitát. Majd megmondom, hogy mik azok a parallel ülések, mert az, a mit önök csinálnak, az nem parallel ülés ám, t. elnök ur. Rigó Ferencz: Paralizis ülés. (Derültség balfelöl.) Polónyi Géza: A párhuzamos ülés azt jelenti, vagy jelentheti, hogy az országgyűlés párhuzamosan tárgyal többféle javaslatot — parallel, de az önök javaslata, a mit együtt főztek, — egyék is meg együtt — nem parallel ülést tartalmaz, hanem tartalmazza ugyanazon napirendnek folytatólagos^ tárgyalását, tehát az ülés meghosszabbítását. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és felkiáltások: A »parallel ülés« kifejezése nem fordul elő az indítványban! Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Most, t. uraim, Széll Kálmánra minduntalan hivatkoznak önök mint kísértetre és Banco szellemre, valahányszor önöknek arra szükségük van. Csodálatos dolog, hogy az a szellem semmiféle spiritisztikus idézések daczára sem akar megjelenni. Mi lehet ennek az oka? Nem lenne tudomása erről Perczel Dezső elnök urnak — a ki ezen kérdések anteaktáit kell, hogy tanulmányozta légyen és tudom is, hogy tanulmányozta — nem lenne róla tudomása, hogy mikor felvettetett ez a kérdés egy képviselő ur és Széll Kálmán között, akkor biróul ketten együtt gr. Apponyi Albertet választották meg, a ki Széll Kálmán jelenlétében következőleg döntötte el a kérdést: (Perczel Dezső tagadólag int.) Ha nem volna róla tudomása, vegye most tudomásul és győződjék meg róla, hogy igy volt. T. i. Széll Kálmán volt miniszterelnök ur jogosnak tartotta a parallel ülések indítványozását, de azt ő sem tartotta megengedhetőnek, hogy ilyen indítvány vita nélkül és egyszerű szavazással legyen eldönthető. 0 azt mondotta, hogy joga van a háznak ezen szabályt megváltoztatni, de ő maga is azon az állásponton volt, . . . Perczel Dezső: Hiszen minden indítvány ilyen. Polónyi Géza: De bocsánatot kérek, a t. elnök ur éppen abban hibázott, hogy ilyen indítványt azzal pecsételt meg, hogy ezt a házszabályok 203. §-ának azon rendelkezése alá vonta, hogy a felett nem lehet vitatkozni és egyszerű szavazással rendelte azt eldönteni, mielőtt a ház a felett nyilatkozott volna. Ez pedig nemcsak azzal ellenkezik — a mi köztudomás szerint Apponyi enuncziácziójába ütközik, az ő jogelődjének enuncziácziójába, a kivel szemben ő nem statuálhat egy és ugyanazon országgyűlésen, egy és ugyanazon paragrafus tekintetében <ember 28-án, szombaton. kétféle felfogásról szóló gyakorlatot. . . (Mozgás jobbfelöl.) Perczel Dezső: Hát volt-e eddig eset e szakasz ily alkalmazására ? Polónyi Géza: . . . pedig ismeri a t. elnök ur és provokálom rá és itt a ház nyilt ülésében gróf Apponyi Albert nyilatkozzék, hogy ő magának az igazságügyminiszter hozzájárulásával is tette azon nyilatkozatot, hogy az ő meggyőződése szerint ez házszabályszegés, ilyenhez segédkezet nyújtani nem fog, (Felkiáltások balfelöl : Nos igazságügyminiszter ur! Plósz Sándor igazságügyminiszter tagadólag int.) Már, most, ha ilyen tények után azt tapasztalja az ellenzék, — a melynek a bizalmára talán mégis csak jobban rá van utalva az elnök ur, mint annak a többségnek előleges bizalmára, a melynek táborából kikerült, mert az az elnöki állást, a melyet önök oly rideg párturalmi szempontból kezelnek, soha az elnök számára . . . (Folytontartó nagy zaj balfelöl. Egy hang: Egy alelnöki állás nincsen az ellenzék számára biztositva!) Az elnökségnek első kötelessége megnyugíatást meríteni és szerezni az ellenzéki pártoknak az iránt, hogy pártatlanul teljesiti kötelességét. B. Kaas Ivor: Ezentúl megköveteljük, hogy ellenzéki elnök is legyen. (Helyeslés bálfelöl. Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Polónyi Géza: Ha pedig mi, ezen előzmények után és annak tudatában, hogy a házszabályok idevonatkozó módosítása alkalmával kifejezetten, világosan azzal az intenczióval járultunk ezen szakaszhoz hozzá és illetőleg ezen tartalomnak felvételét én épen magam határozottan követeltem azért, hogy a többségnek ne tétessék lehetővé, hogy fizikailag lehetetlenné tegye az ellenzék kötelességének teljesítését az által, hogy idejét abszorbeálja és őt fizikailag tönkre teszi. Ha ezek után azt tapasztaljuk, hogy a szabadelvű pártban tanácskozások folynak, megállapodások jönnek létre és a párt pártkérdéssé tesz egy házszabály kérdést és mikor ide jövünk a házba, azt látjuk, hogy az elnöknek nincs sürgősebb feladata, mint hogy kijelentse, hogy ezen határozatot a ház másnap szavazás tárgyává teszi, még mielőtt a ház erre nézve nyilatkozott, akkor már azt látjuk, hogy szolgálatába szegődött annak a pártnak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás jobbfelöl.) a mivel szemben csak egy orvosság van: a bizalmatlanság és annak a végletekig való kifejezése (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) és mivel a t. elnök ur e téren semmiféle reparácziót nem nyújt, legyen róla meggyőződve, bármennyire tisztelem személyét, az alkotmány érdekében kötelességünknek fogjuk tartani, hogy oly elnöktől, a ki a ház nagy részének bizalmát elvesztette, nem tűrjük, hogy a tanácskozásokat továbbra