Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-348
444 348. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. róna nem a király, a korona a magyar nemzet az ő összességében, és ha a t. miniszterelnök ur a korona bizalmára hivatkozik, akkor megfeledkezik arról, hogy a koronának integráns részét képező nemzetnek nagyobb része ezt a bizalmat neki sem nem előlegezi, sem nem ajándékozza. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Rá fogok igen röviden térni Perczel Dezső elnök ur nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban erre rátérnék, soron kell követnem személyes kérdésben. A miniszterelnök ur kifogásolta azon eljárásomat, hogy a házszabályokra való hivatkozással terjesztettem elő nyilatkozatomat. Én magam is szívesen konczedálom, hogy ehhez szó férhetne minden más esetben, csak ebben nem. T. i. én, ismerve a házszabályok rendelkezését és nem óhajtva azzal soha visszaélni, mit tettem? Jelentkeztem az akkori elnök urnái, Jakabffy Imre alelnök urnái és kértem napirend előtti felszólalásra engedélyt. Akkor az elnök ur azt monda: a napirend előtti felszólalások kérdését Perczel Dezső elnök ur intézi el, tessék ahhoz fordulni. (Derültség a baloldalon.) Perczel Dezső: Kossuth és Babó megkapták! Ülés előtt kell kérni! Polónyi Géza: Meg vagyok győződve róla, hogy a t. elnök ur nekem is megadta volna az engedélyt, de abban a paradox helyzetben még sem akartam komikussá válni, hogy attól az elnöktől kérjek az ellene való felszólalásra engedélyt, a ki ellen nyilatkozatom vonatkozik. Perczel Dezső: A házszabály azt mondja, hogy előzetesen az ülés előtt kell kérni engedélyt ! Tessék megnézni! Polónyi Géza: Azt szívesen konczedálom. De ettől a kellemetlen helyzettől magamat is és a t. elnök urat is meg akartam kímélni. (Helyeslés balfelóí.) Mert minden körülmények között egy esetleges "tagadó válasza, a mihez utóvégre joga lett volna, furcsa szituácziót teremtett volna kettőnk között. Ezt méltóztassék mentségemül akczeptálni akkor, a mikor én erre való tekintettel kötelességemnek tartottam pártomnak és többi képviselőtársaimnak megbízását a házszabályokra való hivatkozással teljesíteni. Már most a miniszterelnök ur folyton hivatkozott arra, — s ez szülte közöttünk a nagy vitát — hogy a nemzet majd elbánik azokkal az elemekkel. Hát, t. ház, ennél a kérdésnél bizonyára mentségre nem szorul az az állitásom, hogy engem és sok más barátomat gróf Tisza István kormányával szemben nemcsak nem vezettek semmiféle személyes tekintetek, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) de sőt az iránta való személyes tekintetek olyan térre is vezettek, a hol már gyanúsításoknak is ki voltunk téve. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) T. uraim! Ezek szerint ki van zárva, hogy minket személyes tekintetek vezethetnének ennél a dolognál. Ellenkezőleg, vezetett és vezet bennünket, t. miniszterelnök ur, az a jó szándék, a melynek útjába, sajnálatomra, nagy akadályokat épen ő gördített, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) az a jó szándék, hogy igyekezzünk a kibontakozásnak útját és módját találni. Sőt tovább megyek, a háznak nyílt ülésében magam részéről alkalmat kínáltam a miniszterelnök urnak arra, hogy hadd nyíljék a nemzet számára mód és idő arra, hogy határozzon a két politikai irányzat felett, (TJgy van ! TJgy van! a baloldalon.) a t. miniszterelnök ur azonban ennek lehetőségétől is elzárkózott. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) S ha ilyen viszonyok között házszabálysértésekkel és erőszakoskodással (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) akarja és reméli a kibontakozást, akkor nekem »azokra az elemek re« csak az a feleletem van, hogy azok egy hazafias kötelezettséget becsületesen teljesítenek oly czélból, hogy a nemzet alkotmányának legbecsesebb kincsét, a házszabályokat minden erőszakkal szemben megvédelmezzék s akkor azokra az elemekre való hivatkozással meg fogja találni a miniszterelnök ur a nemzetnél azt a feleletet is, hogy majd elbánik az olyan miniszterelnökkel, (TJgy van< TJgy van! a baloldalon.) a ki a nemzeti akaratnak és jogoknak érvényesülését fenyegetőzésekkel és erőszakkal akarja megakadályozni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Mandel Pál: Ugra, Szatmár, Józsefváros! Pap Zoltán: Azért kértük a parlamenti reformot! Tessék belemenni a parlamenti reformba és akkor hivatkozni ezen esetekre! Lengyel Zoltán: TJgy szeressék a képviselő urat az országban, mint a miniszterelnök urat TJgrán! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Polónyi Géza: Magyarországon még soká késik az a politikai Eldorádó, hogy egy választási kerületben a miniszterré lett képviselőt is meg lehessen buktatni. (Felkiáltások a jobboldalon : Hányszor megtörtént! Ott van Tisza Kálmán, Plósz Sándor! Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) De hát, t. képviselő urak, én nem azért szólaltam fel, hogy az ugrai és a szatmári választásokról beszéljek, mert akkor szándékom ellenére oda tereltetném, hogy túlsoká venném igénybe a t._ ház figyelmét, a mi pedig nem szándékom. Én csak felelni kívánok Perczel Dezső elnök urnak imént elhangzott megjegyzéseire. Soha közülünk senki olyat nem állított, hogy itt, nem tudom, a politikai meggyőződéseknek kartellekkel való békóba verése valaha bárkinek is szándéka, czélja lett volna. Bizonyára félreért engem az, a ki nekem ilyen intencziót imputál. Itt egészen más kérdésről van szó. Az a paktum, a melyről az igen t. elnök ur beszélt és a melynek csak csekélyebb részeire
