Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-348
3í8. országos ülés 1903 november 28~án, szombaton. 443 ken. Tudomásom szerint háromszor Toltak kettős ülések. Az utolsó ilyen ülés volt 1891-ben, a midőn, emlékszem, hogy a délutáni ülésben leszállott Péchy Tamás, a ház akkori volt elnöke az elnöki székből és az osztrák-magyar államvasút államosítása tárgyában erről a helyről tartott beszédet. Tehát nem házszabályellenes a kettős ülés. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl,) A házszabályok 203. §-ának I. bekezdése szerint a napirend tárgyalására szánt időt időről-időre a ház állapítja meg. A midőn ezt az országgyűlést megnyitották, a midőn az első érdemleges határozathozatalra gyűlt össze a ház, világosan ugy enuncziált az én igen. t. elnökelődöm, hogy »ezen országgyűlés tartamára, a mennyiben a ház később másképen nem határozna, megállapíttatik, hogy tíztől délután kettőig legyen a ház tanácskozási ideje.« Tehát világosan megmondta, hogy: »a mennyiben a ház későbben másképen nem határozna.« (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van a második szakasz, a mely az »ezen határozat megváltoztatását czélzó minden indítványról szól.« Ezt, azt hiszem, minden magyar ember megérti. A harmadik szakasz hogy kezdődik? »Ha az ily indítvány az ülés idejének meghosszabbítását czélozza«, tehát: »ha ezt czélozza«. Következik ebből, hogy lehet olyan »ha« is, a mely mást czéloz. Azt mondja erre Polónyi Géza képviselő ur, hogy ez contradistinctio, de akkor nemcsak az időfeltétel szempontjából, hanem más tekintetben is contradistinctio. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: így informálta a királyt és azért lett házelnök. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Perczel Dezső: T. ház! Ezúttal is csak azt mondom, hogy igenis, teljes jóhiszeműséggel, teljes meggyőződéssel a házszabályok alapján állottam és sajnálom, hogy bizony nem sokan állunk ebben a házban annyira a házszabályok alapján, mint a hogy én és mint a hogy azt én kívánom. (Elénk éljenzés jobbról és a középen. Zaj a szélsőbaloldalion.) Nagyon szépen fejezte ki ezt az angol parlamentnek egy speaker-ja és nagyon szépen adott annak röviden visszhangot az elnöki székből Szilágyi Dezső: mint minden parlamentnek a világon, a miénknek is van betűkbe nem foglalt, paragrafusokba nem szedhető, módosításoknak alá nem vetett, örökkön élő rendje. Én teljes meggyőződésből mondhatom, hogy ugy ennek az örök élő rendnek, valamint a házszabályok értelmében jártam el, csak kötelességemet teljesítettem, a midőn ugy jártam el, a mit az urak kifogásolnak. (Élénk éljenzés jobbfelöl.) T. ház! Az én elnöki állásom olyan, hogy ahhoz a pártszenvedélyek hullámai nem csaphatnak fel, akár innen, akár onnan jöjjenek is. (Helyeslés jobbfelöl.) Az első igazán imparlamentáris, alkotmány- és közjogellenes cselekményt akkor követném el, ha helyt adnék azon felhívásnak, a melyet Polónyi képviselő ur hozzám intéz. Ezt tartanám megszégyenítőnek és megalázónak elsősorban azon székre nézve, a melyet elfoglalok, és másodsorban önmagámra nézve. (Hosszantartó, zajos éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Polónyi Géza: Személyes kérdés czimén . . . Elnök: Milyen czimén kér a képviselő ur szót? Polónyi Géza: Személyes kérdés és félreértett szavaim megmagyarázása czimén, megtoldva azzal a kérelemmel, hogy ha esetleg kénytelen volnék reflektálni a t. elnök ur szavaira, ezt a ház engedelmével a személyes kérdés keretén túl is megtehessem. Elnök: Hozzájárul a t. ház, hogy a képviselő ur a személyes kérdés keretén túl is terjeszkedhessek ? (Igen!) A ház hozzájárul, kérem tehát a képviselő urat, kezdje meg beszédét. Polónyi Géza: A midőn szívesen megköszönöm az engedelmet, előre is jelzem, hogy nem fogok vele visszaélni, hanem kötelességszerűen kiterjeszkedem azokra, a mikre nem reflektálnom lehetetlenség. Mindenekelőtt Perczel Dezső t. elnök ur szayai folytán én is egy elnökre hivatkozom. O hivatkozott egy angol speakerre, én egy közelebbi példát tudok, hogy elébe állítsam a képviselőház elnökének azt a mintaképét, a kit 'én festettem meg magamnak. Bismarckkal történt. Valamivel hatalmasabb ember volt gróf Tisza Istvánnál. (Derültség a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Történelmi nagy alak volt, de hibái közé tartozott, hiszen ember hiba nélkül nincsen, hogy hatalmi túltengésben is szenvedett. Egyszer a német birodalmi gyűlésen a ház elnökétől követelt egy intézkedést, a melyet az elnök megtagadott. Akkor felállott és azt mondotta német nyelven: »Herr Präsident, Sie vergessen, dass ich hier Se. Majestät vertrete. »0n elfelejti, hogy én itt ő Felségét képviselem. Erre az elnök azt felelte Bismarcknak : »Én pedig megvonom öntől a szót, és jegyezze meg, hogy én meg a német népet és a birodalmat képviselem. (Élénk éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Bismarck herczeg nem engedett az elnök intelmének és a szóelvonás daczára beszélni akart. Akkor az elnök azt mondta, hogy Bismarck ő herczegsége megértse, hogy mi a népfclség, föltette a kalapját és fölfüggesztette az ülést. (Mozgás.) Nekünk is ilyen elnökre volna szükségünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) A t. miniszterelnök ur legyen olyan kegyes már csak a jövendő szempontjából is azt a közjogi lapsust egyszer s mindenkorra elfelejteni, mintha a koronázott király és a korona egy közjogi fogalom lenne. Korona alatt a magyar közjog értelme és tartalma szerint az 1848 előtti politikai nemzet, 1848 óta pedig minden politikai joggal bíró magyar polgár értendő. A ko56*
