Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

426 348. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. mert lehet, hogy valaki más nézetben van, (FelMáltásoJc a jobboldalon: Ez nem jegyzőkönyv!) és ez meggyőződés kérdése, de történelmi kritikát gyakorolt és semmi egyebet nem tett. Abban pedig oly durva sértés nincs, a milyet a házszabályok ily szigorú intézkedések alkalmazásához megkövetelnek, olyan durva sértést a történelmi kritika ily gyakorlásában nem látok. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) A második intézkedéshez, a mely már nem az elnök, hanem a ház intézkedése, az, a mikor t. i. a ház szavazat utján az illető képviselőnek jegyzőkönyvi megrovását rendeli el; ehhez már a házszabályok értelmében mint premissza feltétlenül megköveteltetik, hogy a szónok a maga mentségét elmondja, mert a házszabályok ugy szólnak, hogy e határozat csak akkor hozható meg, ha a szónoknak mentségét, a melyhez minden ily esetben joga van, a ház elegendőnek nem találja. (Mozgás jobbfelöl.) Nem házszabályvita ez, t. képviselőtársaim, hanem a házszabályokból akarom bizonyitani azt, hogy az a határozat, a melyet a jegyzőkönyvbe bevettek, nem felel meg a házszabályoknak, minélfogva ez a határozat hatálylyal, érvénynyel nem bir ós ennélfogva annak a jegyzőkönyvben helye sincs. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tegnap Lengyel Zoltán képviselő urnak nemcsak idő nem. engedtetett arra, hogy mentségét előadhassa, nemcsak hogy ez iránt hozzá kérdés vagy felhívás nem intéztetett, hanem az elnök ur tőle egyenesen megvonta a szót. mielőtt ő mentségét felhozhatta volna, és így ő már ezért sem volt abban a helyzetben, hogy mentségét előadhassa, mert a szó tőle megvonatván, ha még egy szót szól, akkor az elnökkel szemben renitenskedik és jogosan alkalmaztatnak ellene a házszabályoknak még szigorúbb rendelkezései. Utóbb az ülésnek egy későbbi szakában, a zárt ülés után, maga az akkor elnöklő alelnök ur konstatálta, hogy Lengyel képviselő urnak nem volt módjában mentségét előadni. Maga az elnök ur ekkor ezt mondta: »Lengyel Zoltán képviselő ur pedig, a ki az én hatáiozatom kimondását, valamint a kérdés feltevését a zajban nem hallotta és ezért ezen jogát nem gyakorolta, de most gyakorolni óhajtja . . .« Már most ennek az elnöki konstatálása magában foglalja azt, hogy itt a határozat meghozatalának premisszája nem volt meg, ennek következtében az elnök ur csak elmulasztotta kimondani a konklúziót, a mely ezen kijelentéséből következik, hogy tehát az az egész határozat hatálytalan, érvénytelen és semmis. Az elnök ur elmulasztotta és makacsul megtagadta ezen konklúzió kimondását, de az ő kijelentéséből következik, hogy az a határozat, mely a házszabályok által megkövetelt premisszák nélkül hozatott, semmiféle hatálylyal, érvénynyel nem birhat. Ennek következtében ez a határozat a jegyzőkönyvből kihagyandó. Ez a jegyzőkönyv ezen kivül tartalmaz ugyanerre a határozatra vonatkozólag később még egy másik kijelentést.is, t. i. azt mondja, hogy Lengyel Zoltán felhivatott mentségének az előadására és — gondolom — a jegyzőkönyvben ugy van mondva, hogy miután ezen felhívásnak eleget nem tett, az elnök konstatálta, hogy Lengyel Zoltán mentségét nem adta elő, és hogy ennélfogva a jegyzőkönyvi megrovás fentartatott. Ezen egész tényállás ugy, a mint a jegyzőkönyvben benn van, nem felel meg a valódi tényállásnak, mert a tényállás a napló szerint egészen máskép áll. Igenis, az elnök ur felszólította Lengyel képviselő urat mentségének előadására, Lengyel Zoltán képviselő ur azonban egészen jogosan és helyesen követelte, hogy előbb konstatáltassék, hogy az a határozat hatálytalan és semmis, és akkor ő mentségét előadja. Ehhez neki joga van, mert addig, míg az a jegyzőkönyvi megrovási határozat fennáll, az ő mentsége előadásának semmiféle czélja nem lehet. Először tehát azt a megrovási határozatot kellett volna semmisnek deklarálni, akkor Lengyel Zoltán előadhatta volna az ő mentségét és határozhatott volna a ház a felett, vájjon ezen mentséget korrektnek, elfogadhatónak találja-e és a jegyzőkönyvi megrovást fentartja-e vagy nem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és ez a határozat lett volna korrekté a házszabályok értelmében a jegyzőkönyvbe beleveendő. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban nem igy történt. Mikor Lengyel Zoltán képviselő ur kijelentette, hogy ő ezen. határozatnak semmissé való deklarálásához ragaszkodik és csak azután kíván eljárásának indokaira, tehát mentségére hivatkozni, akkor e felett egy hosszabb vita indult meg, a melyben Polónyi Gréza, Rakovszky István, Babó Mihály képviselő urak és a miniszterelnök ur is résztvett. Ezen vitának befejezéséül azután az elnök ur nem azt tette, a mi a jegyzőkönyvben van, hogy konstatálja, hogy Lengyel Zoltán nem adta elő mentségét, mert az elnök ur szórólszóra ezt mondta (olvassa): »Ismétlem, a menynyiben ezen jogát Lengyel képviselő ur gyakorolni kívánja, a háznak azelőtt kimondott határozata felfüggesztettnek tekintendő.« Helytelen ez is, mert itt felfüggesztésről nem lehetett szó, hanem arról, érvényesen jött e létre az a határozat vagy nem? Azután azt mondja (olvassa): »De ha a képviselő ur ezen megadott jogával élni nem akar, akkor ez a határozat véglegesnek tekintendő.« Ez is helytelen és egészen más, mint a mi a jegyzőkönyvben van. (Ugy van t a szélsöbaloldalon.) Az én meggyőződésem az, hogy annak a jegyzőkönyvnek egyrészt a valóban felmerült tényekkel kell megegyeznie, másrészt azonban mint határozatokat csakis olyanokat szabad tartalmaznia, a mik teljes formai érvénynyel jöttek létre. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.)