Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

347. országos ülés 1903 november 2/-en, pénteken. 41/ tünk, nem vesztünk össze a klotür felett a szabadelvű pártban, nem ugy folyt le a dolog, mint a hogy a képviselő ur előadta. Szóval, én nem fújtam fel a dolgot egy nagy szószban, hogy itt kéjelegjek abban, bogy a képviselő urat bány tévedésen fogtam rajta. Röviden előadtam a tényállást és annak minden szava czáfolat volt a képviselő ur előadására. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig én jegyzeteimet Széll Kálmán deszignált miniszterelnöknek átadtam, annak magyarázata egyszerűen az, hogy szolgálatot véltem tenni ez által az ügynek. Privát szívességnek tekintettem a dolgot én is, ennek tekintette és mint ilyet köszönte meg ő is. Polónyi Géza: De Bánffy nem köszönte meg, ugy-e? Pedig az volt az ön megbízója! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez azután egészen privát dolog báró Bánffy között és közöttem. (Zaj halfelöl.) Végezetül csak azt ismétlem, hogy mi, igenis, ezt a házszabályt elfogadtuk, mi ennek a házszabálynak tartalmához kötve vagyunk, mi ezt a házszabályt ugy, a hogy annak a szövege szól, becsületesen végre fogjuk hajtani. Ez a kötelezettség áll fenn ránk nézve is, önökre nézve is; semmi egyéb kötelezettséget a pártok között fennállónak el nem ismerek. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Rakovszky képviselő ur tőlem engedélyt kért arra, hogy szólhasson. Én a házszabályok szerint a szólásra engedélyt nem adhatok, s azért kérdem a házat, megadja-e neki a szólási jogot? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azt hiszem, a ház megadja neki a jogot a szólásra. Rakovszky István: T. ház! Nekem nincsen jogom egyéb czimen felszólalni, mint a képviselőháznak engedelmével és ezen engedélyt a háznak megköszönve megígérem, hogy nagyon rövid leszek. Én nekem kötelességem, mint azok egyikének, a kik aláirtak a paktumot, a miniszterelnök ur előadásában levő tévedést rektirikálni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) És mikor ezt teszem, nem akarok ugyanazzal a fegyverrel élni, a melylyel a miniszterelnök ur élt, midőn azt mondta, hogy a t. képviselőtársam valótlanságot mondott, hanem én el akarom hinni és elhiszem, hogy a miniszterelnök ur tévedett annyival inkább, mert máskülönben vagy a miniszterelnök ur, vagy mi, a kik abban a paktumban részt vettünk, egy óriási misztifikáczió áldozataivá váltunk. (Egy hang a jobboldalon : Szegények.') Vagy nekem, vagy a miniszterelnök urnak nincs igaza abban, bogy a szabadelvű pártnak nem lett volna ott képviselője, a ki résztvett ezekben a tárgyalásokban. Nem; egyetlenegy volt ott (Felkiáltások a jobboldalon: Mi nem küldtünk ki!) és az ki volt? Az volt Széll Kálmán, nem mint deszignált miniszterelnök, mert erről tanuskodhatnám és hivatkozhatnám Széll Kálmánra, hogy én kérdeztem, nem deszignált miniszterelnök-e, kérdeztem, mikor legelőször megjelent és kijelentette nekem, hogy ő nem az. Egy nagyon érdekes dologról kell a leplet levonnom, mely a szabadelvű párt megbízhatóságát megvilágítja, (Halljuk! Halljuk!) és hivatkozom azokra, a kik ott ültek nemcsak az ellenzék részéről (Halljuk! Halljak!) és hivatkozom azokra is, a kik a kormánypárt részéről életben vannak, hivatkozom gróf Csáky Albinra és gróf Andrássy Gyulára. A dolog így történt. Midőn Széll Kálmán legelőször be lett jelentve, elővigyázatos voltam és — a dátumot is megmondhatom, mert felírtam, de a jegyzeteim nincsenek itt, mint tegnap — felvetettem a kérdést boldogult Szilágyi Dezső, gróf Andrássy Gyula és gróf Csáky Albin jelenlétében: »Mmt mi, vesz részt Széll Kálmán?* (Egy hang jobb felöl: Mint disszidens! Mozgás a jobboldalon.) » Mint mi vesz részt ezekben a tárgyalásokban ? « Akkor Szilágyi Dezső nekem azt felelte: »Mint a szabadelvű párt bizalmi férfia.« (Ellenmondás a jobboldalon.) Sréter Alfréd : Nem ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Vizet! Vizet!) Rakovszky István: Kérem, kérem, levél van erről. Gr. Tisza István miniszterelnök: Lehet, de még sem igaz. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Én meg nem nyugodtam a feleletben, és azt kérdeztem boldogult Szilágyi Dezsőtől, a ki vezette a tárgyalásokat, nem mint a korona megbízottja vesz-e részt Széll Kálmán? Erre Szilágyi Dezső azt felelte: »nem, a koronától megbízatás erre nincs.« Ez volt az egyik napon. A dátummal szolgálhatok a következő ülésben, mert, mondom, megvannak a jegyzeteim. (Halljuk! Halljuk!) Másnap felkerestem Széll Kálmán képviselő urat és kérdeztem, hogy mily minőségben vesz részt e tárgyalásokban ? Erre azt felelte nekem: mint a korona e megbízottja, (Mozgás a jobboldalon.) a korona egyenes megbízásából. (Mozgás a jobboldalon, felkiáltások: Ugy! Ugy!) Kérem, uraim, bátra van még a fekete leves. (Halljuk! Halljuk !) Ugron Gábor: Sárga-fekete leves! Rakovszky István: Akkor felmentem az ülésbe; együtt voltunk délelőtt és elmondtam Szilágyi Dezsőnek azt, hogy az ő tegnapi nyilatkozata Széll Kálmán mai nyilatkozatával nem fedi egymást. Erre Szilágyi Dezső a legnagyobb méltatlankodással odafordult gr. Csáky Albinhoz, oda fordult gr. Andrássy Gyulához, elmondotta nekik, hogy ő megkérdezte báró Bánffy Dezsőt az iránt, hogy mily minőségben vesz részt Széll Kálmán e tárgyalásokban, és ekkor azt a választ nyerte báró Bánffy Dezsőtől, hogy mint a szabadelvű párt megbízottja. Ugron Gáber: Mint mind a kettőé! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX, KÖTET. 53