Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

416 34-7. országos ülés 1903 november 2/-én, pénteken. tárgyalások nem lettek megszakítva, hanem csak abbanmaradtak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Nem méltóztatnék nekem megmagyarázni, hogy ebben a ténybeli dologban mi a különbség a »megszakadt« és »abbanmaradt« tárgyalás között? (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jdbbfélől.) Azután, hogy én azt mondtam, hogy a miniszterelnök ur a szabadelvű párt megbízásából tárgyalt a házszabályok kérdésében, ezt ő oda rektiäkálja, hogy ő nem annak, hanem báró Bánffynak meghatalmazottja volt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ő volt a vezér!) Bocsánatot kérek, én előzetesen nem mertem ennyire degradálni a t. képviselő urat, de ha már önmagát annyira degradálta: legyen oly szíves kiegészíteni vallomását, hogy ha báró Bánffy megbizásából járt el a házszabályreviziónál, akkor miért adta jegyzeteit Széll Kálmánnak? (Hosszantartó élénk derültség és taps a bal- és a szélsíibaloldalon.) Azt nem veszem nagyon tragikusan, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a t. miniszterelnök ur, egy múltra való hivatkozással, a pártnak ma is szemére veti, a midőn ezek a dolgok már régen tisztáztattak, mintha valamely szavát meg nem tartotta volna. A háta mögött ül gróf KhuenHéderváry, a volt miniszterelnök, a ki a ház nyilt ülésében kijelentette, hogy a tárgyalások közte és köztünk minden obligo nélkül lettek folytatva. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsíibaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Másodszor a t, volt miniszterelnök ur akkor, a mikor velünk beszélt, nem azt mondta, hogy »egyelőre« fogja visszavonni azt a felemelt létszámról szóló javaslatot, a mely az ő archívumából még ma is a ház asztalán fekszik, mert nem vonta vissza még a mai napig sem. Gr. Khuen - Héderváry Károly: Nem is mondtam! Polónyi Géza: Ezekről én nem szándékozom beszélni . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly: De én szándékozom. (Élénk derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: Arra akarok még reflektálni, hogy a t. miniszterelnök urnak politikai morálja az, hogy ma már senkit sem kötelez az akkor tett igéret, miután learattak minden Ígéretet, a mely velünk szemben tétetett. Hiszen azok között a paktumbeli dolgok között volt felemlítve. Gr. Tisza István miniszterelnök: Meg is tartjuk. Polónyi Géza: ... hogy azon paragrafus tekintetében, a mely a ház ülésének rendjére vonatkozik és a mely a jegyzőkönyvre és a napirend megállapítására vonatkozik, minket kötelez az adott szó, a t. miniszterelnök urat pedig ne kötelezné. (Zaj balfelöl. Felkiáltások jobbfelől: A házszabály!) Azt mondja a t. miniszterelnök ur ténybeli reflexióként, hogy az a paktum, a melynek epitetonjáról külön akarok megemlékezni, sohasem lett a szabadelvű párt elé terjesztve. Megvallom, ez rendkívül nagy meglepetés nekünk, ha ez igaz, mert akkor itt valami nagy hunczutságnak kell a dologban lenni. (Derültség balfelöl. Zaj.) T. i. arról jót állok — bár az aktáimat nem volt időm megnézni, mert a vonatról egyenesen idejöttem, — hogy velünk ellenzéki férfiakkal szemben ki volt kötve, hogy a paktum minden párt konferencziája elé viendő, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) a jegyzőkönyv pedig a pártok elnökei között kicserélendő. Ez meg is történt. Az ellenzék összes pártjai értekezletet tartottak és elnökük aláírásával ellátva cserélték ki a jegyzőkönyveket. Ha a t. szabadelvű párton ez meg nem történt, akkor ezt majd b. Podmaniczky Frigyes úrtól számon kérjük, (Nagy zaj. Elnök csenget.) Mert annyit tudok, hogy a t. miniszterelnök úrra valószínűleg soha sem került volna a sor, hogyha Széll Kálmán a t. szabadelvű párt nagy többségének óriási helyeslése mellett elfoglalva a miniszlerelnöki széket, itt a házban nem promugálja azon paktumot, a mely előzetesen Írásban lett kicserélve. Már most a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy örökre az ilyesmi nem kötelező, mert ez egy szent paktum, Hát ennek a szent paktumnak állítsa most melléje az ön szent meggyőződését. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Abból a szent paktumból nekünk sem myrrha, sem bor jutalmul nem jutott, mi hazafiasán, becsülettel teljesítettük kötelességünket és ön tévedésben van, t. miniszterelnök ur, ha az én felszólalásomból azt hitte, hogy önöktől várok valamit. Nem. Eziránt nem voltam csalódásban. Az én felszólalásomnak czélja az volt, hogy a ház t. elnökétől várom és követelem — mert ez nem a szabadelvű párt többségének, hanem a házelnöki méltóság palládiuma alá van helyezve — hogy nem szabad szavazás alá bocsátani olyasmit, a mi ellenkezik a paktummal. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es most végezetül csak ennyit: A hadurat a mi őseink olcsóbban tudták kiengesztelni. Egy fehér lóval elégítették ki. Vigyázzon reá a t. miniszterelnök ur, hogy, ha a ház elnökét és a házszabályokat akarná áldozatul hozni a hadúr kiengesztelésére, meg fogja látni, hogy mi a ház elnökének személyén fogjuk a felelőséget követelni. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Csak egypár szót vagyok kénytelen megjegyezni. Először is a t. képviselő ur keveselte azokat a ténybeli tévedéseket, a miket előhoztam. Ez gusztus dolga. Lehet, hogy a mi neki kevés, az nekem nagyon sok. Hanem hasonlítsa össze a képviselő ur az úgynevezett paktum kérdésében általa mondottakat azzal a rövid kijelentéssel, a mit én tettem: a hány szó, annyi rektifikáczió. Nem ugy kaptam a megbízást, nem azt mondtam a klotürre nézve, nem annyiszor tárgyal-