Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

347. országos ülés 1903 november "27-én, pénteken. 415 Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . . én más kötelezettséget nem látok, minthogy a 203. §-t a legjobb meggyőződésünk szerint megtartsak és alkalmazzuk. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bál- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Várady Károly: Utasítsa rendre a miniszterelnököt! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni a miniszterelnök urat! (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Kérem Olay és Várady képviselő urakat, ne méltóztassanak a tanácskozást folytonos közbeszólásokkal zavarni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Tegnap voltam bátor kifejteni azon indokaimat, a melyeknél fogva abban a meggyőződésben vagyok, hogy az előterjesztett indítvány, miután a tanácskozási idő megváltoztatását czélozza, nem pedig az ülés meghosszabbítását, a 203. §, világos értelme szerint a második alinea alá esik és ezen értelemben bírálandó el. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Engedjenek meg a képviselő urak, mit kérünk mi ezen indítványban és mit kívánunk a képviselő uraktól ? Azt, hogy az ország égetően sürgős közügyeinek elintézésére . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Magyar nyelvet! (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . .. mondom, hogy az ország égetően sürgős szükségeinek intézésére naponta 9 órai munkára szánják el magukat. (Zaj a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Az ország érdekében fogunk többet is dolgozni! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Nem látun k semmit!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Menjenek el és magyarázzák meg annak a népnek . . . Ugron Gábor: Magyar nyelvet! Magyar nyelv nélkül nem engedünk! (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Vizet nekik! Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Tessék nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Felkiáltások a baloldalon: Nem leheti Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A házszabályok értelmében mindenkit meg kell hallgatni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Menjenek el és magyarázzák meg annak a népnek, a mely 10—12 órai keserves munkával keresi meg kenyerét, magyarázzák meg ezt a jajkiáltásukat, a melynek semmi egyéb oka nincs, mint az, hogy 9 órai munkát kérünk a képviselő uraktól. (Zaj a baloldalon.) Ebben nincs erőszak, ebben nincs a szólásszabadság megsértése, ez egyszerű felhívás a kötelesség teljesítésére, a munkára. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) És ha erre a képviselő urak azzal fognak felelni, hogy százféle csinynyel megakasztják az ország kerekét, hát ott leszünk mi is, tudni fogjuk kötelességünket mi is, és ha máskép nem megy, százféle csinynyel megküzdve, százféle csinyt legyőzve és megtörve teljesíteni fogjuk kötelességünket. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Pap Zoltán: Megkezdődött a bukás! Elnök: Polónyi Géza képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. Polónyi Géza: T. képviselőház! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kértem szót és részben személyes kérdés czimén is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Éo, a mióta a t. miniszterelnök ur elfoglalta székét, sokat tűnődtem a felett, hogy ki fog benne csalódni, én-e, vagy nálamnál harcziasabb kedvű barátaim ? (Egy hang a szélsöbaloMalmi: Mind a ketten! Halljuk! Halljuk!) Én annak a felfogásnak hódoltam, hogy a t. miniszterelnök úrral szemben nem homeopathikus, hanem aleopathikus szereket kell alkalmazni; hogy t. i. azzal szemben, a ki az erőszak fegyverével akar küzdeni, nem az erőszak fegyverét, hanem a másik fegyvert kell alkalmazni. A t. miniszterelnök ur mai felszólalásában engem teljesen meggyőzött arról, hogy én jó nyomon voltam. A t. miniszterelnök ur t. i. az én egészen higgadt, azt hiszem, semmi tekintetben nem sértő — legalább ilyen szándékom egyáltalában nem volt — felszólalásomat azzal honorálta, hogy mindjárt valótlanságoknak bélyegezte állításaimat. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De a jóhiszeműséget nem tagadtam! Polónyi Géza: . . . hozzátéve, hogy az intencziót nem akarja érinteni. Pap Zoltán: Államférfiúi bölcs nyilatkozatok ! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. miniszterelnök ur, én koromnál fogva jogczimmel birok arra, hogy tanúságot tegyek a t. miniszterelnök ur előtt arról, hogy ilyen válságos időben én sokkal higgadtabban kezelem ezen kérdést és nem reagálok arra, hogy akár intencziók nélkül, akár azokkal, a »valótlanság« szó alatt mit akart érteni, hanem azt akarom mondani a t. miniszterelnök urnak, hogy én rendkívüli figyelemmel kisértem az Ő felszólalását, mert ilyen nagy emfázissal előadott bevezetés után azt vártam volna, hogy legalább azt mutassa ki, hogy mi volt a valótlanság abban, a mit mondtam. Gr. Tisza István miniszterelnök: Elmondtam, végig egész előadása! Polónyi Géza: Hogy a miniszterelnök ur előállott azzal, hogy a házszabályok mikor és hogyan alkalmaztassanak, abban nem lehet valótlanság, mert az véleménykérdés, és nem ténykérdés, (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur abban rektifikálta az én ténybeli előadásomat, hogy a