Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-347
414 3&7. országos ülés 1903 november 27-én, pénteken. más pontokra nézve konstatáltuk azt, hogy kardinális nézeteltérés merült fel. A többiekre nézve kilátás mutatkozctt az egyetértés helyreállítására. Meg nem szakadtak ezek a tárgyalások, hanem abbanmaradtak azért, mert közbejött azon tény, hogy b. Bánffy Dezső lemondását beadta, ő Felsége azt elfogadta és Széll Kálmánt bizta meg a kormány alakításával. Ettől fogva missziónk be volt fejezve. Én azon jegyzeteimet, a melyeket ezen gyűlésről készítettem, Széll Kálmán rendelkezésére bocsátottam és ezután az ellenzéki pártokkal a tárgyalást Széll Kálmán deszignált miniszterelnök vitte a nélkül, hogy abban a szabadelvű párt bárminő más megbízottja résztvett volna. A mennyire emlékezetem terjed — bocsánat, ha talán egy nuanceban jóhiszemüleg tévednék — maga ez a paktum vagy pártközi megegyezés a szabadelvű párt határozatának tárgyát soha nem képezte. (Igaz! Ugy van jobbfelöl! Zaj és ellenmondások a szelsőbaloldalon.) Én igy emlékezem. De könnyű lesz meggyőződni róla. Holló Lajos: Ki az a Széll? Élt az valamikor? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Széll Kálmán miniszterelnök ur igenis előterjesztette nemcsak programmját, de tájékoztatta a pártot az iránt, hogy micsoda javaslatok elfogadására nézve egyezett meg ő az ellenzéki pártokkal. A szabadelvű párt a kormányelnök ezen előterjesztését magáévá is tette és kijelentette, hogy azokat a javaslatokat kész elfogadni. De azután semmiféle pártközi tárgyalások, pártközi megállapodások, a szabadelvű párt mint ilyen és a többi pártok között létre nem jöttek és igy egyáltalában semmi más obligo a szabadelvű pártra ebből nem származhatott, mint elfogadása azon javaslatoknak, a melyekre nézve Széll Kálmán miniszterelnök az ellenzéki pártokkal megállapodásra jutott. (Helyeslés jobbfelöl. Ellentmondások a szélsőbaloldalion. Elnök csenget.) De különben is már ellenkeznék minden komoly politikai akczió lehetőségével, minden komoly politikus kötelességérzetéve], hogy bárminő idegen faktorokkal szemben olyan örökös kötelezettséget vállaljon, hogy azután bármely adott pillanatban egyebet tekinthessen zsinórmértéknek, r mint az országnak jól felfogott érdekét. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Becsületszó határidőre!) Hogy a t. képviselő urak is rég napirendre tértek azon szituáczió felett, a melyben a paktumot megkötötték, annak egy év óta már élő tanúi vannak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert mi volt a pártközi megállapodásoknak alapgondolata? Biztosítani békés eszközökkel, a pártok közti lojális érintkezéssel a parlament békés munkáját. (Helyeslés jóbbfelöl.) Nagyon furcsa véleménynyel vannak a képviselő urak a mi belátásunkról, ha ilyen viselkedés után, ilyen politikai szituáczióban azt várják tőlünk, hogy mi bárminő tekintetben megkötöttnek érezzük a kezünket olyan megállapodások tekintetében, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) a mely megállapodásoknak és a mely szituácziőnak a képviselő urak a halálos döfést régen megadták. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nin cs házszabály! Nincs becsület! Elnök csenget.) Kérem, én itt annyit hallom a » becsület« szót emlegetni. Hát bocsánatot kérek, én igenis tartom azt, hogy politikai kérdésekben is kötelező a becsületszó. (Egy hang a baloldalon: De az ám!) De engedelmet kérek, a szabadelvű pártnak nincsen talán egyetlenegy tagja sem, a kit ebben a kérdésben bárminő becsületszó ma kötne. És Magyarországon a politikai becsületszóról (Nagy zaj a bal- és szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !a jobboldalon. Elnök csenget.) bizonyos óvatossággal volna tanácsos nyilatkozniuk olyanoknak, a kik a közelmúltban egy ünnepélyesen elvállalt kötelezettséget minden ürügy nélkül szegtek meg. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Engedjenek meg, a képviselő ur engem arra hiv fel, hogy lépjek a pártközi egyezmények terére. Erre a térre lépett egy kormányelnök ezelőtt hat hónappal. Mi volt a köszönet benne ? Bocsánatot kérek, ugy látszik, nagy mértékben számítanak (Folytonos nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) a képviselő urak arra, hogy a magyar közönség hamar felejt és a magyar közönség sok mindent könynyen bevesz, hogy itten politikai becsületszóról mernek beszélni, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és ta.ps a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Visszautasítom! Kikérem magamnak ! Visszautasítom! {Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Olay Lajos képviselő urat rendreutasítom. Horváth Gyula: A függetlenségi párt becsületéről ne beszéljen! Az mindig becsületesebb volt, mint a szabadelvű párt! Elnök (csenget): Horváth Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. (Folytonos nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én magamra nézve és gondolom, a szabadelvű párt is magára nézve egyéb kötelezettséget nem ismer, mint azt, hogy . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Bárcsak maradhatott volna meg Khuen ! (Egy hang jobbfelöl: Akkor granicsár volt! Derültség.) Horváth Gyula: A Tiszák becsületéről beszéljen, ne a függetlenségi pártéról! Elnök (csenget): Horváth Gyula képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. Csendet kérek a ház minden oldalán.
