Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

412 547. országos ülés 1903 önök keresnek egy elnököt, a ki majd a pártkörnek határozatát fogja végrehajtani? T. uraim! Az a méltóság, a melyet mi tisztelünk a ház elnökében, nem a szabadelvű párt elnökének a méltósága, hanem ennek a háznak a méltósága. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És önök magával azzal a ténynyel, hogy a házszabályokat pártkérdés tárgyává tették és egy pártklub-konferenczia határozatának végrehajtását követelik e házban, eljátszották azon jogukat, hogy az elfogulatlanság mezében jelenhessenek meg, hanem igenis elárulták az egész világ szine előtt, hogy önök a házszabályokat pártczélokra akarják kihasználni, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim. Ily pillanatokban, mikor végzetes következményekre vezethet ilyen lépés, ha csak egy képviselőről, ha csak magamról volna szó, vagy önök egyikéről vagy másikáról, akiket különben tisztelek, nem használhatnám a meggyőződésnek ezen, talán nagyon is magas hangját. De mikor a nemzet nagy rétegeit esetleg véráldozat elé állítjuk, akkor jó lesz meggondolni, hogy szabad-e, helyes-e, méltányos-e, hogy a házszabályokra nézve adott ígéretet, a melyet — mondom — becsületszó fedez, akként akarják megszegni, hogy az egész ellenzéket a végső ellenállásra kényszerítik ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, igen t. uraim, én csak annyit akarok még mondani, hogy fontolják meg önök, mit cselek esznek. De előre is jelzem, hogy azok, — és itt a t. miniszterelnök urat sem akarom kivenni — a kik egy ilyen határozattól a helyzetnek javulását remélik, vagy azt hiszik, hogy ilyen határozattal bármely törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését lehetővé teszik, rövid 24 óra alatt keserű csalódásokra fognak ébredni. A mi házszabályaink ugy vannak összeállítva, hogy, mert a parallel üléseket kizárják, azoknak egyetlen egy szakasza sem kvadrálhat a parallel ülésekre. Én Dem akarom most kioktatni a t. képviselőtársaimat, (Derültség.) de méltóztassanak nekem elhinni azt, hogy háromszor 24 óra alatt — nem, míg a kakas kukurékol — harminczhatszorosan fogják belátni, hogy komplikáltabbá tették a helyzetet és legfeljebb nevetség tárgyává tették a parlamentet. Egyebet nem mondok, csak egy egyszerű dolgot. Ha egy szónokra fél háromkor kerül a beszéd, mikor még nem tartozik engedélyt kérni a háztól, hogy tovább beszélhessen és az a szónok véletlenül délután fél hatkor is beszél még, — mert nem lehet megakasztani a szónokot — akkor ugyan hogy fogja Perczel Dezső elnök ur öt órakor az ülést megnyitni? (Derültség és taps a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Hátha másnap 11-ig beszél?) Én nem akarok most arról a százféle variánsról beszélni, a melyekkel a házszabály tisztelő elnök lehetetlenségek elé fog állíttatni rögtön az első ülésen. Hát ha csak azt a czélt akarják a t. urak elérni, hogy november 27-én, pénteken. délutánonként is lássuk egymást, ezt el lehet érni másutt is, nemcsak a parlamentben; de hogy azt a czélt, a melyre törekesznek, el nem érik, azt higyjék el egy öreg obstrukezionistának. (Nagy derültség. Taps a szélsöbaloldalon.) T. uraim! Még egy szavam van, és ez a mélyen t. elnök úrhoz lesz intézve. A magyar történelem egyik-másik lapján elválasztja a bonyhádi nevet a Perczel névtől, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) de a Perczel nevet tisztelettel őrizte meg, aranylapján örökitette meg. Az én becsületes meggyőződésem szerint a képviselőháznak mélyen t. elnöke ezt a történelmileg jogosult tiszteletet csak öregbítette azzal a múlttal, melyet a képviselőház elnöki székében eltöltött. Ez a múlt adott nekünk bizalomra gerjesztő jogezimet arra, hogy most az elnökválasztásnál is lehetővé tettük minden előhirek daczára, hogy ő elnöke lehessen a parlamentnek. Az élet viszontagságai között sokszor tapasztalhatta és fogja tapasztalni, hogy milyen drága kincs az, ha kegyelettel és tisztelettel őrzik meg egy férfinak emlékét az alkotmány történelmében. Áz ellenkezőről beszélni nem akarok, de arra kérem a mélyen t. elnök urat, hogy akkor, a mikor itt férfiak ülnek, a kik azzal a tisztelettel környezik, hogy pártatlanságot feltételeznek róla, akkor ne adja magát eszközül arra, hogy a többség lábbal tiporja azt, a mit becsületszóval az ellenzéknek megigért. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Erre a reménységemre épitek, és kérvekérem az elnök urat, ne kényszerítsék az ellenzéknek azon férfiait is az élet-halálharczra, a kik akkor, hogyha a házszabályokat lábbal akarják tiporni, mindnyájan készen leszünk arra, hogy minden eszközt és minden fegyvert I jogosultnak tartsunk ennek az egy kincsünknek, — mert, fájdalom, egyebünk nincs — a házszabályoknak megőrzésére és szeplőtlen biztosítására. (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igenis, az ellenzéki férfiúnak kötelessége megakadályozni, hogy a házszabályok megszegessenek. Ha mégis megszegetnének, hogy a házszabálysértés megtoroltassék, arról becsületbeli kötelességünk lesz gondoskodni. (Zajos helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mélyen sajnálnám, ha ez akkor következnék be, a mikor a legnagyobb szükség volna arra, hogy a parlamentarizmusnak legnemesebb fegyvereit érvényesítse a t. miniszterelnök ur. Próbálja meg a parlamentben nem lehetetlen pártközi érintkezésnek módozatait, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és fog találni a t. miniszterelnök ur férfiakat, a kik elég bátrak lesznek kimondani azt, hogy a kibontakozás útjait keressük és a kibontakozás alkotmányos utjain támogatni is hajlandók a többség törekvéseit. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De a házszabályok megsértése