Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

3k% 0*1szagos' ülés J903- november 27^éit

>

.fi4ntekm. ä07 nak a legnagyobb zajban és akkor majd a miniszterelnök ur álláspontja szerint nem lehet azt megsemmisíteni és megváltoztatni. Engedjék meg, hogy utaljak az ón esetemre, a melyet a miniszterelnök ur is volt szíves felhozni. Mikor rólam volt szó és mikor elmondottam azokat a szavakat, a melyekért jegyzőkönyvi megrovást kaptam, akkor az elnök ur felhívott igazolásom előadására. Felhívott és alkalmat adott épen azért, mert akkor nagy volt a lárma, hogy igazolásomat adjam elő. Nem tettem akkor. A következmény tehát az volt, a mit el kellett viselnem: jegyzőkönyvi megrovásban részesittettem. Most mi következett a következő ülésben? Felállottam, mentségemet előadtam és akkor helyezte a ház hatályon kivül (Most is ugy van! a jobboldalon.) azt a határozatot, a melyet egészen helyesen hozott meg. (Most is ugy van! a jobboldalon.) De akkor volt alkalmam a védelemre, Lengyel Zoltánnak pedig nem volt alkalma a határozat meghozatala előtt védekezni. (Most is ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, először legyen semmis a határozat és azután kezdjük elölről a dolgot. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Babó Mihály képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Babó Mihály: T. képviselőház! Azt gondolom, hogy a felmerült eset megérdemli, hogy a legkomolyabban intézzük el és vegyük e kérdést tárgyalás alá. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Babó Mihály: Nem arról van szó, vájjon a zaj közben hallotta-e t. képviselőtársunk, hogy rendreutasittatott, vagy nem, (Halljuk! a jobboldalon. Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon.) hanem arról, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Fel lett-e szólítva?) az a lényeges, vájjon az illető képviselő mentségének előadására az elnök ur által felhivatott-e, igen . vagy nem? {Ellenmondás a jobboldalon.) TJgy-ebár nem hivatott fel? Pedig, hogy ennek igy kell történnie, az a házszabályokból kétségtelenül megállapítható. Nevezetesen a többször említett 221, §. igy szól: »ha pedig szóló az elnök rendreutasitása után ugyanazon beszéd folyamában a fentebbi hibát ismétli,aszó tőle okvetlenül megvonandó.« Tehát megvonta a szót az elnök ur, ugy-e bár? Méltóztassék a 222. §-t nézni, a mely tulajdonképen itt alkalmazandó, és ezzel az esettel öszszefügg. E szakasz szerint »az elnök által tett figyelmeztetés vagy rendreutasitás ellen felszólalni, azt visszautasítani vagy vita tárgyává tenni nem szabad.« Ki van tehát zárva annak lehetősége, hogy rendreutasított és a szőelvonásban részesített képviselő egy szót is szólhasson a maga jószántából, hanem miután a jegyzőkönyvi megrovás a 221. §. utolsó pontja értelmében egyenesen a házelnök által kezdeményezendő, senki más által, csak a ház elnöke által, néki kötelessége, mielőtt ezt megteszi, módot és alkalmat adni arra, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy az illető képviselő a maga mentségét adja elő. Már most a t. alelnök ur, mint akkori elnöklő, maga is kijelentette azt, hogy Lengyel képviselő úrhoz mentségének előadására nem is intézett felhívást. (Zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, nem intézett felhívást. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is kell!) Bocsánatot kérek, a lehetősége ki van zárva, hogy másként kelljen eljárni; azt pedig, gondolom, a t. túloldal is el fogja képzelni, hogy lehetetlenségre senki sem válialkozhatik. az adott esetben annál kevésbbé, mert ebben az esetben, a 222. §. értelmében, kiteszi magát a 255. §. rendelkezésének, vagyis annak, hogy mint renitens egyenesen a mentelmi bizottság elé állíttatik. Abban igaza van a t, miniszterelnök urnak, hogy nem szabad ezt a kérdést akként kezelni, hogy akár az elnök, akár a ház többsége, vagy maga a ház tekintélye .a legkisebb csorbát is szenvedjen, de azt goudolom, hogy férfias feladat és kötelesség a ház tekintélye iránt, az is, hogy ha tévedés történt, ez kiigazittassék. Már most hogy akarja a t. elnök ur ezt a korrekeziót keresztülvinni ? Azt akarja, hogy mondja el Lengyel Zoltán a maga mentségét és akkor majd a felett fog határozni a ház, hogy elegendőnek találja-e, vagy nem, s ha elegendőnek találja, akkor tárgytalanná válik az előbbi határozat. Bocsánatot kérek, az elnök ur előterjesztésével eo ipso megszűnt az a határozat, mert abban az elnöki kijelentésben beismertetik, hogy annak szabályszerű előfeltétele fenn nem. forgott, tehát azt jogérvényesnek, házszabályszerünek elfogadni nem lehet. Nem a hozott határozattal szemben kell a képviselőnek mentségét előadni, hanem azért, hogy önmagát megkímélje a jegyzőkönyvi megrovástól. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt megtörtént a jegyzőkönyvi megrovás, azonban ezt meg nem történtnek kell tekinteni, miután feltételei hiányoztak, S igy arra kérem az elnök urat, méltóztassék az elnöki székből kijelenteni, hogy, miután a törvényes előfeltételek a zaj folytán nem forogtak fenn a határozathozatalnál, az ki nem mondottnak tekintetik. (Egy hang jobb felől: Nem ö mondja ki, hanem a ház!) Az nagyon természetes, hogy a ház határozatát az elnök ur érvénytelennek nem deklarálhatja és ugy értettem én is,' hogy a ház hozzájárulásával mondja ezt ki. Ilyen értelemben ez reparálható és én azt gondolom, hogy ezen a módon, a mely a dolog természetéből következik, sem az elnök tekintélye, sem a ház határozatot hozó többségére semmiféle sérelem és kompromittálás nem hárul, hanem az igazságnak és jognak szereztetik érvény, annak pedig érvényt és elégtételt szerezni szent kötelességünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Még egyszer vagyok kénytelen nyilatkozni, és újból is figyelmeztetem a t. házat,