Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

3b7. országos ülés Í90B november 27-én, pénteken. 405. rint azon képviselő ur, a kitől a szó ezen szakasz értelmében megvonatott, joggal bir mentségét előadni, Lengyel Zoltán képviselő ur pedig, a ki az én határozatom kimondását, valamint a kérdés feltevését a zajban nem hallotta és ezért ezen jogát nem gyakorolta, de most gyakorolni óhajtja: én Lengyel Zoltán képviselő urnak a szólás jogát ezennel megadom, hogy mentségét előadhassa. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: Én azt tartom, hogy a kimondott határozatot először semmisnek kell kijelenteni, mert én azelőtt nem nyilatkozhatom. (Ugy van! a szélsöbaloldahn. Ellenmondások a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Elnök: T. ház! . . . (Zaj.) Nessi Pál: Nincs utasítás ? (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Én Lengyel Zoltán képviselő urat se ház nyilt ülésében másodszor is rendreutasítottam ugyanazon tárgyban, később pedig a szót tőle megvontam. A szó megvonása után feltettem azt a kérdést, hogy a ház Lengyel Zoltán képviselő úrral szemben a jegyzőkönyvi megrovást kivánja-e alkalmazni, igen vagy nem? A házszabályok 221. §-a azonban jogot ad a képviselő urnak, hogy mentségét előadja. A képviselő urnak ezen joga fennáll a szó megvonása után, de fennáll a kérdés feltevése ulán is, azonban nem áll az, hogy a ház elnöke köteles erre felhívni vagy figyelmeztetni. (Ugy van! jobbfelöl.) Minthogy Lengyel Zoltán képviselő ur, ki a nagy zajban sem a szó megvonását, sem a kérdés feltevését nem hallotta, jogával nem élhetett, de ezen jogát most utólagosan gyakorolni óhajtja: én neki a szólás jogát mentségének előadására ezennel megadom. Természetes, hogy a mennyiben a ház Lengyel Zoltán képviselő urnak e jog gyakorlása folyamán előadandó mentségét megfelelőnek találja: a ház határozata tárgytalanná válik. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsöbaloldahn.) Barabás Béla: Az elnök tapintatlankodott itten! (Zaj a jobboldalon.) Nem a ház hibázott, hanem az elnök! Az elnök hozza tehát helyre is a hibát! (Helyeslés a szélsöbaloldahn. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza képviselő ur a házszabályhoz kért szót. Polónyi Géza: T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy ezt az inczidenst a házszabályok értelmében közmegnyugvásra kell elintézni. A házszabályok 221. §-a világosan ekként rendelkezik (olvassa): »h szónok mentségét — melyhez minden ily esetben joga van — elegendőnek nem találja, a ház az elnök kérdésére vita nélkül egyszerű szavazással jegyzőkönyvi megrovást is határozhat.« A mentség meghallgatása tehát előfeltétele a jegyzőkönyvi megrovásnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha a jegyzőkönyvi megrovás ezen mentség meghallgatása nélkül mondatott ki, akkor az tévesen kimondottnak tekintendő. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Minthogy pedig a mélyen t. elnök ur maga is konstatálja, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur mentségét előterjeszteni akarja, tehát az in integrum restituczió az, hogy az elnök ur felszólítja az illető képviselőt mentségének előterjesztésére, a ház határoz a felett, hogy azt elegendőnek tartja-e vagy sem, s azután meghozza érdemben a maga határozatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Engem is az az intenczió vezet, hogy ez az inczidens lehetőleg közmegnyugvásra intéztessék el. (Helyeslés.) Épen ezért kérem szemben ülő képviselőtársaimat, hogy ahhoz az én igénytelen nézetem szerint is tarthatatlan állásponthoz ne szíveskedjenek ragaszkodni, hogy a háznak egy már meghozott határozata semmisnek mondassák ki. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) A házszabályok világosan azt mondják, hogy a képviselőnek joga van mentségét előadni, de nem kötelezi a képviselőt arra, hogy erre nézve nyilatkozzék, hanem a képviselő tetszésétől teszi függővé, hogy a szavazás előtt jelentkezik-e mentségének előadására, vagy sem ? de sem a ház, sem senki nem tartozik őt erre felszólítani. (Mozgás a szélsöbaloldahn. Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Barabást is felszólította a ház elnöke. (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Abból, hogy abban az esetben ez megtörtént, még nem következik, hogy minden esetben meg kell ennek történnie, (Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Nagyon szívesen belemegyek abba és nem kétlem, hogy a ház minden tagja belemegy, hogy a kérdés köz megnyugvással oldassák meg, de hogy ez a kérdés akár az elnökségnek, akár a többségnek megaláztatásával történjék, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) abba bele nem megyünk. (Ugy van! jobbfelöl.) A ház határozott szótöbbséggel ebben a kérdésben, (Egy hang a szélsöbalóldalon: De tévesen !) nem tévesen, hanem teljesen bona fide, mert a felmerült zajban senkisem vehette észre, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur mentségét elő kívánta adni. Lengyel Zoltán: Nem is szólittattam fel! (Felkiáltások a jobboldalon. Nem is kell!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a szavazás megtörtént házszabályszerüleg, bona fide és az érvényes. (Elénk ellenmondások balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök folyton csenget.) Várady Károly: Mit harangoz annyit ? (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a határozat házszabályszerüleg . . . Ugron Gábor: Nem házszabályszerüleg! (Nagy zaj balfelöl.) -.