Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

3i7. országos ülés 1903 november 27-én, pénteken. 401 István, Széll Kálmán, Polónyi Géza és talán Rakovszky István képviselő urak vettek részt, hozzájárult-e . : . Krístóffy József: Nem járult hozzá! Lengyei Zoltán: . . . de igenis hozzájárult, mert nem tiltakozott ellene, hanem támogatta azt a kormányt, a mely ezt a házszabály-magyarázatot vallotta magáénak kilencz hónapon keresztül, (Ugy van! a baloldalon,) Bocsánatot kérek, ez a házszabály nemine contradicente jött létre, ezzel az értelmezéssel és ezzel tartandó is fean. Azt kérdezem én, mi okuk és joguk van most megváltoztatni ezt a magyarázatot? Azt hiszik talán önök, hogy a házszabályoknak az egyes minisztériumok szerint más és más értelmezést lehet adni, a mint hogy nagyon nyilvánvaló hatalmi szempontokból a pártok a maguk kebeléből választanak elnökségeket arra a privát czélra, a melyre most is az elnökség összealakittatott ? Miért volt szükséges gróf Apponyi Albertnek otthagyni az elnöki széket és otthagyni azt elnöktársainak vele egyetemben? Azért, hogy ez a házszabálymagyarázat ne maradhasson fenn és legyenek ott más emberek, a kik azon idő alatt nem voltak megkötve és a kik ugy magyarázzák és hajtják végre a házszabályokat, a mint ez a Bécsből ideparancsolt miniszterelnöknek jól esik. (Ugy van! balfelöl. Ellenmondás a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Tisza osztrák komisszárius! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lengyel Zoltán: E kérdés mögött ott van nemcsak a házszabályok sérthetetlenségének, hanem a magyar alkotmánynak és a nemzeti ügynek egész kérdése. (Ugy van! a baloldalon.) Ott van — mondom — az alkotmány kérdése, mert a házszabály védelme az alkotmánynak, mivel már nem lehet védelme az elnök lelkiismerete, hiszen azzal már rendben vagyunk. (Ugy van! a baloldalon.) Nem lehet védelme a megyei rendszer sem, a mely sokáig volt az, mert azt is elintézték. Egyesegyedül a házszabályok maradtak tehát fenn, a melyeknek redőibe meghúzódva, az ellenzék védi a nemzet ügyét és nem akar eltántorodni a nemzet igazságos aspiráczióitól és követeléseitől. (Ugy van! a baloldalon.) A házszabályok kérdése, nem a többség kérdése, az az alkotmány kérdése. A házszabályokat majorizálni tehát önöknek nincs jogukban, a házszabályokkal ellentétes intézkedéseket keresztülvinni egyenesen tilos dolog, sőt többet mondok, az nemcsak a házszabályokba, hanem az illetőnek hazafiúi lelkületébe és becsületébe is ütközik. (Ugy van! a baloldalon.) Molnár Jenő: Hiábavaló a vakoknak beszélni színekről! Elnök: Csendet kérek ! Hock János: Nagyobb csend már nem lehet! Gr. Zichy Aladár: Még gyakorlatlan! Meg kell bocsátani! (Mozgás jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XIX. KÖTET. Lengyel Zoltán: Mióta ez a kormányzat megalakult, azóta látom én a régi rendszert és a kortespolitikát felújulni minden téren. (Ugy van! a baloldalon.) Konstatálni vagyok tehát kénytelen, hogy az nemcsak a miniszteri székekbe, nemcsak a szabadelvű párt és a kormány közegeihez vonult be, hanem bevonult már az elnöki székbe is. (Ugy van! a baloldalon.) A házszabályok czimén való felszólalást és a szólásszabadságot korlátozni eddig sem akarta az elnökség, de azt, a mit most beszédem első felében a tisztelt elnökség, a tisztelt szabadelvű párt elkövetett, semmi egyébnek minősíteni nem lehet. Ezért az eljárásért önöket tesszük felelőssé • (Felkiáltások a jobboldalon: Viseljük is a felelőséget !) Molnár Jenő: Alig várják, hogy viselhessék ! Még eddig azonban mi viseljük! (Derültség.) Lengyel Zoltán: Ezért önöket tesszük felelőssé a nemzet előtt. A mint a Habsburg-háznak van egy teóriája, a mely szerint nekik köteleségük a felségjogokat utódaikra a maguk épségében átszármaztatni, épen ugy nekünk is van a nemzettel és utódainkkal szemben egy kötelességünk, az t. i., hogy az alkotmánynak azon védbástyáit, melyeken a nemzet jövője és nagysága felépíttetett, megvédelmezzük és a hatalomnak minden törekvésével szemben, minden zsarnoksággal szemben épen^ és sértetlenül átszármaztassuk utódainkra. (Élénk helyeslés a szélsbbaloldalon.) Mi, t. képviselőház, a házszabályokat és e nemzet alkotmányát a pillanatnyi politika korteseszközéül odadobni nem engedjük. (Élénk helyeslés a szé/söbaloldalon.) Önök ezt liberális és nemzeti politikának nevezik. (Egy hang a baloldalon: Libériás politika !) Liberális politikának nevezik önök minden szabadság megszorítását, a házszabályoknak és a törvényeknek megsértését, ezek világos értelmének elcsavarását, a lelkiismeret elnyomását, a sajtószabadság megsértését, a gyülekezési jog korlátozását, a melyekkel mi az egész vonalon találkozunk azóta, mióta gróf Tisza István ül a kormányelnöki széken. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Domahidy Elemér: Szatmáron is ? Luby Géza: Majd megmondják Nagy-Károlyban ! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni! Lengyel Zoltán: És nemzeti politikának nevezik önök azt, hogy zsebrevágják a szomszéd állam, egy külállam miniszterelnökének nagyon sokféle sértését? Nemzeti politikának tartják önök azt, hogy nem mozdul meg a lelkiismeretük, ha e nemzet jogait csorbítani akarják, ellenben erőszakoskodni képesek egy küzdő ellenzékkel szemben, a mely nem a ma, de egy jövendő nemzedék számára akarja e vívmányokat megérlelni ? Nemzeti politikát követnek önök akkor, a mikor azon küzdelemmel szemben, melyet mi 51