Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

102 .347. országos ülés 1903 november 27-én, pénteken. a magyar álláspont győzelemre juttatásáért foly­tatunk, az osztrák álláspontot kebelezik be pro­grammjukba ? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon, Mozgás a jobboldalon.) Mondja meg nekem bármelyik t. képviselő­társam : azt határozta talán a szabadelvüpárt, hogy a magyar hadseregben, a magyar ezredek­ben magyar zászló legyen? Azt határozták talán, hogy a magyar nyelv a hadseregben érvé­nyesülni fog? Azt határozták talán, hogy kizá­rólag magyar tisztikar legyen, kizárólag magyar nevelés legyen? Avagy azt határozták, hogy ezredeink hazahozassanak, továbbá, hogy a had­kiegészítő kerületek a magyarságnak megfelelő­leg osztassanak be? Elhatározták-e, hogy necsak a kiadásokban részesüljünk a quóta szerint, hanem a bevételekben is? Ha t. képviselőtársaim ott a túloldalon meg­mutatják nekem a szabadelvű pártnak ezen hatá­rozatait, akkor elismerem, hogy önök is a nem­zeti ügy harezosai. De a mikor önök határozatot hoztak arra nézve, hogy a magyar nyelvet ez idő szerint nem érvényesitik, a mikor önök belenyugodtak a közös jelvények felállításába . . , (Zaj és ellen­mondások a jobboldalon.) Domahidy Elemér: Nem áll! A közös jel­vényekbe nem! Holló Lajos: A miniszterelnök ur mondta! Domahidy Elemér; Az lapsus volt! Később kikorrigálta! Elnök: Csendet kérek ! Lengyel Zoltán: Ügy látom, Domahidy kép­viselőtársamban a nyilatkozási akarat időközön­kint nagyon előtör. Legyen szives t. képviselő­társam egy rendszeres beszéd keretében előadni mondanivalóit. Ha erre hajlandó, én rövidesen be is fejezem beszédemet, hogy a képviselő ur beszédében gyönyörködhessem. Domahidy Elemér: Akkor beszélek, a mikor nekem tetszik! Lengyel Zoltán : És mondják meg önök, nem fogadták-e el a szabadelvű párt mindenkori állás­pontja gyanánt azt, hogy a magyar királynak a magyar hadseregben a magyar nemzettől reá­ruházott felségjog alapján a német nyelvet, vagy akár a hottentotta nyelvet is jogában áll ezred­nyelvül megállapítani ? És ez volt az önök állás­pontja mindig? Hiszen b. Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszter ur sohasem merte azt mondani, hogy a vezérleti és vezényleti nyelv megállapítása felségjog alapján történt, hanem mindig csak azt mondta, hogy czélszerüsóg alapján! OnÖk nemcsak hogy nemzet- és alkotmány­ellenes teóriákat állítottak oda határozatként, hanem meghamisították az önök történetét, az önök múltját is; meghazudtolták azokat is, a kik már helyreigazítással nem élhetnek, mert már nincsenek az élők között, s a kiknek olyan dolgokat adtak a szájukba, a miket azok soha­sem mondtak. Kovács Pál: Deák Ferencz megfordul a sírjában! Lengyel Zoltán; Hát a magyar álláspont győzelme miről Körber miniszterelnök ur azt mondja, hogy »én mint német soviniszta nem töröltetném ki a szememet olyan semmi­ségekkel, és nem elégedném meg olyan semmi­ségekkel, a minőkkel a magyarok megelégedtek« ; azokkal a vívmányokkal t. i, a melyeket ő üres formuláknak jelentett ki. És a mikor önök el­fogadják azon nyomorúságos, hitvány, nemzet­es alkotmányellenes három faktor teóriáját, hogy Magyarországon a magyar királynak, s a magyar országgyűlésnek nincsen joga törvény alakjában a maga jogának határai között hatá­rozni, hanem meg kell előbb az osztrák Heicks­rathot kérdezni arra vonatkozólag, hogy ő mit akar; (Mozgás a szélsöbaloldalon.) akkor, a mi­dőn önök beleegyeznek abba, hogy az ország­gyűlés ex-lex idején is feloszlattassék, és a ház­szabályokat martalékul dobják oda egy kormány szeszélyének, a melyet 40 ember tűzzel-vassal támogat, mig a többieket terrorizálják; és ter­rorizálják az egész szabadelvű pártot: akkor önök a három faktor elméletével azt nevezik nemzeti vívmánynak, a mi megtagadja Magyar­ország önállóságát, szuverenitását, törvényhozási jogát? Azt a képtelenséget hozzák ide, a mely­ről már bebizonyítottam egy alkalommal, hogy ha igaz volna az, a mit gróf Tisza István miniszterelnök ur állit; hogy ha Magyarország egy törvényt hoz, a melyben kimondja, hogy felállítja a külön magyar hadsereget, de ehhez Ausztria hozzá nem járul: akkor ez megbontja a meglevő rendet, de nem hozza létre az uj rendet, azaz nem lesz többé közös hadsereg, de nem lesz többé magyar hadsereg sem? És, t, képviselő urak, ha Ausztria hasonló törvényt hoz, abban az esetben Magyarország, hogy had­sereg nélkül ne maradjon, kénytelen a közös hadsereget fentartani; kénytelen fentartani akkor is, hogyha Ausztria megszűnik, és akkor is, ha a Habsburg-ház megszűnik; sőt akkor is, ha Magyarország megszűnik. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Domahidy Elemér : Egészen mást mondott! Lengyel Zoltán: Igenis, t. képviselőtársam, és az ön kedveért igen szívesen szolgálok hozzá egy kis magyarázattal is. Elnök: Figyelmeztetni vagyok kénytelen a t. képviselő urat . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már megint kezdi! Élénk he­lyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla: Már megint erőszakoskodni akar! Mi a fenét akar már megint! Elnök: A házszabályok alkalmazásához mél­tóztatott szót kérni, de a képviselő ur be fogja látni, hogy most már körülbelül fél órája min­den egyébről beszélt, csak a házszabályok mi­kénti alkalmazásáról nem. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl, Nagy zaj a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents