Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-347
3A7. országos ülés 1903 november 27-én, pénteken, 39Í esti kilencz óráig. Ez egyhuzamban menő ülés, mert hiszen minden embernek, kezdve a leghatalmasabbtól a legutolsó emberig, déli ebédre szüksége van. Az emberi természet megkívánja a maga erejének fentartását. Adnak két órai ebédidőt, mert háromtól ötig, az épen annyit tesz, hogy elmehetnek szépen haza ebédelni. Ez ebódelési idő, vagyis egyenes kimondása annak, hogy nem is két ülés tartatik, hanem meghosszabbittatik az ülés négy órával. Ezt teszi az igen t. többség a házszabály világos rendelkezése ellenére. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Most már, eltekintve az egyes képviselőknek magán- és családügyeitől, a melyekhez utóvégre a képviselői kötelesség betöltésének semmi köze nincs, vannak képviselői kötelességek, a melyek szintén teljesitendők és a melyeknek teljesítését önök ugyanazon időre teszik és a dolog természete is azt hozza magával, hogy ugyanazon idő alatt folyjanak le. Mire való tehát erőltetni azt, hogy egyes képviselőket elvonjanak más, szintén képviselői teendőktől? Ilyenek a bizottsági tárgyalások, a pártértekezletek, a hol szintén képviselői kötelességet kell teljesíteni. Már most azt kérdem én, mikor tartassanak a bizottsági ülések, a melyek előtt most igen sok fontos letárgyalandó é3 niegtanácskozaudó ügyek vannak. (Felkiáltások bal felöl: Éjjel!) ha a t. többség erővel le akarja fogni a képviselők idejét cl. e. 10 tői esti 9-ig? Ez teljes lehetetlenség (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az egyén fizikai erejével szemben, (Igaz! Ugy van! a, bal- és a szélsőbaloldalion.) de másodszor " képtelenség is, mert két helyen egyszerre nem lehetvén, nem tudjuk teljesíteni kötelességünket ugy, a hogy azt tőlünk választóink és az ország érdeke megkövetelik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És aztán, t. képviselőház, hiszen tárgyalás alatt vannak javaslatok. Meglehet a. többség túlnyomó részében olyan, hogy nem foglalkoznak velük, csak szavaznak, de nekünk, ellenzéki embereknek kötelességünk velük foglalkozni, tanulmányoznunk kell azokat, álláspontunkat, elveinket fel kell deríteni a beadott törvényjavaslatok mellett vagy ellen, egyszóval tanulmányozni kell azokat, és önök erre időt nem adnak, mert önöknek tanulmányozásra egyáltalán szükségük nincs, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) egyszerűen megszavaznak tüskön-bokron keresztül minden előterjesztést. Babó Mihály: Az elnök megnyom egy gombot és az automata működik. (Derültség a balés a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Kijön egy skatulya, vagy bemegy ! Barabás Béla: Ha lelkiismeretesen ós az alkotmánynak megfelelően akarjuk a házszabályokat kezelni, akkor lehetetlen, hogy egy ember is legyen, a ki bensejében, — gyakorlati szempontból talán igen, — de bensejében, az alkotmány szempontjából helyeselje azt a törekvést, a mely végzetes törekvésre és lépésre a kormány ragadtatta magát. Nem tételezem föl, mert önöket mindnyájukat csak az a czél vezeti, hogy az obstrukcziót leverjék, semmi más; ez a mellékes körülmény, ez a kicsinyes dolog készteti önöket arra,. hogy teljes vértezesse! nekimenjenek alkotmányunk nagy erősségének, utolsó végvárának, hogy, a mint elnököm mondotta, tisztán kényelmi szempontból lerombolják az alkotmány utolsó védő fegyverét. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Minden reménye nélkül az eredménynek ! Barabás Béla: Azt is hozzáteszem: gondolják talán, hogy mi oly könnyen adjuk meg magunkat? Hisz ez a romboló erőszak nem fog némán eltűretni, nem fogjuk tűrni, ellent fogunk állni abban a tiszta meggyőződésben, hogy alkotmányunkat védjük a törvénytelen erőszakkal szemben, (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melylyel önök keresztülgázolnak mindenen. Ugy tesznek, mint az az ember, ki csak a pillanatnyi élvezetek mámorában sülyed el, a ki nem néz a jövőbe, a ki nem nézi kötelességét családja, hazája tekintetében és minden egyéb tekintetben, a ki csak a pillanatot élvezi, pillanatnyi élvezetnek adja neki magát, bolond fővel megy neki az állapotoknak, rombol (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és e rombolást csinálják önök, mert szétrombolják az alkotmányt. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) T. képviselőház! Hiszen ne a mai, talán pillanatnyi sikereket nézzék önök, a melyek szintén nincsenek meg, de a messze jövőbe nézzenek. Tudják önök, t. képviselőtársaim, hogy nekünk nagy ellenségeink vannak künn a határon túl, talán a határon belül is, nekünk szükségünk van az alkotmányosságnak összes védőbástyáira, azokat meg kell nekünk mentenünk, nem szabad engednünk, hogy azokba bárkik behatoljanak, és hogy azok a bárkik legyenek épen önök, épen magyar emberek, a kiknek egykor nagy szükségük lehet arra. hogy a nemzet jogait, szabadságát és alkotmányát a külső befolyás, a felső hatalom elnyomása ellen megvédjék. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Keserű tanulság lenne ez akkor. Eljöhet az idő, a mikor szivük vágyának teljesülését szeretnék mint magyar emberek, de nem lehet elérni, mert lerombolták, összetiporták utolsó eszközeit, és akkor a külső hatalom fog a preczedensre rámutatni: ime, odaállitlak titeket, küzdjetek, fáradjatok ki elmétekben, gondolkozástokban, de győznie kell annak a hatalomnak, a mely tőlünk idegen, a mely tőlünk csak pénzt, csak áldozatot követel, de még jogunkat sem tudjuk vele szemben érvényesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
