Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

392 3í7, országos ülés 1903 november 27-én, pénteken. Hát, t. képviselőház, igazán alkotmányos szempontból kell ezt a dolgot megítélni, nem abból a kicsinyes szempontból, hogy elnyomják a nemzeti ellenállást, yagy, a hogy Önök nevezik, az obstrukcziót. Én az igen t. miniszterelnök urat felhívom, hogy vegye kezébe a nemzetnek történetét és nézze meg, talál e egyetlenegy esetet, midőn a magyar nemzet támadt fel királya és fejedelme ellen, talál- e egyetlenegy esetet, mikor ő kezdeményezte és követelt királyától jogokat, a melyek a nemzetet meg nem illetik. Nem történt ez meg soha. Hűséges szeretettel, odaadó lelkesedéssel állott mindig a trón mellett és védte azt és hazája jogait. Nessi Pál: Elég, bolond volt! Barabás Béla: És mit talált ezzel szemben ? Nézzék meg a történelem laj>jait, mutassanak csak egyet is a mostani dinasztia összes tagjai között, a kik Magyarország trónján ültek, olyant, a ki nem kísérelte meg eltiporni a nemzetnek szabadságát és jogait, a ki nem tette rá vaskezét arra, hogy bennünket, Magyarországot beleolvaszszon Ausztriába és a kinek nem volt az a törekvése, hogy németté tegyen bennünket. (Igaz! Ugy van! a széísőbaloldalon.) T. képviselőház! Volt egykor az aranybullában a nemzeti ellenállásban hatalmas fegyvere a nemzetnek, ezt is a Habsburgok törölték ki onnan. Mondják meg, miféle más ellenállási fegyverünk van nekünk? Talán a forradalom ? Hiszen azzal kellene felelni erre; de botor ember az, a ki forradalomról beszél, mert a népnek kezébe nem az ellenállásnak gyilkoló véres fegyverét kell adni, hanem meg kell maradnia annál, hogy vér nélkül álljon meg szabadsága és jogai mellett. Ma nem életet kell azért áldozni, nem kell meghalni, de ugy látszik, a többség még csak élni sem tud azért, hogy Magyarország megmaradjon önmagának. (Igaz! ügy van! a széísőbaloldalon.) Hát forradalmat sem csinálunk, nem akarunk, ilyen eszme senkinek agyában nem születhetik meg. Ott van még az ellenállásnak egy eszköze a törvényhatóságok termeiben. De hisz oda is rászállott már a kétségbeesésnek köde, a vidéknek lelkét is átfogta már az a félénkség, a mely elsősorban csak anyagi szempontból itéli meg önsorsát és családjának sorsát. Mindenki azt nézi már: jaj, vájjon a fiamból mi lesz, a vömből mi lesz ? Ezek irányítják őket, és a megyéknek nagyjai már odakünn a vármegyékben nem ugy gondolkoznak, mint egykor, mert alig van néhány vármegye, törvényhatóság, a mely szemben áll azon túlkapásokkal, melyeket Bécsből, Ausztria részéről a magyar kormány közvetítésével kell végigszenvednünk. (Igaz! Ugy van! a széísőbaloldalon.) Itt van a menedék, ez a kis gyenge lap, ez a kicsiny kis házszabály. Ha nincs semmi ellenállási erőnk sem, ha már elvettek mindent, kicsavartak minden fegyvert kezünkből, itt marad még lelkünkben az örökké élő és lobogó láng, a melyet ha önök a házszabályokkal eloltanak, akkor eloltották a nemzet lobogó lángját is a szabad eszmék iránt, akkor elfojtották az érzést, akkor nekünk nincs többé ellenállásunk és nincs más hátra, mint a feltétlen és szomorú megadás. (Igaz! Ugy van! a széísőbaloldalon.) Ennek a házszabálynak az erejével küzdünk mi ma. Hosszú hónapok óta tart már ez a küzdelem és én ugy fogom ezt fel, mint mértékét a nemzeti ellenállás utolsó erejének; az ország lesz az, a mely eldönti a nemzet jövőjét és sorsát. Ha ezt az erőt önök elprédálják, ha önök nem arra igyekeznek, hogy a kardot csavarják ki a kezünkből, hanem a kardot viselő kart is igyekeznek levágni, akkor önök megássák örökre a nemzeti szabadság, önállóság és függetlenség sírját. (Igaz! Ugy van! a széísőbaloldalon.) Hiszen mit csinálunk mi ? A mi ellenállásunk mire iráayul? Semmi egyébre, mint arra, a mihez Istentől és emberektől és mindennemű hatalomtól jogunk és igényünk van, nyelvünket érvényesíteni ebben a hazában és érvényt szerezni zászlónknak és czimerünknek és nyelvünknek a hadsereg keretében is. (Helyeslés a széísőbaloldalon.) Ezzel szemben nekünk másféle ellenállási erőnk nincs, csak a házszabályok védelme, és ha azt sem tudjuk megkapni, ha ezt is kicsavarják kezünkből, akkor mehetünk, akkor nem is kell parlament, ne is beszéljünk parlamentarizmusról, (Elénk helyeslés a széísőbaloldalon.) mert akkor az abszolutizmus legkétségtelenebb jelenségei tolakodtak be ide. Mi ellenállási erőt gyakorlunk, semmi egyebet, nem mondunk mást, csak azt állítjuk oda Bécsnek, ha nem akarod megadni a magyar hadsereg részére a magyar szolgálati és vezényleti nyelvet, jó, mi ellenállunk, nem kapsz pénzt, nem kapsz katonát. (Élénk helyeslés a széísőbaloldalon.) Egyebet nem tehetünk, de ezt megtenni hazafiúi kötelességünk. (Igaz! Ugy van! a széísőbaloldalon.) Ha eltérnénk ettől egy perezre is, ha megijednénk az erős kéztől, vagy a bolond kéztől, az végiggázolna törekvésünkön, megsemmisítené életünk legszebb feladatát, hogy végre-valahára, mikor az alkalom megjött, érvényesüljön a nemzet joga, a nemzet nyelve, diadallal lobogjon zászlónk és czimerünk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ráerőszakolják a közvéleményre, hogy kétségbeejtő állapotok következnek, hogy a gazdasági viszonyok mindinkább hátrább mennek, kár háramlik az országra, ha ez még tovább igy folyik. De vájjon nem voltak-e éhező tömegek akkor is, mikor katonát és pénzt adtunk ? Vájjon akkor nem voltak-e szomorú gazdasági viszonyok ? Azok okozták és okozzák ma is azokat a romlásokat, a melyeket egyesek talán szenvednek, de ha szenvednek is, mi az egyesek kára a nagy nemzeti érdekkel szemben ? Nem kell most, hogy elhagyja üzletét a kereskedő, állását a hivatalnok, nem a hareztérre kell, hogy ménjén. Talán anyagilag egy kevéssé, -tóláü