Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-347
3'i7. országos ülés 1903 nak, mint a t. miniszterelnök urnak a Badeniféle esetet. Mi történt akkor ? Ott is egy napon megjelent az osztrák miniszterelnök, épen akkor az udvartól jött és roppant elteire a fejedelem kegyétől, a mely őt érte, hirdette híveinek, hogy most már ő az u. n. erősebb rendszabályokhoz fog nyúlni. És megkezdődött, t. képviselőház, ott is a házszabályoknak sutba dobása, lerombolása. Bizonyára emlékeznek t. képviselőtársaim arra, hogy Badeni a rendőrséget vitte be a Reichsrathba, a rendőrségnek egész kordona őrizte az elnököt a személyes támadások ellen, Badeninek ezen önkényre való hajlandósága fokról-fokra betegségszerüen növekedett, a mint ez már szokott történni olyan emberekkel, a kik a hatalmat nem tudják megbecsülni; anynyira ment ez, hogy ő rendőrökkel és a hatalom más eszközeivel kívánta eltávolítani a házból az egyes képviselőket és ezen czélja elérése végett minden vadságra, minden erőszakra és minden törvénytelenségre késznek mutatkozott. Hanem egy szép napon, a mikor a legnagyobb erőszakot követte el, egyszerre csak nagy morgás támadt ott a parlament közelében, fellázadt Bécs lakossága és első útja a Burg felé irányult, oda vonult és pedig nem a Grotterkalte hangjai mellett) hanem a Wacht am Éhein hangjai melle ; tt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: •Jól tettéle!) És a mikor a tömeg e nóta hangjai mellett tombolva, kiabálva, lármázva végigvonult Bécs utczáin, megtörtént az, a mi egy félszázad óta — 1848 óta — nem történt meg, hogy t. i. a Btirgnak kapuit ismét bezárták az odatóduló tömeggel szemben. A vihar azután a parlament üléstermében folytatódott. És mivolt mind ennek a vége ? Egynéhány napra rá ugyancsak az udvarnál kellett jelentkeznie Badeni urnak. Önök nagyon jól tudják, hogy mi történt vele. Az az ember, a ki a király kegyétől eltelten és a királynál történt kihallgatása után tanácskozott az elnökkel — ezt jegyezze meg jól a t. elnök ur — és a ki e tanácskozás után határozta el az erőszakos rendszabályok igénybevételét: ugyanazon fejedelem részéről néhány nap múlva a kegyvesztettség legteljesebb és leghatározottabb megnyilvánulásaiban részesült. Hogy Badeni a hangulatváltozásnak ezen egymásután való rettenetes gyorsaságát agyába zárni nem tudta, az ismeretes, mert hiszen tudjuk, hogy ő később elmezavart lett, teljesen elvesztette lelke egyensúlyát és azóta teljesen visszavonulni volt kénytelen a közélettől; az nem tartozik ide. de egy dolog ide tartozik: (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) intő példa az a kormányférfiak, s a parlamentek elnökei számára, hogy semmiféle felső királyi kegy sugaraitól ne engedjék magukat eltántorittatni; a törvényt, a mely egyetlen fegyvere az alkotmánynak és a népszabadságnak, sohase támadják meg és annak megtámadásához és kijátszásához soha segédkezet ne nyújtsanak, november 27-én, pénteken. 389 (Elénk helyeslés és éljenzés a hal- és a szélsöbaloldaloon.) mert ha igy cselekszenek, jutalmat nem találnak, de ha odaszegődnek az alkotmány mellé, akkor legalább a nemzet hálája részükre mindig biztosítva lesz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt akartam ezen alkalommal elmondani, és csak arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék Ugron Gábor t. képviselőtársamnak és barátomnak indítványát elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Barabás Béla: T. ház! Elnök: A házszabályokhoz kivan szólni a t. képviselő ur? Barabás Béla: T. ház ! A házszabályok 203. §-ához kérek szót. Szót kérek pedig ezen szakaszhoz azért, mert másképen nincs alkalmam elmondani véleményemet és felfogásomat azon kétségtelenül alkotmányellenes merénylettel szemben, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyet az igen t. miniszterelnök ur, a többség és a ház elnöke együttesen szövetkezve elkövetnek. (Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) A házszabályok 203. §-át emelem fel mint törvényt, s mint védőeszközt, és kiáltom: gondolják meg, mit cselekszenek; álljanak meg; elég volt és ne tovább; mert ha keresztülgázolnak a házszabályokon, akkor keresztülgázolnak a nemzet ellenállásának utolsó fegyverén is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldaloji.) Én első sorban teljes ridegséggel és szigorúsággal a házszabályok idevonatkozó rendelkezéseit véve szemem elé, és megfigyelve a beterjesztett indítványnak szószerinti szövegét, igyekszem kétségtelenül bebizonyítani azt, hogy sem a miniszterelnök urnak, 3ein, a többségnek, sem az elnöknek nincsen igaza. Ok csak erőltetett eszközökkel igyekeznek arra, hogy az ellenzéket ebben az erős nemzeti, s hazafias küzdelemben kifáraszszák, s megvonják tőle azt az erőt, a mely szükséges arra, hogy a nemzet ellenállási képességét fölfelé is megmutassák, s megmutassák mindenkinek, annál is inkább, mert ezt a nemzeti ellenállást künn maga a közvélemény is teljes mértékben osztja, helyesli és követeli. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A házszabályok 203. §-a a tárgyalásra szánt idő tekintetében három kategorikus megkülönböztetést tesz. Az első megkülönböztetés a 203. §. első bekezdése, a mely világosan azt mondja, hogy a napirend tárgyalására szánt időt a ház állapítja meg. Mert hiszen nem vonja kétségbe senki sem, hogy a midőn a napirendre szánt idő megállapításáról van szó és az kerül tárgyalás alá. akkor ehhez a ház minden egyes tagja hozzászólhat; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) elmondhatja véleményét, s a beszédek elhangzása után a vita berekesztetvén, szavazásra kerül a sor. Midőn ez az idő meghatároz tátott, akkor ez az egész háznak osztatlan tetszésével találkozott; azért nem szólt hozzá senki sem, és a ház akkor megállapította, hogy a napirend
