Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

388 3hl. országos ülés 1903 felfogással legyen a t. ház azon taktika, azon eljárás iránt, a melyet az ellenzék gyakorol, két szempontot nem szabad figyelmen kivül hagynia. Az egyik szempont az, hogy itt nem egy haza­ellenes ellenzék letöréséről Tan szó, hogy itt olyan ellenzéki küzdelemről van szó, mely mind­nyájunk által szeretett hazánk nemzeti irány­zatának megerősítését czélozza, a mely a kö^ös nemzeti aspiráczió, a mely a mi közös nemzeti óhajaink megvalósítására az adott viszonyoknak megfelelő erősebb módszerhez folyamodik. Hiszen, t. képviselőház, itt — mondom — azt a szem­pontot kellett volna elsősorban figyelembe venni, hogy itt olyan akczióról van sző, a melyet, akár helyeslik egyesek, akár nem azt a taktikát, a melyhez folyamodik, azt a módszert a melylyel erejét akarja kifejezni, egy világosan áll: hogy arról az ellenzékről van szó, a melynek erőssége még az egyetlen bástyát képezi Ausztriának Magyarország ellen irányuló örökös támadásai és rombolásai közt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A másik szempont, a melyet figyelembe kellett volna venni, az, hogy nem esik egy szempont alá, hogy mit tesz az ellenzék, és hogy dönt, vagy hogy jár el a többség, mert akárhogy jár el ma az ellenzék, akárhogy mér­legeli a házszabályt, ez csak egy pártnak a fel­fogása és állásfoglalása. De a mit Önök provokál­nak, az a parlamentnek egy döntésében fog meg­nyilatkozni, az tehát már a háznak határozata, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az ezen határozatnak az ünnepélyessége és szentsége mellett vonul ki a nagy közvélemény elé és proklamálja és hirdeti azt, hogy az országgyűlés a törvényt többé nem tiszteli, a törvényt lábbal tiporja és a jogtisztelet többé itt ebben a ház­ban — a hol pedig törvényeket alkotnak — hont nem talál. {Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon,) T. képviselőház! Én emlékszem arra, hogy a mikor itt Khuen-Héderváry Károly miniszter­elnöksége idejében egy igen zajos éjjeli ülés volt, akkor Plósz igazságügyminiszter urat a folyosón körülvette az ellenzéki képviselőknek egy egész csoportja és azt követelte a miniszter úrtól, hogy bocsásson ki nyomban köröző leve­let egyik' egyén ellen, a ki nagyon kiváló mó­don szerepelt abban a megvesztegetési ügyben. És akkor azt mondta a t. igazságügyminiszter ur világosan és hangosan előttem: »Én ezt nem teszem, mert én soha nem fogom engedni, hogy a jogot a politikának feláldozzák, én sohasem fogom tűrni, hogy a jog és igazság eszméit po­litikai czélokra használják fel.* Ezt mondta akkor az igazságügyminiszter ur. Én magam odamentem, s azt mondtam, hogy elismerésemet fejezem ki ezért a felfogásáért, de elvárom tőle, hogy mint Magyarország igazságügyminisztere és mint a jog- és igazságnak őre, minden alka­lommal, a hol támadás fog intéztetni a jog és igazság eszméje ellen, ezen helyes felfogását és helyes elvét mindenütt hirdetni fogja. november 27-én, pénteken. Hát, t. ház, annál meglepőbb most, hogy ma, midőn ezt a vehemens és kimondhatatlanul súlyos támadást intézik a házszabályok ellen, a melyek pedig szintén törvény jellegével bírnak, s a melyek szintén a parlament tanácskozásá­nak, a törvények meghozásának alapját képe­zik, a t. igazságügyminiszter ur, a ki a kabi­netnek tagja, ezzel szemben nem foglal állást és nem siet az ő hirdetett elve szerint, hogy ezt a megtámadott jogot és igazságot akkor, a mi­kor itt is a jogot politikai czélokra akarják fel­használni, megvédje. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Méltóztassék, t. ház, elhinni, — nem fo­gom tovább igénybe venni szives türelmüket (Halljuk! Halljuk!) — méltóztassék elhinni, hogy az, a mihez most a t. túloldal hozzáfog és a mihez a t. elnök ur is segédkezet nyújt, a házszabályoknak ezen kijátszására, igen vesze­delmes dolog. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) S itt hiába hivatkozik a t. miniszterelnök ur arra, hogy ő ellenkezőleg, nem. a szólásszabad­ság ellen cselekszik, hanem azt mondja, a szó­lásszabadság mellett foglal állást, mert hiszen az ellenzéknek még több módot akar nyújtani arra, hogy beszélhessen, mozoghasson. Eszembe jut, t. képviselőház, a miniszterelnök urnak ezen felfogásával szemben az a roppant szomorú és megdöbbentő jelenet, a mikor a modern bün­tető igazságszolgáltatásban az elítélten végre­hajtják a halálbüntetést. Ott is megjelenik most a modern felfogás szerint egy fekete szalon­öltözetbe burkolt ur, a kinek azután az első ténye az, hogy a delikvensnek nyakára egy kötélhurkot tesz, a mikor ezt a kötélhurkot rá­tette, igaz, hogy ő nem tesz többé semmit az illető életének kioltására, mert ahhoz azután, hogy a kötelet valaki meghúzza, ahhoz, igen t. miniszterelnök ur, ott van a pribék, a ki ezt teljesiti. És a mikor ez megtörtént, t. ház, akkor mi következik? Az a szegény delikvens, mikor a hurok már a nyakán van, az életmegnyilvá­nulásnak minden mozzanatát végigcsinálja, mert hiszen a nyelvét öltögeti, a kimúlni készülő test izmai is rángatóznak még, verejték ül ki hom­lokára, mindmegannyi jele az élet megnyilvánu­lásának, sőt — hiszen ilyen esetek alkalmával a lapokban is olvassuk — az a hóhér kiveszi a zsebkendőjét és nagy kegyelettel és emberszere­tettel letörli a verejtéket, a kimulófélben lévő elitélt homlokáról. Nohát, t. ház, ilyen az az életnyilvánulás, a melyet az ellenzékkel szemben hirdet a t. miniszterelnök ur, a mikor a dél­utáni ülések proponálásával minél több hozzá­szólásra akar módot adni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De mindez nem használ, t. miniszterelnök ur, és én figyelmébe ajánlom a t. miniszterelnök urnak, hogy még egyetlen államférfiuuak ' sem vált hasznára, a mikor az ő czéljai elérése vé­gett törvénytelenségekhez folyamodott. Emléke­zetébe idézem ennek tanúságául ugy a t. háZ"

Next

/
Thumbnails
Contents