Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

388 3hl. országos ülés 1903 felfogással legyen a t. ház azon taktika, azon eljárás iránt, a melyet az ellenzék gyakorol, két szempontot nem szabad figyelmen kivül hagynia. Az egyik szempont az, hogy itt nem egy hazaellenes ellenzék letöréséről Tan szó, hogy itt olyan ellenzéki küzdelemről van szó, mely mindnyájunk által szeretett hazánk nemzeti irányzatának megerősítését czélozza, a mely a kö^ös nemzeti aspiráczió, a mely a mi közös nemzeti óhajaink megvalósítására az adott viszonyoknak megfelelő erősebb módszerhez folyamodik. Hiszen, t. képviselőház, itt — mondom — azt a szempontot kellett volna elsősorban figyelembe venni, hogy itt olyan akczióról van sző, a melyet, akár helyeslik egyesek, akár nem azt a taktikát, a melyhez folyamodik, azt a módszert a melylyel erejét akarja kifejezni, egy világosan áll: hogy arról az ellenzékről van szó, a melynek erőssége még az egyetlen bástyát képezi Ausztriának Magyarország ellen irányuló örökös támadásai és rombolásai közt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A másik szempont, a melyet figyelembe kellett volna venni, az, hogy nem esik egy szempont alá, hogy mit tesz az ellenzék, és hogy dönt, vagy hogy jár el a többség, mert akárhogy jár el ma az ellenzék, akárhogy mérlegeli a házszabályt, ez csak egy pártnak a felfogása és állásfoglalása. De a mit Önök provokálnak, az a parlamentnek egy döntésében fog megnyilatkozni, az tehát már a háznak határozata, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az ezen határozatnak az ünnepélyessége és szentsége mellett vonul ki a nagy közvélemény elé és proklamálja és hirdeti azt, hogy az országgyűlés a törvényt többé nem tiszteli, a törvényt lábbal tiporja és a jogtisztelet többé itt ebben a házban — a hol pedig törvényeket alkotnak — hont nem talál. {Ugy van! Ugy van! a baloldalon,) T. képviselőház! Én emlékszem arra, hogy a mikor itt Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöksége idejében egy igen zajos éjjeli ülés volt, akkor Plósz igazságügyminiszter urat a folyosón körülvette az ellenzéki képviselőknek egy egész csoportja és azt követelte a miniszter úrtól, hogy bocsásson ki nyomban köröző levelet egyik' egyén ellen, a ki nagyon kiváló módon szerepelt abban a megvesztegetési ügyben. És akkor azt mondta a t. igazságügyminiszter ur világosan és hangosan előttem: »Én ezt nem teszem, mert én soha nem fogom engedni, hogy a jogot a politikának feláldozzák, én sohasem fogom tűrni, hogy a jog és igazság eszméit politikai czélokra használják fel.* Ezt mondta akkor az igazságügyminiszter ur. Én magam odamentem, s azt mondtam, hogy elismerésemet fejezem ki ezért a felfogásáért, de elvárom tőle, hogy mint Magyarország igazságügyminisztere és mint a jog- és igazságnak őre, minden alkalommal, a hol támadás fog intéztetni a jog és igazság eszméje ellen, ezen helyes felfogását és helyes elvét mindenütt hirdetni fogja. november 27-én, pénteken. Hát, t. ház, annál meglepőbb most, hogy ma, midőn ezt a vehemens és kimondhatatlanul súlyos támadást intézik a házszabályok ellen, a melyek pedig szintén törvény jellegével bírnak, s a melyek szintén a parlament tanácskozásának, a törvények meghozásának alapját képezik, a t. igazságügyminiszter ur, a ki a kabinetnek tagja, ezzel szemben nem foglal állást és nem siet az ő hirdetett elve szerint, hogy ezt a megtámadott jogot és igazságot akkor, a mikor itt is a jogot politikai czélokra akarják felhasználni, megvédje. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék, t. ház, elhinni, — nem fogom tovább igénybe venni szives türelmüket (Halljuk! Halljuk!) — méltóztassék elhinni, hogy az, a mihez most a t. túloldal hozzáfog és a mihez a t. elnök ur is segédkezet nyújt, a házszabályoknak ezen kijátszására, igen veszedelmes dolog. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) S itt hiába hivatkozik a t. miniszterelnök ur arra, hogy ő ellenkezőleg, nem. a szólásszabadság ellen cselekszik, hanem azt mondja, a szólásszabadság mellett foglal állást, mert hiszen az ellenzéknek még több módot akar nyújtani arra, hogy beszélhessen, mozoghasson. Eszembe jut, t. képviselőház, a miniszterelnök urnak ezen felfogásával szemben az a roppant szomorú és megdöbbentő jelenet, a mikor a modern büntető igazságszolgáltatásban az elítélten végrehajtják a halálbüntetést. Ott is megjelenik most a modern felfogás szerint egy fekete szalonöltözetbe burkolt ur, a kinek azután az első ténye az, hogy a delikvensnek nyakára egy kötélhurkot tesz, a mikor ezt a kötélhurkot rátette, igaz, hogy ő nem tesz többé semmit az illető életének kioltására, mert ahhoz azután, hogy a kötelet valaki meghúzza, ahhoz, igen t. miniszterelnök ur, ott van a pribék, a ki ezt teljesiti. És a mikor ez megtörtént, t. ház, akkor mi következik? Az a szegény delikvens, mikor a hurok már a nyakán van, az életmegnyilvánulásnak minden mozzanatát végigcsinálja, mert hiszen a nyelvét öltögeti, a kimúlni készülő test izmai is rángatóznak még, verejték ül ki homlokára, mindmegannyi jele az élet megnyilvánulásának, sőt — hiszen ilyen esetek alkalmával a lapokban is olvassuk — az a hóhér kiveszi a zsebkendőjét és nagy kegyelettel és emberszeretettel letörli a verejtéket, a kimulófélben lévő elitélt homlokáról. Nohát, t. ház, ilyen az az életnyilvánulás, a melyet az ellenzékkel szemben hirdet a t. miniszterelnök ur, a mikor a délutáni ülések proponálásával minél több hozzászólásra akar módot adni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De mindez nem használ, t. miniszterelnök ur, és én figyelmébe ajánlom a t. miniszterelnök urnak, hogy még egyetlen államférfiuuak ' sem vált hasznára, a mikor az ő czéljai elérése végett törvénytelenségekhez folyamodott. Emlékezetébe idézem ennek tanúságául ugy a t. háZ"