Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-347
3 ! i7. országos ülés 1903 november 27-én, pénteken. 387 parallel ülések legyenek-e vagy sem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Mert ha abban talán eltérők is lehetnek a nézetek, hogy a ház maga elhatározhatja-e az ellenzék ellenzése daczára is, hogy parallel ülések legyenek, akkor is még mindig vitán felül áll és a szólásszabadságnak legfragransabb megsértését képezi és az elnöki széknek az elnök által való legerősebb megtámadását képezi, hogyha ezen kérdés felett a t. ház vita nélkül kivan határozni és elzárja a képviselőket attól a jogtól, hogy az indítványhoz hozzászólhassanak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt van előttem a 203. §., t. képviselőház, a melynek első bekezdése azt mondja (olvassa) ; »A napirend tárgyalására szánt időt, valamint az interpellácziók megtételének és az azokra adandó válaszok meghallgatásának idejét időrőlidőre a ház állapítja meg.« A t. elnök ur konstatálta azt, hogy ezen országgyűlés ülésszakának elején ez igenis megtörtént és erre nézve a ház a tiz órától két óráig való időt állapította meg. Már most mit mond a második bekezdés, t. ház. Azt mondja: »Ezen határozat megváltoztatását czélzó minden indítvány a ház elnökénél írásban adandó be, általa a háznak azonnal bejelentendő és a bejelentést követő ülés végén vita nélkül egyszerű szavazással döntendő el.« Ez tehát minden megszorítás nélkül azt mondja, hogy a háznak ez a határozata nem terjed ki az országgyűlés összes ülésszakaira, hanem megváltoztatható és az ilyen indítvány felett vita nélkül kell a háznak határozni. Lehet tehát rövidebb időt kitűzni, lehet az időszak dolgában változtatni, pl. az országgyűlés elején azt mondani, hogy délelőtt legyenek az ülések, lehet ugyanannyi időtartamra délutánra tenni át az üléseket. (Ugy van! a szélsobalóldahn.) Lehet más tekintetben is, pl. az interpellácziókkal kapcsolatban szintén változtatni ezen a határozaton. Csak egy tekintetben állapit meg világos korlátot a házszabály: azt mondja t. i., ha azonban a ház az időtartamot, a melyet az országgyűlés elején meghatározott, ki akarná nyújtani, akkor az ülés idejének meghosszabbítása egy óránál tovább nem terjedhet. Ez az egyik feltétel. A másik feltétel az, hogy ez a meghosszabbítás csak egyes törvényjavaslat vagy a költségvetés tartamára terjedhet; a harmadik pedig, hogy ez a meghosszabbítás csak egyszer történhetik. Tehát ez a három korlátozó szabvány van a házszabályokba belefektetve. Már most, hogy áll a parallel ülés indítványával szemben a házszabály ? Látjuk, hogy azt, hogy az egyes ülés idejét meghosszabbítjuk, maga a házszabály korlátozza azzal, hogy egy órán túl az a meghosszabbítás nem terjedhet. Micsoda rabulisztikus érvelés, micsoda veszedelmes jogelmélet tehát az, ha valaki azt mondja, hogy igaz, hogy egy óránál hosszabb nem lehet, de mi nem az ülést akarjuk újból meghosszabbítani? Ebben igazuk van, mert hiszen az egy másik ülés, a mely uj megnyitással és bezárással jelentkezik. De hogyha a kevesebbhez, ahhoz t. i,, hogy az ülés idejét meghosszabbitsuk, a házszabály tilalmat statuál, akkor ezzel a szövegezéssel és szellemmel szemben arról beszélni, hogy a parallel ülések dolgában ez a szabvány nem áll, minden jogi gondolkozásnak egyenesen feje tetejére való állítása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olyannyira jogsértésnek jelentkezik ez a felfogás, hogy az embernek kételkednie kell, hogy a jognak, a törvénynek és a házszabálynak ilyen magyarázásához hozzájárul-e a jóhiszeműség vagy sem? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De a legcsodálatosabb elméletet a t. ház előtt maga a t. elnök ur fejtette ki, a midőn azt mondta, hogy ő azért foglal állást a parallel ülések mellett, mert a házszabály nem ellenkezik a parallel ülésekkel. De hogy miért rendelte ő el erre az indítványra az egyszerű szavazást vita nélkül, ezt a t. elnök ur a mai napig egy árva szóval indokolni nem tudta,.de nem is indokolhatja. De, t. ház, ha egy parlament elnökének nincsen módjában az, hogy először vagy dispozitiv intézkedésekre hivatkozhassak, hogy t. i. disponál valahol a házszabály, vagy ha ez nincsen, hogy hivatkozbassék arra, hogy a 203. §. világosan a parallel ülésekre is vonatkozik, — a mint ők maguk mondják, hogy nem vonatkozik, a mint nem is vonitkozhatik, mert hiszen disponál az interpellácziókkal kapcsolatos időkről, disponál az ülés meghosszabbításáról, de másról nem, — ha tehát ők maguk erre az álláspontra helyezkednek, akkor az első, a mit elvárhattunk volna az elnök úrtól, az, hogy ennek a felfogásnak konzekvencziáit levonja ugy, a mint Ugron G-ábor indítványa szól, engedje báró Podmaniczky Frigyes indítványát rendes indítványként tárgyaltatni, és a ház az indítvány felett házszabályszerüleg és törvényszerüleg döntsön. T. képviselőház! Az elnök ur tegnap, mikor itt a házszabályvita megindult, a mikor tehát kételyek keletkeztek a házban, hogy ez az indítvány szubszummálható-e a 203. §. alá, a mikor világossá vált, hogy a 203. §. szövege szerint is ez az indítvány ezen szavazási mód szerint nem dönthető el, a mikor maga az elnök ur is csak negatív alakban mondta azt, hogy nem ellenkezik a házszabályokkal, de dispozitiv intézkedésre nem hivatkozhatott: akkor a legsúlyosabb merényletet és támadást, a melyet csak lehet intézni a parlament ellen, elköveti azzal, hogy elrendeli egyszerűen, minden vita nélkül a szavazást, a melyhez még csak névszerinti szavazás sem járulhat. Ennek méltatására én kellő szót nem találok. (Ugy van! Ugy yan!) És ez igen szomorú jelenség, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldahn.) mert akármilyen 48*
