Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-347

386 3*7. országos ülés 1903 jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz uta­sittatik. Mielőtt a napirendre térnénk át, jelentem, hogy Rátkay képviselő ur kért a napirend előtt szót. Rátkay László: T. ház! A tegnapi ülés vé­gén, fent az elnöki emelvényen ezeket a szava­kat mondottam az elnök úrral szemben: Ez nem igazság. Kétségtelen, hogy ezek a szavak nem voltak egyebek, mint az általam érzett igazságnak kitörése. Ebben a tekintetben vál­toztatni semmit nem akarok; azonban készség­gel elismerem azt, hogy hibáztam, midőn ott fennt azon a helyen mondottam ezeket a szava­kat, hol tegnap mint tisztviselő voltam, hol te­hát sem tetszésnek, sem nemtetszésnek kifeje­zést adni nem lehet. (Helyeslés.) Elnök: A napirend előtt még Horváth Gyula képviselő ur kért szót. Horváth Gyula: T. ház ! Az én felszólalásom tulajdonképen tárgytalanná vált Holló Lajos képviselő ur felszólalása folytán, a ki kimutatta ugyanazt, a mit én is kimutatni szándékoztam, hogy t. i. tegnap az igen t. elnök ur rendreuta­sitása, mely csekélységemre vonatkozott és akkor történt, midőn Ugron Gábor képviselő ur be­szélt, nem azon a czimen történt, a mint a ház­szabályok értelmében történnie szabad lett volna. Ennélfogva tiltakozni kívánok a hamis czimen történt rendreutasitás ellen. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: A t. képviselő urnak ebben a tekin­tetben épugy nincs igaza, mint Holló képviselő urnak. A 255. §. második kikezdése ugjanis azt mondja: »Ha az illető tag a rendzavarást foly­tatja és rögtöni intézkedés szüksége nem forog fenn. . . .« Miután azonban ebben az esetben rögtöni intézkedés szüksége forgott fenn, épen azért én a házhoz kérdést intéztem a jegyző­könyvi megrovás alkalmazása tárgyában. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hentaller Lajos: Beszéd közben nincs joga rá! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Én csak azzal egészítem ki az elnök ur előadását, hogy ugyanez az eljárás követtetett szeptember hó 24-én Barabás Béla képviselő úrral szemben, a ki ellen szintén közbeszólás gyanánt elhangzott kifejezéséért jegyzőkönyvi megrovás alkalmaztatott. Ez, azt hiszem, a mint akkor is helyes volt, most is helyes volt. (Elérik helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: A házszabályokhoz szólás czimen szót kért Visontai Soma. Visontai Soma: T. képviselőház! Az adott viszonyok között a többség irányában való leg­nagyobb tiszteletadásnak kell tekintetnünk . . . (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Ne beszélj, mig nincs csend! Hadd men­jenek ki!) Elnök (csenget): Csendet kérek! november 27-én, pénteken. Visontai Soma:.. . hogy vitát fűzünk ahhoz az indítványhoz, a melyet báró Podmaniczky képviselő ur az elnök úrhoz benyújtott. Mert hiszen ezzel azt a jelleget és látszatot óvjuk mi meg, a kik a házszabályokhoz hozzászólunk, hogy itt a parlament egy olyan pártjáról van szó, a mely talán a házszabályoknak helytelen magyarázata, talán helytelenül megalakult meg­győződése folytán bár rést üt a házszabályok erősségein, de a melyet esetleg még az érveknek erősségeivel meggyőzni is lehet. Talán jól is van ugy, hogy mi erre a feladatra vállalkozunk és a házszabályokhoz hozzászólunk és megóvjuk — addig legalább, a mig lehet — az ország szine előtt azt a tudatot, hogy itt a törvényhozásnak többsége még sem alkalmas arra, hogy az al­kotmánynak legnagyobb biztosítékai lerombolá­sához tudatosan segédkezet nyújtson. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És jó ez azért is, mert hi­szen, ha itt, ebben a házban nem tisztelik a törvényt, akkor a törvények iránt való ez a tiszteletlenség mint egy romboló vihar vonul végig az országos intézményeken. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pusztító munkát végez mindenütt ott, a hol a törvény tisztelete, a jog respektálása, a hol az alkotmányosság iránti ér­zék . . „ (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Csendet kérünk!) Bakonyi Samu: Menjenek ki, a kik társa­logni akarnak! (Elnök csenget.) Visontai Soma: Jó, ha legalább mi addig, a meddig lehet, megóvjuk a parlement jóhiszemű­ségét legalább a törvények tisztelete dolgában; mert hiszen, ha itt a képviselőházban a törvény többé nem szent, akkor mit mondjanak mind­azok a fórumok az országban mindenütt, a hol a törvények tiszteletén nyugszanak a jogszolgál­tatás, személyes szabadság, a közigazgatásnak biztonsága és mindaz, a mi jogállamban a leg­nagyobb szentséget és a legbiztosabb támaszt képezi. (Iggz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, én mondom ezt azért is, mert hiszen a házszabályok idevonatkozó sza­kaszai különben is oly világosak, hogy mi még az utolsó perczben sem mondunk le arról a re­ményről, hogy a t. háznak a túlsó oldalán ülők a végén mégis letérnek arról az útról, a melyre most ráléptek és talán elhagyják azt a vesze­delmes lejtőt, a melyre a benyújtott inditvány­nyal a háznak egyik t. tagja rálépett. (He­lyeslés a szásöbaloldalon.) Már tegnap, t. képviselőház, mindazok a t. képviselőtársaim, a kik a házszabályokhoz hozzá­szóltak, és különösen Apponyi t. képviselőtár­sam, egész világosan magyarázták meg, hogy a 203. §-nak egyetlenegy bekezdése sem alkalmas arra, hogy a ház ugy döntsön, hogy itten pár­huzamos üléseket tarthassunk. Nem alkalmas pedig különösen arra — és azt hiszem, hogy ez a vitának a döntő pontja, nem alkalmas ez a szakasz arra, hogy vita nélkül, tehát egyszerű szavazással döntsön a t. ház arról, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents