Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

•M6 országos ülés 1903 november 26-án, csütörlökön. 3?;s között kell, hogy fennálljon. (Helyeslés a balés a szélsöbáloldalon.) Ha nem lehet bizni marói-holnapra egy hatalmon lévő pártban, a mely évtizedek óta tartja a hatalmat a kezében, akkor megszűnik minden érintkezés, megszűnik minden bizalom és akkor az ellenzéknek nem marad más hátra, mint harczolni a végletekig és megvédeni az alkotmány bástyáit ugy, a hogy tudja. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Mert nincsen biztosítékunk, t. miniszterelnök ur, hogy ön — és itt mentenem kell a t. miniszterelnök urat — elragadtatva azon szolgalelküségtó'l, a melyet azok tanúsítanak, a kik a háta mögött állanak, a míg a hatalmon van és biztatják, hogy csak menjen tovább azon a lejtőn, a melyre talán rá nem lépne, hogyha saját ereje, saját meggyőződése szerint és a saját talpán állva intézné a dolgokat: (Helyeslés a balés a szélsöbáloldalon.) hogy ön nem fog ezen az utón tovább menni. / B. Kaas Ivar: Épen ugy, mint Bánffynál! Rakovszky István: Az ellenzék adott, de az ellenzék nem kapott semmit ebből a harczból, csak biztosítani akarta azt, a minek a birtokában volt, de ezt az inventáriumot kisebbíteni, megnyirbálni, csorbítani, szűkebb keretekre szorítani, hacsak öngyilkosságot az ellenzék elkövetni nem akar, megengednie nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a néppárton és a szélsöbáloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is engedjük !) De, t. képviselőház, én a t. elnök úrhoz fordulok. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Falra borsó!) Pap Zoltán: Marsrutája van neki! (Zaj.) Elnök: Pap Zoltán képviselő urat rendreutasitom! Zboray Miklós: Ez a folytonos rendreutasitás már kezd unalmassá lenni.

5 Rakovszky István: Azt mondtam, t. elnök ur, hogy ahhoz a fordulóponthoz értünk, a melyet én jeleztem akkor, a mikor bucsut vettem gróf Apponyi Alberttól leköszönő levelének bemutatása alkalmával. Ahhoz a ponthoz, a hol az alkotmánynak a biztositéka az elnök urnak a kezébe van letéve. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De nem jó kezekbe.') A t. miniszterelnök ur nem tudja énnekem megmagyarázni és nem tudja nekem kimutatni, hogy ez az indítvány a házszabályok 203. §-ának második bekezdése alá tartozik. Ha pedig tovább megyek okoskodásomban a vitatkozás megkönnyítése kedvéért, feltéve, de meg nem engedve, hogy ez kétes lenne, a mit szintén tagadok, hát akkor, t. elnök ur, a mikor a szólásszabadságról volna szó, a mikor az alkotmánynak egy biztositékáról volna szó, én meg nem engedhetném, hogy ez a házszabály megszorító értelemben magyaráztassék. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbáloldalon és a néppárton.) A t. elnök ur szép szavakat mondott akkor, a mikor az elnöki széket elfoglalta. (Felkiáltások a néppárton és a szélsöbáloldalon: Csak frázis volt!) Én akkor el voltam ragadtatva és közbeszóltam: De ugy is legyen! Hát a t. elnök ur a háznak egy határozata következtében foglalta el akkor helyét és hogy mily értelemben vitessenek a házszabályok, arra egyhangúlag hoztunk határozatot és ez a határozat akként szól, hogy ugyanabban a szellemben, ugyanabban a törvénytiszteletben, ugyanazzal a meleg érzéssel az alkotmány és a közszabadságok iránt kezeltessenek azok, mint kezelte azokat gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbáloldalon és a néppárton.) Holló Lajos: Ez sem köti őket, csak öt napig volt kötelező ! Rakovszky István: Hogy ha a t. miniszterelnök ur ellenkező nézetben van, én ezt annak a rovására irom, hogy a t. miniszterelnök ur egy többségnek a vezére és Isten mentse meg őt barátaitól, — azt láttuk ma — ellenségeitől majd magamagát fogja megvédeni. És ennek oka az, hogy a többségnek ily nézetei vannak, miszerint odaragadtatja el magát, hogy a háznak a határozata, a mely ellen neki nem volt akkor kifog elnököt nem köti. Nem köti a törvény szerint. Elismerem, De köti az erkölcs, köti a becsület és az alkotmányos szellem szerint. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Két garancziája van még az alkotmánynak: a sajtószabadság és a szólásszabadság. (Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Nem állnak a sajtó élén olyan tiszta jellemű, magasztos ideálokért harczoló, a pénzt megvető emberek, mint Kossuth Lajos, Dessewffy Aurél, Szalay László, Kemény Zsigmond, a kik a sajtónak nemcsak napszámosai, de mártírjai is voltak, A szabadsajtó akkor mártiromságot jelentett, a mely örökzöld babért font az ő fejükre. De a mai sajtókezelők — tisztelet a kivételeknek, — a mint a minap egy kollégájuk mondotta, megvásárolhatók, megkaphatok. (Igaz! Ugy van ! balfel'il.) A törvényszék előtt mondták ezt és senkinek sem volt ellene kifogása. Senki sem állt ki, hogy azt mondta volna: ez nem igaz! Ilyen sajtó — ismétlem: — tisztelet a kivételeknek — nem képezi az alkotmánynak bástyáját! (Igaz! Ugy van! bal)elől.) Naprólnapra változtatják véleményüket. Ma uszítják az obstrukcziót, holnap lebunkózzák. Ma a harcz mellett szólnak, holnap ellene. Miért? Két okuk lehet csak. Vagy az agyvelő meghibbanása, akkor nem valók a vezetésre. De nem hiszem, hogy ez lenne az ok. Inkább a másodikat fogadom el, mert ha rájuk nézek, azt látom, hogy fürgék és azt hiszem, más csengő dolgok vezetik őket: a Márkus-téri galambok kukoriczája. (Igaz.' Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon. Derültség. Egy hang a középen: Olvassa el a lapokat holnap!) Hogy holnap olvassam el a lapokat? Megteszem, Hiszen már akkoriban próbálkoztak