Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

november 26~án, csütörtökön. 374 346. országos ülés 1903 n engem kérdőre vonni és én érdemük szerint feleltem is az uraknak. De mikor báró Fejérváry még keményebbet mondott nekik, mint én, meghunyászkodtak és moczczanni sem mertek azért, mert ő kormányszéken volt. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Az ellenzékivel hó'sieskedni szerettek volna. Az egyik alkotmánybiztositék tehát nincs meg A másikat, a szólásszabadságot ennélfogva a végletekig kell megvédenünk. (Helyedé* a balés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A szólásszabadsággal birunk még egyedül ellenállást kifejteni. A szólásszabadság az egyetlen, a melylyel még önzetlenül irányítani tudunk, mert akármit mondjanak odaát, azt az egyet nem vonhatják kétségbe, hogy miközöttünk megvásárolható nincs. Ha miközöttünk haszonleső lenne, ha közöttünk olyan lenne, a ki az ő előnyeit nézi, akkor nem ülnénk itt és nem harczolnánk, hanem félrehúzódnánk, vagy (a jobboldal fele mutat) ott ülnénk. (Éljenzés balfelöl.) T. képviselőház! A szólásszabadságot kell megvédenem a t. miniszterelnök' úrral szemben. azaz pardon: báró Podmaniczky Frigyessel szemben. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Szegény! Zaj jobbfelöl.) Kérem, egész tisztelettel meghajlok báró Podmaniczky Frigyes személye ós ősz haja előtt, de nem engedem meg, hogy ősz haj, derék múlt feljogosítson valakit, hogy napjai alkonyán szentségtörő kezekkel az alkotmányos biztosítékokat, (Elénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) a melyeknek fentartása a mi érdekünk is, bántsa, aláásni kívánja. T. képviselőház! Ha áll az, a mit a t. miniszterelnök ur mond, hogy a 203, §, második bekezdése értelmében parallel üléseket elrendelni jogosítva van, akkor mi annak a praktikus következménye? A t. miniszterelnök ur feláll és beterjeszt egy indítványt, a mely azt mondja, hogy négy órától 11-ig lesz parallel ülés. Az egy órai időköz palástolja azt, hogy a rendes ülést meghosszabbítja, a mit pedig nem lehet. Másnap felkel valaki itt és azt mondja, hogy ez épen olyan ülés ezen felfogás szerint, mint az első és indítványozza a meghosszabbítást éjfélig. Éjfélig az ellenzékre nézve kellé metlen, nem tetsző napirend-indítványt terjesztenek be, a mely ellen kénytelen az ellenzék Bikra szállani és igy aztán egy perennális ülés tartható azon a czimen, hogy a napirendet meg akarja állapítani, sőt ugy teheti, hogy odaátról szónokoltat az ellenzék ellen mindig a napirend megállapítása, házszabályok czimén, személyes felszólalások czimén, ugy, hogy ebből nem következhetik egyéb, mint az ellenzék kimerülése, a szólásszabadságnak kimerülés által való megfőj tása. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Én nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur erre a lépésre szánta el magát. Elvbarátaink és én távol tartottuk magunkat az obstrukcziótól. (Mozgás a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én hivatkozom Széll Kálmánra és gróf KhuenHéderváry Károlyra, részt vettünk-e azon vitákban, felszólaltunk-e egyszer, bátorítottunk-e valakit, nem tettük-e épen . . . Hiába mosolyog a t. miniszterelnök ur, ne méltóztassék a politikai egyenességet, a politikai őszinteséget csak annak a miniszterelnöki széknek privilégiuma gyanánt tartani. A mit mondok, őszintén mondom. Gr. Tisza István miniszterelnök: Gróf Zichy János lemondása! Azon nevettem. Rakovszky István : Gróf Zichy János lemondása a legutolsó időkben történtekre vonatkozott és vonatkozik, t. miniszterelnök ur. nem a pártra, hanem azokra, a kik a pártból résztvettek az obstrukczióban, ez egy-két képviselő, de ebből fegyvert kovácsolni egy egész pártra nézve, a mely ezt nem tette, perhorreszkálta, akarta a jó kibontakozást, ebből fegyvert kovácsolni, t. miniszterelnök ur, nem felel meg annak a lovagiasságnak, a melyről beszélt. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) T, miniszterelnök ur, mi akartuk és akarjuk a kibontakozást. Kubik Béia : Kapczabetyár az, nem lovagias ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Elnök: Kubik Béla képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky istván; T. miniszterelnök ur! Ebből kibontakozás nem lesz. Kibontakozni, ha magyar emberekkel akar végezni, békességgel, szép szóval, igazsággal, (Mozgás a jobboldalon.) törvényes utón lehet. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. miniszterelnök ur, a mint a paktum megkötése alkalmával a t. miniszterelnök ur soha sem hordotta a béke olajágát, hanem mindig a csóvát, ugy ezzel is ebbe a házba csóvát dobott be, (Úgy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) a melyet könnyű volt bedobni, de nehéz lesz kivenni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem fog ez czélhoz vezetni, ezt én tisztán látom, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) az ellenkezőjét éri el. Az ellenzék, a melynek egyik-másik része félreállt meggyőződésből, mert nem helyeselte ezt az obstrnkcziót, most kénytelenitve lesz összetartani, (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) kénytelen lesz kezet fogni és ellenállani ennek a merényletnek, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) ennek a támadásnak, melynek oly mérhetlen következményei lehetnek, mely oly veszélyeket hozhat az országra és alkotmányra nézve, a melyeket ha a legelső lépésnél meg nem gátolunk, akkor felettünk fognak keresztülgázolni, eltemetve törvényt, alkotmányt! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. miniszterelnök ur! Az ön eljárása emlékeztet engem arra, a mit a franczia forradalom hires írójánál, Taine-nél olvastam, a ki művének bevezetésében azt mondja: »A szabad-