Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

372 546'. országos ülés 1903 november "26-án,- csütörtökön. attól függ, mily mérvben biztosittatnak és adandnak meg a közélet szanálására nézve kifejezett kívánalmak — de a módosítás a szólásszabadságot nem érintheti. (Zaj jóbbfelol. FelMáltások : Ez sem érinti!) Barabás Béla: Ez az egyéni szabadságot is érinti, nemcsak a szólásszabadságot! Ivánka Oszkár: Nem sérti, hiszen beszélni lehet éjszaka is! Rakovszky István: Január 27-én boldogult Horánszky Nándor egy elaborátumot adott be az ellenzéknek, a hol a feltételek ki voltak fejtve és a legelső' pont volt valamennyi kérdésben a junktim. (Olvassa): »6. A házszabályok a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat elfogadása után a szólásszabadság korlátozása nélkül kiigazíthatók.« Tehát ezáltal is beigazolható az, hogy az ellenzék akkor mindig azon az állásponton állott, hogy a szólásszabadságot korlátozni a házszabályok revíziójánál nem szabad. De, t. képviselőház, itt vannak azon tárgyalások, melyek már Széll Kálmán bevonása után történtek. Itt a 6. pont a következőket mondja (olvassa): »A házszabályok módosítására nézve kijelentjük, hogy a közölt módosításokhoz nem járulhatunk, készségünket jelentjük azonban arra, hogy a curiai bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslat letárgyalása után a házszabályoknak némely rendelkezéseit revízió alá vegyük oly czélból, hogy annak kirívó hiányai és a sikeres tárgyalásokat hátráltató tiilzásai, mindazonáltal a szólásszabadság korlátozása nélkül, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) pótoltassauak, illetve kiigazittassanak.« T. képviselőház! Negyedik válaszában február 2-án visszautasítja az ellenzék a Bánffykormány válaszát, és a 4. pontban a következőket mondja (olvassa): »4. Az utóbbiak fejében követeli a házszabályok nagymérvű megszigorítását.* Ezt követelte Bánffy miniszterelnök és ezeket az ellenzék akkor mind visszautasította. Ugyanezt bizonyítom a kormány hatodik izenetével, a mely február 14-én történt és a melyet Szilágyi Dezső közölt az ellenzékkel: »A euriai bíráskodásról szóló javaslat és a házszabályok módosításának ügye a vegyes albizottságban sajnosán nem nyert elintézést, de bár a kormány a bizottságban kifejezésre juttatott álláspontját teljes mérvben indokoltnak véli, az ellenzék bizalmi férfiaitól netán eredő bármely ujabb propozicziót fontolóra venni óhajt.« Ez arra vonatkozott, mert február 8-án a kormány sürgeti az ellenzéket, hogy terjeszsze elő a házszabályok módosítására és a curiai bíráskodásra vonatkozó javaslatot. A kormány nagy súlyt fektet arra, hogy az alkudozások, tárgyalások siettessenek és lehetőleg a képviselőház elnapolásának idejében befejezést nyerjenek. T, képviselőház! Meg kell magyaráznom azt, hogy micsoda albizottság volt az, mert nagyon jellemző a szólásszabadság szempontjából az, hogy mire voltak ezek" az urak felhatalmazva és kivel tárgyaltak. Az én emlékezetem szerint ki voltak küldve boldogult Horánszky Nándor t. képviselő ur, Tóth János képviselő és, ha jól emlékszem, Győry Elek. Ez volt az első. A kormánypártról b. Fejérváry Géza és a jelenlegi t. miniszterelnök ur. Akkor, mikor ez a tárgyalás folyt, volt ott egy szakasz, a mely a szólásszabadságot és a képviselők egyéni szabadságát nagyon érintette, az az u. n. Hausknecht-paragrafus volt. Ez, a hogy én emlékszem, a legutolsó szakasz volt azon módosítások sorában, a melyeket a kor-, mány követelt a házszabályokon és midőn a nevezett urak találkoztak, akkor gróf Tisza István t. miniszterelnök ur azt mondotta volt boldogult Horánszky Nándornak: ne is kezdjük a tárgyalásokat, csakis az utolsó szakasznál ; vagy elfogadtatik ezen utolsó szakasz, ugy, a hogy van, akkor beszélhetünk a többiről, vagy nem fogadtatik el ezen utolsó szakasz, akkor a többiből sem lesz semmi. Akkor — nagyon jól emlékszem rá, Horánszky Nándor elbeszélte nekem — azt mondta volt a t. miniszterelnök urnak : akkor mi már kibeszéltünk ; és nem tárgyaltak tovább. Azután Széll Kálmán vette kezébe ezt a dolgot, ki lett küldve egy albizottság, a mely megszövegezte mindazokat a változtatásokat, a melyek a békemegállapodásoknak is tárgyát képezik a harmadik pontban, a házszabály módosítását c) alatt mellékelt szövegezésben, vagyis azon szövegezésben, a mely helyet foglalt a házszabályokban. Akkor, mikor e felett tárgyaltunk, a 203. §-ról volt szó, és a 203. §. eredetileg ekként szólott: »Ha az ily indítvány az ülés idejének meghosszabbítását czélozza, a meghosszabbítás egy órai időnél többre nem terjedhet, csak egyes törvényjavaslat vagy a költségvetés tárgyalásának tartamára határozható el.« Akkor az ellenzék részéről figyelmeztetés tétetett az akkori deszignált miniszterelnök urnak, hisz akkor ezt az órát többször lehet megismételni és akkor — hivatkozom azokra, a kik ott ültek velem, — Széll Kálmán meg akarta nyugtatni az ellenzéket ezekkel a szavakkal: »hisz ón bánni akarok az ellenzékkel, de nem akarok elbánni« ; és az ő szövegezése volt az,hogy: »s azon törvényjavaslat, illetőleg költségvetés tárgyalásának tartama alatt, a melyre nézve elhatároztatott, nem ismételhető.* (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Vitatkozni sem lehet e felett! B. Kaas Svor: Ez bizonyítás! Rakovszky István: Nem fogadhatom el tehát azt, hogy ezen paktum konszummáltatott. Kérem, ez nem tételes törvényeknek dolga, hanem a politikai tisztesség, a kölcsönös bizalom kérdése, (Zajos helyeslés a bal- és a szélsoboJoldalon.) azon viszonynak helyes kezelése, a mely a legélénkebb tusák közepett is kormány és ellenzék