Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

370 3A-6. országos ülés 1903 november 26-án, csütörtökön. szabályok alapján leszünk csak képesek megvédeni vagy fen tartani. (Ugy van! a baloldalon.) Nem mondom ezt a mostani többségre, de ne feledje a túloldal, hogy jöhet egy haszonleső többség, egy korrumpált, egy panamista többség, jöhet olyan többség, a mely meg van vesztegetve, jöhet olyan többség, a mely meg van fizetve, jöhet olyan többség, a melyet hatalmi érdekek tartanak össze, jöhet olyan többség, a melynek konczot adnak különféle állásokban a bankokban, hogy a többségnek szolgálatára odaadja magát, jöhet olyan többség, a mely Ausztria intését, az osztrák miniszterelnök Bzavait helyesli, mindenben aláírja, elfogadja — mondom : nem erre a többségre értem — (Derültség balfelöl.) de ha jöhet ilyen többség, hova fog sülyedni a magyar szabadság, a magyar alkotmány és függetlenség, ha a magyar parlamentarizmus alapjában megrendült? Ha ma preczedenst szolgáltatunk arra, hogy többséggel ezt keresztülvigyék, akkor odajutunk, hogy holnap azt fogják indítványozni, hogy eleget beszéltünk már, zárjuk be a vitát és döntsön a szavazás. (Ugy van! a baloldalon.) Mert mi más ez, t. képviselőház? Mi az önök czélja? Az, hogy megfojtsák azokat, a kik szólni akarnak, megfojtsák azokat, a kik védeni akarják a magyar vezény- és szolgálati nyelv jogát, hogy megakadályozzák azt a küzdést, a mely arra irányul, hogy kierőszakolja önöktől, állítólag magyaroktól azt, a mit minden magyarnak érezni és követelni kell. (Ugy van! a baloldalon.) Én súlyos sérelmet látok ebben, mert ha jelenleg eltipornak bennünket és bekövetkezik az, hogy a magyar vezény- és szolgálati nyelv joga nem érvényesül, miután ez nem uj küzdelem, hanem több mint százéves harcz, akkor mi is arra a sorsra jutunk, a melyre őseink jutottak. De ha szent ez a hely, — a mint a t. miniszterelnök ur mondta — akkor ne közeledjünk hozzá olyan kézzel, a mely felgyújtja ezt a házat, ne közeledjünk ugy, mint Horostrates, és ha csakugyan szent ez a hely, a hova ő csak saruit levetve lép be, akkor ne tegyenek ugy, hogy a házszabályok ilyen értelmezésével, nemcsak a saruit vetik le, hanem a ruhát is lerántják azok testéről, akik az alkotmány védelmében kitartanak. (Ugy van! a baloldalon.) Ez az én nézetem, t. ház, és annak a felháborodásnak, annak a hazafias elkeseredésnek, melyet érzünk a felett, hogy önök ilyenre vállalkoztak, hogy önök ilyent akarnak kierőszakolni, csak egy Hugó Viktor által megörökített hős egyik szavával tudnék kifejezést adni, ezt azonban nem ismétlem a ház iránti tiszteletből, csak annyit jegyzek meg, hogy mi is azt mondjuk, a mit Cambronne mondott. (Élénk helyeslés a balés a szélsobalóldalon.) Rátkay László jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Elnök ur, nem vagyunk negyvenen! Elnök: A ház tanácskozásképessége kétségbe vonatván, megbízom Dedovics György és Rátkay László jegyző urakat, méltóztassanak összeszámlálni a ház jelenlévő tagjait. Rakovszky István: Én arra kérem a t. elnök urat, hogy, tekintettel azon óriási hőségre, a mely most a teremben van, szorosan vett öt perez szünetet adni méltóztassék. Elnök: Szünet ugyan már volt . .. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Az nem volt szünet!) hanem azért, méltányolva a képviselő ur kérését, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Az ülést újból megnyitom. A házszabályokhoz szót kért Rakovszky István képviselő ur. Rakovszky István: T. ház! Beigazolódtak mindazok a balsejtelmek, a melyeknek az ellenzék és az én csekélységem is kifejezést adott akkor, mikor gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam távozott az elnöki székből; de midőn mi ezen aggályainknak kifejezést adtunk, nem hittük, hogy a balsors ily gyorsan lovagol. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Szomorú kényszerűségről beszél a t. miniszterelnök ur, a mely őt arra késztette, hogy ezen indítványnak r elfogadását a szabadelvű pártnak tanácsolja. Én tovább megyek. Nagyon szomorú helyzetben lehet az a kormány, a mely ily szomorú kényszerűséget kell, hogy igénybevegyen, hogy ki nos vergődéséből valahogy kiszabaduljon. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Én ebben nem látok egyebet, hiszen van nekem is szemem a parlamenti szituácziókra, mint a végnek kezdetét a kormányra nézve, a haláltusa vonaglását. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.; A t. miniszterelnök ur azt mondta, midőn zajongás által akartuk az ő szavait itt elnémítani, hogy ez lovagiatlan. Igaza van. De ép oly lovagiatlan, nem egyenes, nem megengedett fegyverekkel megtörni akarni egy jogos és törvényes ellenállást. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Csodálom a t. miniszterelnök urat, hogy ha már elkészült erre, nem keresett okoskodásainak tárából erősebb indokokat és fegyvereket elő, mint azt, midőn azt mondta, hogy számtalan ilyen preczedens volt. Először is tagadom, t. miniszterelnök ur, hogy a közel múltban egyetlen egy ilyen preczedens lett volna. Ha volt preczedens, ugy, a hogy én tudom, az körülbelül 13 év előtt volt. Akkor sem képezett preczedenst, mert nemine contradicente határozták ezt el; erre akár a mai napon is jogunk van, joga van a háznak a házszabályok bizonyos intézkedéseinek felfüggesztéséhez; de ha egyetlenegy ember a képviselők közül felszólal az ellen, akkor már