Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

366 346. országos ülés 1903 november 26-án, csütörtökön. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem is hallottam, nem is értettem, a mit mondott. Tessék! B. Kaas Ivor: Az osztrák miniszterelnök . . . Elnök: Kaas Ivor képviselő urat kérem, hogy a maga idején szóljon! (Nagy zaj.) Babó Mihály: A miniszterelnök maga kérdezte ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az osztrák miniszterelnök ur kijelenti azt is, a miben megint teljesen kongruens az én kijelentésem és minden, a kiegyezés alapján álló magyar államférfiunak régibb és mostani kijelentésével, hogy oly változtatások, a melyek közös intézményeket alapjukban támadnának meg, a két állam, a két törvényhozás egyetértő megállapodását igénylik. Ez csakugyan a dolog természetéből folyik, és a paritás gyakorlatát a közös intézményeknél soha kétségbe nem vontuk. Örülök, hogy közbevetőleg alkalmam volt ezt konstatálni. De nem erről van szó. Azok a reformok, a melyeket különösen a katonai reformok terén ő Felsége spontán elhatározásából a kormány hozhatott, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) azok a reformok igenis alkalmasak a közvélemény megnyugtatására, igenis sokat tettek már a közvélemény megnyugtatására (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) és igenis, azt hiszem, hogy az ország közvéleménye ma már azt várja tőlünk, hogy ennek az áldatlan harcznak véget vessük. (Igaz! TJgy van ' Taps a jobboldalon.) És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy 35 évi tespedés áll mögöttünk, én azt állítom, hogy 35 évi kemény, eredményes munka áll mögöttünk, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) a melynek folyamán hibák történhettek, hézagok maradhattak, de nagyban és egészben a magyar nemzet becsületesen törekedett a nemzeti politika utján gazdasági, szellemi és erkölcsi tekintetben előrehaladni. Nőtt a magyar nemzet gazdasági ereje, nőtt erkölcsi tekintélye, nőtt politikai súlya. Most arról van szó, t. képviselő urak, hogy azt a tőkét, a melyet 35 év nehéz munkájában gyűjtöttünk, könnyelmii kézzel le ne romboljuk, (Élénk helyeslés a jobbóldalon) hogy tovább vigyük a magyar nemzetet ezen az utón, a mi, higyjék meg nekem, nem nemzeti ambiczió kérdése, hanem létfeltétele a magyar nemzetnek. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon) Mert a magyar nemzetnek históriai feladatai, históriai problémái vannak, a melyeket, ha nem akar, vagy nem tud megoldani, ugy felette napirendre térnek a világ eseményei és késő bánat, keserű szemrehányás lesz azok osztályrésze, a kik ma a békének, a zavartalan fejlődésnek áldott korszakát ilyen meddő, ilyen káros, ilyen, az alkotmányt romboló küzdelmekre használják fel. (Hosszantartó élénJc helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Elnök: Gajáry Géza képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Felkiáltások a szélsőbaloldali: Lefújták, leintették!) Gajáry Géza: Átengedem a szót Bartha Miklós képviselő urnak. Ivánka Oszkár: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Kérem, személyes kérdésben korábban jelentkeztek Gajáry Géza, báró Kaas Ivor, és Bartha Miklós. Gajáry Géza: T. képviselőház! Mivel most értesülök az elnök ur kijelentéséből arról, hogy Bartha Miklós ur is kért felszólalásra személyes kérdésben engedélyt, ennélfogva én neki engedem át az elsőbbséget, magam részére fentartva természetesen a jogot arra, hogy, ha szükségét látnám, közvetlen utána szólhassak. (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István: Közvetlen utána? azt nem lehet! Gajáry Géza: Hát később. Bartha Miklós: T. képviselőház ! TJgy hiszem, hogy ebben a házban senki sincs abban a tévedésben, mintha én e pillanatban a Gajáry Géza képviselő ur engedélyéből beszélnék. (Zaj jobbfelöl.) Jelentkeztem személyes kérdés czimén szólásra az elnöknél és a házszabályok engedelmével beszélek. (Felkiáltások jobb felöl: Jól van!) Mikor a miniszterelnök ur imént elhangzott beszédében a paktum-tárgyalásokra vonatkozólag tett megjegyzéseket, és a mennyiben a zajban egy-egy szavát, olykor egy-egy mondatának talán tizedrészét, olykor egy-egy szavának egynéhány betűjét ide meghallani lehetett, azt vettem ki, mintha a miniszterelnök ur a paktum kötelező voltát vonta volna bizonyos tekintetekbenkétségbe. (Felkiáltások balfelöl: TJgy is van!) Lehet, hogy tévedtem, a gyorsírói jegyzeteket nem néztem meg azután sem, de mivel azt a benyomást tette rám a felszólalás, a miniszterelnök urnak ezen fejtegetésére közbeszólólag azt jegyeztem meg: »de a paktum előnyeit zsebrerakták.« Uray Imre: Ugy is van! Bartha Miklós: T. képviselőház, a ki magyarul tud, az ebben az én kifejezésemben semminemű sértő czélzatot nem lát. Nem is volt az én részemről sértő czélzat, nem akartam én ez;el semmi egyebet mondani, mint hogy a kormány s a többség a paktumban biztosított politikai eredményeket magára nézve elfogadta, és a viharnak azon momentumaiban, a melyeket itt immár egypár óra óta látunk, hallunk, ez az én kijelentésein vagy megjegyzésem mindenesetre a legártatlanabb természetű megjegyzések közé tartozott. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Uray Imre: Ártatlan, de igaz. Bartha Miklós: Sem személyt nem érintettem ezzel a megjegyzéssel, sem pártot nem sértettem, sem a kormányzásra vonatkozólag elitélő kritikát nem gyakoroltam. Uray Imre : Tényleges igazság !