Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-346

3iö. országos ülés 190.3 november 26-án, csütörtökön. 367 Bartha Miklős: Daczára ennek, a miniszterelnök ur még is azt válaszolta közbeszólásomra, hogy zsebekről jó lesz nem beszélni. Hogy mit értett ez alatt a miniszterelnök ur, én nem tudom, de épen azért, mivel nem tudom, (Mozgás a jobboldalon.) mivel nem értem, ennélfogva fel kell tennem, hogy valamely alattomos gyanúsítás rejlik ebben a kijelentésben. (Ugy van! a baloldalon.) Én tehát azért valók bátor az igen t. ház figyelmét erre a pár perezre igénybe venni, hogy komolyan felszólítsam a miniszterelnök urat, adja ezen kijelentésének gazdáját, magyarázza ki magát, mondjon el mindent erre vonatkozólag. (Mozgás a jobboldalon. Elénk helyeslés a bal- és a széísöbahldálon.) Rakovszky István: Ehhez joga van! Becsületének ő az ura! Bartha Miklós: Tessék a házat és az országot felvilágosítani arról, hogy miért kényelmetlen reám nézve a zsebekről beszélni, mert ha ezt nem teszi a miniszterelnök ur, akkor ezen gyanúsító kijelentését nem tekinthetem egyébnek, mint gazdátlan és könnyelmii gyanúsításnak, mint alaptalan vádnak, a melyet egész mértékében visszautasítok. (Helyeslés a bal- és a széísöbahldálon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én ilyen természetű momentumokat sohasem szoktam a háznak vitáiba belekeverni. Hogy azon momentumban, midőn a képviselő urak velem szemben még csak a legelemibb fokú méltányossággal sem viseltetnek és midőn — be fogják látni — igen nagyfokú türelempróbának voltam kitéve, a vita hevében ilyen kijelentést tettem, azt sajnálom és kérem meg nem történtnek tekinteni. (Általános, élénk helyeslés.) Bartha Miklós: Én a miniszterelnök urnak azon mondására: »jó lesz a zsebekről nem szólani«, meglehetősen sértő czélzattal válaszoltam azt: én nem vagyok bukott bankdirektor. Ezt a helyzet magyarázza ki, hogy így van. Ezek után én is sajnálom a válaszomat. (Helyeslés.) Gajáry Géza (Szóláslioz feláll, kesébb leül. Elénk derültség a bal- és a szélsőbalold álon. Felkiáltások: Halljuk Gajáryt! Ismét lefújták!) Elnök : Most Kaas Ivor képviselő urat illeti a szó, nem lehet megbontani a feliratkozás sorrendjét. B. Kaas Ivor: Midőn a miniszterelnök ur Körber osztrák miniszterelnök úrral szemben múltkor kijelentéseket tett, én is és az összes ellenzék kivétel nélkül helyeselte, nem gondoltunk arra, hogy neki olcsó diadalokat szerzünk. Ma ugyanő az osztrák miniszterelnökkel való teljes egyetértését dicsérő szavakkal és az én személyemre való vonatkozással emiitette fel. Ezzel szemben én egyszerűen arra szorítkozom, — mert rövid akarok lenni — hogy abból a hivatkozott beszédből három mondatot felolvasok. (Halljuk! Halljuk!) Az első igy szól: »A hadsereg egy és egységes és az osztrák kormány azon semmit sem engedhet megváltoztatni.* (Zaj a széísöbahldálon.) A második mondás igy szól: » Mindenesetre azonban feltehetem, hogy a tulajdoképeni katonai oktatás a vezényleti nyelven fog adatni. Igy állanak a dolgok.« (Zaj a széísöbahldálon.) A harmadik igy szól: » Bízzanak, uraim, mindazon tényezőkben, melyek a hadsereg sorsát intézik. Semmi olyan nem fog történni, mely annak múltjával ellentétben állana.« (Nagy zaj és mozgás a szásöbahldalon.) Ha ez a miniszterelnök ur katonai programmja, ha mit ő most előttünk velem szemben dicsőített, akkor gratulálok hozzá a szabadelvű pártnak. (Helyeslés a bal- és a széísöbahldálon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Bocsánatot kérek, én azt tartom, egészen felesleges dolog minden részletét kritika tárgyává tenni egy osztrák kormánynyilatkozatnak, a mely utóvégre is az osztrák felfogásokat, az osztrák közjogot fejezi ki, de azt hiszem, teljes joggal utalhattam rá, hogy a mi a dolog lényegét illeti, az osztrák kormánypadokról egy, a magyar közjognak teljesen megfelelő korrekt nyilatkozat hangzott el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ivánka képviselő urat illeti a szó. Ivánka Oszkár: A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy »I?ánka képviselő egy intrika tól mentes politikus egyenes észjárását megérteni nem képes.« Természetes, hogy ennek következtében kénytelen vagyok személyes kérdésben felszólalni. Nagyon messze vezetne, ha bizonyításokba bocsátkoznám és túlmennék a személyes kérdés szoros keretén abban a tekintetben, hogy az igen t. miniszterelnök ur egyenességet, intrikától mentességét, vagyis inkább annak ellenkezőjét bizonyítanám. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt nagyon bajos volna bizonyítani! Ivánka Oszkár: Nagyon könnyű volna. (Derültség a sz(ílsöbaloldahn.) Nem kellene mást tennem, mint egyszerűen kikeresni az igen t. miniszterelnök ur beszédeit, a melyeket közgazdasági kérdésekben elmondott, a hol a legkontroverzebb álláspontváltoztatásoknak és állásfoglalásoknak ... Gr. Tisza István miniszterelnök: Én? Ivánka Oszkár: . . . egész sorozata van. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt már nem lehet bizonyítani. Ivánka Oszkár: Az egyenesség, őszinteség, következetesség, ezek nagyon közel rokonságban álló tulajdonságok, nagyon nehéz őket egymástól elválasztani. Nem kellene talán mást sem tennem, mint hivatkoznom arra, hogy legutóbb is épen a katonai programm kérdésében, a. mit, midőn ő említésbe hozott, én közbeszóltam, ő ezen kérdés ellen Írásban, szóval, ismételten a legexponáltabb módon küzdött és mi volt a vége? A 9-es bizottság programmját elrontott formában — hogy azt más ne hozhassa — magáévá tette és teljes háttérbe szorításával