Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

346 345. országos ülés 1903 november 25-én, szerdán. engedménynek nevezett dolgot: a zászló- és a czimerkérdést. Ha a kormánya zászló-, jelvényes czimerkérdést őszintén és komolyan akarja megoldani, akkor nem azt a nyilatkozatot kell tennie, hogy az a közjogi helyzetnek megfelelően fog rendeztetni, hanem azt, hogy a magyar zászló, a magyar jelvény, a magyar czimer fog érvényesülni a hadsereg szervezetébert. (Ugy van! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) A zt mondja a miniszterelnök ur, hogy ez majd együttes megállapodás eredménye lesz. Itt semmiféle megállapodásra nincsen szükség, a magyar nemzet szimbólumai, czimere. zászlaja meg van állapítva, tessék azt beilleszteni a hadsereg szervezetébe. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur második kijelentése vonatkozik a katonai igazságszolgáltatásra, a hol azt mondja, a magyar nyelv lehetőleg érvéin esittetni fog. Hát az, hogy lehetőleg érvényesítendő, jelenthet annyit, hogy a tanút, a ki nem tud más nyelven, mint magyarul, magyarul hallgatják ki, hogy a csak magyarul tudó vádlottat szintén magyarul hallgatják ki, vagy hogy a védő, a ki szintén nem tud más nyelven, magyarul mondhatja el védőbeszédét. Ha a kormány a magyar nyelvet komolyan akarja, akkor ne »lehetőleg érvényesítésiről beszéljen, hanem mondja ki határozottan, hogy a katonai büntető igazságszolgáltatás tárgyalási, Ítélkezési és felebbviteli nyelve minden egyes fórumon a magyar állam hivatalos nyelve. Akkor elhiszszük, hogy komolyan, őszintén beszélnek; hanem igy csak azt látjuk, hogy bujkál a t. kormány. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) Mert ha a védelem magyarul terjesztetik elő, azok az ítélkező tisztek, illetőleg bírák pedig magyarul nem tudnak, hát nem a magyar nyelvnek kigunyolása-e az, hogy a védő magyarul beszél olyan testületben, a melyben egy szót sem tudnak magyarul? (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) A miniszterelnök ur továbbá programmjában engedménynek állítja (Zaj a jobboldalon, Felkiáltások a szélsöhaloläalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) a magyar honos tiszteknek a magyar ezredekbe való áthelyezését, ott magyar tiszteknek alkalmazását. Ezt sem találom őszintének. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Először nem is újság ez. Hiszen már III. Ferdinánd alatt hozatott törvény, az 1638: XVII. j törvényczikk, a mely törvényes rendelkezést tar- j talmaz arra nézve, hogy katonai tisztségekre csak magyarok alkalmaztassanak. Továbbá az ; 179a: IX. törvényczikk azon rendelkezést tartalmazza, hogy a magyar és határőrvidéki ezredeknél a fő- és törzstisztek választásánál, az ezredtulajdonosok kinevezésénél született magyarok alkalmaztassanak. Ez a törvény szószerinti rendelkezése. Mária Terézia idejében, 1741-ben^ — tudom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur is ismeri ezen törvényeket — a XI. törvényczikknek 1. §-ában, továbbá II. Lipót alatt az 1797: XVII, törvényczikkben törvényes rendelkezést találunk arra nézve, hogy az ország minden dolgai és ügyei, tehát a hadügy is, — mert azt hiszem, bizonyítanom nem kell, hogy a hadügy is az ország dolga és pedig igen fontos dolga — az országon belül és kivül magyarok által végeztessenek. Most már tehát nincs szüksége a t. többségnek vagy a kormánynak arra a programmpontra, hogy a magyar katonaságnál magyar tisztek alkalmaztassanak, mert ezt törvény rendeli. Tessék a törvényt végrehajtani, nincs szükség császári és királyi leiratra, a mely azonben nem egyértelmű ezen törvénynyel, mert a császári és királyi rendelet magyar honosoknak — s ez a szemfényvesztés — magyar ezredekbe való áthelyezéséről rendelkezik. Veszek még annyi időt magamnak, (Halljuk! Halljuk!) hogy kifejtsem azt, hogy ez csak szemfényvesztés, mézesmadzag. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A magyar nemzetnek nem magyar honos, hanem magyar érzelmű tisztekre van szüksége, a kik a magyar nyelvet beszélik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De egyébként ennek megengedése nem nóvum, az előző kormányok mindig ezt Ígérgették, maga ő Felsége is az 1868-iki leiratban megígérte, sőt elrendelte, de 1868 óta soha e rendelet végre nem hajtatott. Gál Sándor: Fejérváry azt mondta: nem is tudja, hogy létezett ilyen rendelet! Mukits Simon: A miniszterelnök ur az ő nyilatkozatában bujkál, nevezetesen azt mondja, hogy: ^lehetőleg áthelyezik.« Ebben nem őszinte. Én ettől semmiféle komoly, a nemzeti ügyre és nemzeti harczra jelentőségteljes eredményt nem várok. Ha a miniszterelnök urnak komoly szándéka volna a magyar honos tisztek áthelyezésével, akkor feltétlenül megkívánná a magyar nyelvnek megtanulását is és nem csak a magyar honosságot. (Zaj a jobboldalon.) Rigó Ferencz : Nincs elnök ! Elnök: Csendet kérek ! Mukits Simon: Épen igy állunk a kormányelnök ur azon nyilatkozatával is, a mely a magyar nyelvnek a tisztképző-intézetekben való tanítására vonatkozik. A miniszterelnök ur abszolút nem nyilatkozott a felől, hogy ezt mikor és hogyan kívánja véghezvinni, és igy általános nyilatkozatának nem tulajdonithatok komolyabb jelentőséget. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az 5. pontban azt igéri a miniszterelnök ur, hogy ezentúl a magyar csapatok összes hatóságai a magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek. Erre csak az a válaszom, hogy tessék az 1840 : VI. t.-cz. 9. §-át végrehajtani, a mely kötelességévé teszi a katonai hatóságoknak, hogy a magyar köz törvényhatóságokkal magyarul leve-